Mondhatnám, hogy sajnos csak ennyi, mondhatnám, hogy szerencsére ennyi változott. Tavaly áprilisban volt saját ACE-m pár hónapig, működött igazán rendesen, a 320×480 pixeles kijelzőhöz a 800 MHz-es processzor nekem megfelelő volt, sokkal inkább szembesültem a kevés RAM, mint a processzor esetleges lassúsága miatti problémával.
Minden androidos ismeri a hibát, amikor bizonyos alkalmazások, amelyeket memóriatakarékosságból áttettünk az SD-kártyára, azok a főképernyőre widgetnek kirakva megbolondulnak. A belső 384 MB memória viszont erősen korlátozza a feltelepíthető programok mennyiségét. A Samsung úgy gondolta, hogy van még annyi az ACE-ben, hogy ha kijavítják a – szerintük – két legnagyobb gondot benne, akkor versenyképes marad a modell még pármillió eladott készülék erejéig.
Ismételjük át tehát, milyen is volt az ACE és mi változott az ACE Plus-ban.
Külsőleg
Először is kezdjük azzal, hogy – nincs mit tagadni – az ACE Plus az a modell, ami mind közül külsőleg a legjobban hasonlít az Apple iPhone 3G-hez.
Sajnos a külsőségekkel meg is állt a hasonlóság, belül sokkal szerényebb az ACE Plus, ám ez a szerénység kétségkívül jelentkezik az árcédulán is.
Ami nagyon tetszett az ACE-ben, az a recés hátlap. Igen jó, biztos fogást adott neki, de úgy látszik, ennek mennie kellett, a Plus-ban az SGS1-gyel megegyező kivitelű fényes-csúszós, zsíros tapintást gyűjtő anyag használata mellett döntöttek. Továbbá tetszett még az ACE-n az oldalt körbefutó széles ezüstös perem, amiben a hátlap levétele nélkül lehetett cserélni microSD-kártyát. Úgy tűnik, ezt is fölöslegesnek találták a Samsung tervezőmérnökei, berakták a hátlap alá. Mégiscsak jobb, ha meggondolja kétszer is a tulaj, hogy megéri-e a kártya kivételével a körömtörést kockáztatni. Lehet, hogy csak az én tesztpéldányomon járt nagyon nehezen a hátlap, később jó lenne, ha bejáratódna.
A készülék kijelző-oldala egyetlen ponton változott az elődhöz képest, a Home gomb körül nem fényes ezüst a bevonat körben, hanem fényes fekete. Az a picit több, mint 1 tized inch (kb. 3 mm), amivel nagyobb lett a képátló, az alig látható. Sajnos a felbontás nem változott, így a méretnövekedéssel romlott – még ha csak kissé is – a pixelsűrűség, a felbontás csökkent, darabosabb, pixelesebb a kép.
Alul kellemes meglepetésként tapasztalható, hogy felülről leköltözött a microUSB-csatlakozó ide és elvesztette az elhúzható, porvédő ajtócskáját. A sima ACE-n még volt, kár érte. Ezen kívül itt található még a mikrofon. Jobb oldalon eltűnt a kívülről cserélhető SD-kártya fészke (ill. ott van az, csak a hátlap alatt), ami maradt, az csak a bekapcsológomb.
A készülék teteje letisztultabb lett, olyannyira, hogy egyedül a 3,5 mm-es audiocsatlakozó található ott. Illetve itt van egy kis bemélyedés a hátlap peremében, amivel lehet tesztelni levételkor, hogy a hátlap vagy a körmünk az erősebb.
Úgy látszik, minden képhez van egy-egy rossz szavam, sajnos legtöbb rosszat a hátlapról tudom mondani. Mint már említettem, az anyaghasználat az, ami nem tetszik. Becsületére legyen mondva viszont a Samsungnak, hogy akárhogyan is nyomkodom, nem recseg, nem lötyög, ebben teljesen megegyezik az előddel.
Belülről
A készülék lelke (szíve) ugyanaz a Qualcomm MSM7227 processzor, csak 1 GHz-en járatva, ami az elődön még 800 MHz-en ketyegett. Változott a CPU magja, Cortex A5 lett, mely ARMv7 utasításkészletet használ. Talán ez is lehet felelős részben a gördülékenységért, amit örömmel lehet tapasztalni az első pillanattól kezdve, ahogy kézbe vesszük a kicsikét.
384 MB helyett 512 MB lett a RAM, de a leglátványosabb változás a ROM-ban ment végbe, 180 MB helyett több, mint a tízszerese, 1.850 MB lett. Itt már nem lehet panasz, hogy a 4 epizód Angry Birds mellé nem lehet feltelepíteni a Where’s my Water-t, mert visít a memóriáért.
A kijelző pixelszáma – mint már említettem – maradt, a pixelsűrűség viszont az enyhe méretnövekedés miatt romlott és ez sajnos látható is. Egyébként a kijelző TFT-LCD, jó betekintési szögű, megfelelő fényerejű (érzésre jobb, mint az ACE_ben volt). A videovezérlő ugyanaz az Andreno 200-as, mint az ACE-nél alkalmazott.
Előnyére változott (még ha nem is sokat) a kamera, az állóképek szebbek, a video viszont maradt sajnos VGA felbontású, de legalább a 30 fps-en nem változtattak.
Az akkumulátort valószínűleg túl jónak találták az ACE-ben, ezért – a processzorsebesség-emelés ellenére – csökkentettek 50 mAh-val, 1350-ről 1300 mAh-ra és ez sajnos érezhető a készenléti időben is. Az ACE-m elment 3 napot simán, ha nem nyomogattam sokat, ez a 2. napon már könyörög a töltőért.
Sajnos nincs vége a savazásnak, multimédiában is nagyon alulteljesít szegény, hiába nyújt kiemelkedő hangminőséget az audio rész, a videorészre nincs jobb szó, mint hogy csapnivaló. Az még csak-csak elnézhető – hiszen a HW ismeretében senki nem várja el – hogy nem játszik le sem 1080p sem 720p HD tartalmat, de hogy alapból a DivX-et sem szereti.
Hogy jót is írjak, a vibramotorja fantasztikusan erős, övtokban úgy rezeg, hogy az egész nadrágszíjon érezhető. Igaz, lenémítva olyan hangos a vibra cserébe, mintha le se lenne némítva.
Az alap-androidon kívül jópár extra szoftvert is kapott, ezek egy része nem különösebben említésre méltó, ami szimpatikus és említésre méltó, az a DLNA-szoftver és a fiataloknak szánt Chat program.
Összefoglalva
Nekem kicsit csalódás, mert bár négyszámjegyű lett MHz-ben a processzorsebesség, de túl sok mindent rontottak az előd-modellhez képest. Komolyan mondom, az az érzésem volt a tesztidőszak alatt, mintha olyan „nokiásan”, szándékosan törekednének egyensúlyra, ha az egyik oldalon hozzáadnak, akkor a másikon elvesznek, mert nehogy már túl jó legyen.
Ráadásul az árcédulán szereplő összeg is védhetetlen. 10-15ezer Ft-tal olcsóbban van sokkal jobb teljesítményű Galaxy W (480×800-as kijelzővel, 1,4 GHz-es motorral) vagy kb. azonos áron, szintén 1,4 GHz-es, szintén 480×800-as, de már AMOLED kijelzős Galaxy S Plus, és akkor még csak gyártón belül néztünk körül.