Teszt: HTC One X – Supréme

Nem szeretném még egyszer leírni ugyanazokat, amiket az ONE S-nél már megtettem, így kérem szépen, hogy a tisztelt olvasó látogasson el erre a linkre, ahol az ONE S tesztem olvasható. Ebben a cikkemben most inkább a két készülék között tapasztalható különbségekre szeretnék rávilágítani.

Kezdem azzal, hogy ha nem tudtam volna, hogy melyik az ONE S – ONE X közül a zászlóshajó, akkor szinte biztos, hogy nem az ONE X-et hoztam volna ki befutónak. Egyrészt mert  szabad szemmel nem nagyon látom a felbontás-különbséget a két kijelző között (pedig van rendesen, az ONE X 720×1280 pixeles felbontású Super LCD 2-t kapott, azt viszont azonnal látom, hogy az ONE S az AMOLED kijelzővel bír), másrészt az egy darabból kifaragott ház ONE S-nél látott speciálisan, ultramagas feszültséggel eloxált alumínium számomra minőségibb megoldás, mint az ONE X-nél alkalmazott polikarbonát (amit már láttunk régebben a Nokiánál is).

Amit viszont be kell lássunk, hogy a Samsung a kijelzőgyártásban is viszi a pálmát, hiszen az AMOLED után ebben (mármint az S-LCD 2-ben) is egyeduralkodó lett (amióta a SONY kilépett a – Samsunggal közös – S-LCD-fejlesztésből). De időzzünk még kicsit az S-LCD 2-nél!
Jómagam S-AMOLED fan vagyok, de be kell lássam, hogy az ONE X 4,7″-os kijelzője fantasztikus, nincs rá jobb szó. Az AMOLED-del összehasonlítva (pl. az Samsung GS3-mal vagy akár az ONE S-sel is) pl. érezhetően jobban olvasható napfényben (amiből mostanában kapunk rendesen). A betekintési szöge legalább olyan jó (ha nem jobb), mint az AMOLED-nek, a fényereje is impozáns és a színtelítettsége is. Kritikus szemmel nézve sem találtam kivetni valót a készülék képében. Na jó, a feketék azok nem annyira feketék, mint az AMOLED-nél, de ezen kívül merem állítani, hogy minden másban azonos, talán picivel jobb teljesítményt nyújt. Szándékosan nem hozom fel a PenTile matrix-témát, mivel meggyőződésem, hogy egy 720×1280-as PenTile HD-AMOLED kijelzőnél nem lehet már látni szabad szemmel, használat közben a különbséget, ami az RGB-kijelzővel szemben mutatkozik. Persze sok tesztelő előveszi a nagy felbontású makrófotókat, amikkel próbálják a különbséget felnagyítani, de tényleg meggyőződésem, hogy ennek nincs értelme.

Meg kell jegyezzem azt is, hogy a tesztkészüléknél 100%-osan hibátlan volt a kijelző, de a neten sorban olvasni panaszokat, elrózsaszínesedés, színhibák, csíkozódás meg ki tudja még mi jelentkezett a vevőknél. Persze, tudjuk, ezeket azért illik minimális fenntartással fogadni, de sajnos igenis lehet alapja.

Külső

Mint már írtam, a külső ránézésre nagyon hasonlatos az ONE S-hez, csak az anyaghasználatban tér el. Sajnos nem tudom, mi igaz a HTC azon állításából, hogy az ONE S nem igényel semmiféle plusz külső védelmet, az ONE X hozzám eljutott (előtte szemmel láthatóan már elég sok kézben megfordult) tesztpéldánya jól mutatja, hogy a polikarbonát készülékház (a hátlapon jól láthatóan) kopik, fényesedik. Pedig fotózás előtt próbáltam eltüntetni róla az elváltozásokat.

A fogása viszont teljesen patent, kényelmes, nagyon tetszik az előlap és a továbbfejlesztett Gorilla Glass 3D enyhén ívelt vonala. Persze a kijelzővédő-fólia gyártóknak nem lesz túl nagy biznisz az ONE sorozatból, de higgyük el a HTC-nek, hogy nem is lenne szükség kijelzőfóliára..

Az ONE S-hez képest nincs körben változás az oldalsó kezelőszervekben sem, bal oldalt ugyanúgy van a töltőcsatlakozó, jobb oldalt meg a hosszú hangerőszabályzó.

Szintén nincs változás a hangszóró-lyukacskáknál, ugyanott található a rejtett töltés-/üzenetjelző, és ugyanúgy nem látható a fény, ha nem szemből nézünk rá, akár csak 20 fokkal térjünk el a merőlegestől, már nem látjuk a fényét.

Változás, számomra egyértelműen negatív irányban viszont van, annyira egybe van szerelve a készülék, hogy egyetlen nyílás maradt rajta mindössze, a microSIM foglalata. Ehhez adnak csinos kis kitoló-eszközt is, mely – talán a gyengébbek kedvéért – pont egy microSIM méretű, leszámítva a kis tüskéjét.

Sajnos épp az egybeszereltség miatt el lehet felejteni a címkés IMEI-számot (pedig nem rossz az, amikor az ember össze tudja hasonlítani kéz alól történő vásárlás előtt, hogy egyezik-e a 3 IMEI-szám (matrica, doboz, *#06#), sőt az akkumulátor-cserét is, ugyanis a készülék csak elölről szerelhető, magyarul egy esetleges akkumulátor-cseréhez ki kell bányászni a komplett Gorilla Glass 3D érintőpanelt meg a kijelzőt és a főpanel után közvetlenül máris az akksi következik. Vállalom a véleményemet, nekem egyáltalán nem tetszik ez a megoldás, ez a törekvés a szétszedhetetlenségre.

Ugyanebből következik a bővíthetetlenség is, de itt azért jobban állunk, mint az ONE S-nél, majdnem kétszer jobban. Ugyanis az ONE X 32 GB-os belső SD-kártyát kapott, melyből bő 28 GB hozzá is férhető. Mondjuk belegondolván, hogy mindegyik gyártó erőlteti a kamerájával a darabonként 2-3 MB-os jpeg képeket, a FullHD videot, és hangoztatják a HDMI-kapcsolatot a microUSB csatlakozón keresztül, de a belső memória bővíthetetlen… Szóval nekem nem tetszik. A Galaxy Note-omban a belső 16 GB-os SD kártya mellett van egy 32 GB-os external kártya is, és nem merném mondani, hogy nincs tele mindegyik rendesen.

Belső

Belül sokkal jobban rendben van, kevesebb kivetni valót találtam a működésben. Itt viszont inkább a Samsung GS3-hoz hasonlítom, hiszen ugyanúgy alig van még olyan program, ami meg tudná izzasztani az erőművet, mint ahogyan azt megemlítettem az SGS3 tesztemben. Igaz, várhatóan a HTC-re hamarabb lesz kicsivel, mert a Tegra 3-at mindig jobban fogják támogatni, mint a Samsung Exynos-át. Mégpedig azért, mert ugyanezt az 5magos Tegra 3-at korábban már alkalmazták az ASUS Transformer Pad készülékben is.

Szoftveresen teljesen megegyezik az ONE S-sel a készülék, ugyanazt a 4.0.3-as ICS oprendszert kapta mindegyik, ugyanazzal a HTC Sense 4.0 felülettel, nem akarom ismételni magamat, a szoftveres rész tesztje megtalálható az ONE S tesztben, működik minden az ONE X esetében is, a pro és a kontra mind megegyezik. (Zárójelben jegyzem meg, hogy állítólag megvan már rá a 4.0.4 is, sajnos kipróbálni nem tudtam, ugye érthető okokból nem szokás flashelni a tesztkészülékeket.)

Eltérés tapasztalható viszont a multimédiás képességekben, megmondom őszintén, nekem az ONE X kamerája kissé kiábrándulás volt. Szintén problémám volt a hangszóró hangminőségével (nekem eddig egyik HTC telefonhangszórója sem tetszett igazán), sajnos a spórolás miatt kivették a csomagból a BeatsAudio headsetet is (egy felsőkategóriás készülékben miért nem hagyják meg?), így csak a hangszínkiemelés maradt benne, ami számomra kevés, kicsit karcsú a basszus és az alsó középhangok, annak ellenére, hogy a hangerő elég lenne, talán hangosabb is, mint pl. az SGS3.

A képek színhűsége is hagy sajnos kivetnivalókat maga után, sokszor fordul (mint ezen a képen is) kissé rózsaszínesbe a sárgás/szürkés árnyalatok egy része és a felhő sem volt ilyen színű. (Több kép látható még a Galériában).

Sajnos a videojával is vannak gondok, egyáltalán nem érzem a FullHD videoban, hogy 4+1 mag dolgozik ezerrel a tökéletes képminőségért. Egészen konkrétan szaggat a video, kimaradnak képkockák! Jó – és elég gyors valamint pontos – az élességállítás, a kamera indítása is és a készített kép mentése is példásan rövid időt vesz igénybe.

Komoly dicséretet érdemel viszont a WLAN-képesség. Ott, ahol más készülék alig érez térerőt, ott az ONE X még majdnem fullosan látja a több vastag fallal arrébb lévő routert. Ez nagyon kellemes meglepetés volt.

Összefoglalva

Tetszik ez a HTC is, bár nem annyira, mint az ONE S, ugyanakkor vannak olyan dolgai, amik miatt nem cserélném le a Note-omat rá. Ugyanakkor örömmel tapasztalom, hogy a tavalyi elég rosszul sikerült év után talán magához tér valamelyest a HTC.