Teszt: Samsung Galaxy Ace 2 – Második forduló kevés izgalommal

Nehéz fába vágták a fejszéjüket a Samsung tervezői, amikor meg kellett alkotniuk a 2011-es sikermodell, a Galaxy Ace utódját. Az igazán népszerű telefon gyakorlatilag letarolta a piacot, megannyi szolgáltató kínálatában megtalálható a mai napig. Ilyen előzményekkel igazán nem volt könnyű dolga a mérnököknek, de úgy gondolom, hogyha nem is 100%-ig, azért sikerült megfelelniük a kívánalmaknak. Az idén márciusban a barcelonai MWC-n bemutatott telefon jelenleg egy erős képviselője a márka középkategóriás kínálatának, vélhetően hosszú ideig piacon marad majd. A nagy érdeklődés, és a gyártó komoly bizalma a készülék iránt engem is kíváncsivá tett, így nagy érdeklődéssel bontottam ki a fehér dobozt – sajnos nem a hivatalos, bolti csomagolásban érkezett a készülék – melybe a kis Ace 2-t csomagolták.

Csomagolás/külső

Amint fentebb is említettem, egy feltehetőleg a sajtónak készített csomagolás érkezett a kezeim közé, de azért így sem lehet okom a panaszra. A doboz tartalmát ugyanakkor nem vitte túlzásba a gyártó, a telefon mellett egy fejhallgató, egy microUSB kábel, és egy töltő található, saját kábellel. Ez utóbbinak annyiból nem örültem, hogy manapság oly népszerű a környezettudatosság kimutatása, így ennek szellemében elég lett volna egy töltőfej.  Miután kiemeltük tesztünk alanyát a dobozából, azonnal feltűnik a meglehetősen konzervatív formája. Azt is mondhatnám, hogy kissé unalmas, gyakorlatilag egy n+1-edik Samsung készülékkel van dolgunk. Nem rossz, de én egy kis életet azért belevittem volna, hiszen tud a koreai gyártó nagyon szép készülékeket tervezni.

Szemből rápillantva a telefonra  egyből feltűnik a megnövelt méretű, 3,8″-es képernyő, mely immár 480×800 pixeles felbontással rendelkezik. A képminőségével teljesen elégedett voltam, bár hátrány, hogy nincs automata fényszenzor, igy magunknak kell a fényerőt állítani, ami így 2012-ben egy okostelefonnál elég súlyos hiányosság. Alatta találunk egy fizikai és két érintőgombot, melyek a szokásos Android funkciókat látják el. Alattuk helyezkedik el a mikrofon, és a szabványos microUSB csatlakozó.  Szerencsére nem egyoldalú a Samsung mérnök csapata, így mindkét oldalán találunk gombokat. A jobboldalra a bekapcsoló/képernyő feloldó, míg a baloldalra a hangerőszabályzó gomb került. Szintén baloldalra került a microSD kártyahely, amire valószínűleg szükségünk lesz, ugyanis a beépített 4 GB tárhely a mai világban hamar elfogyhat. Az egyébként nem túl jó minőségű hátlapon helyezkedik el az 5 megapixeles, LED villanóval felszerelt kamera, alá a gyártó egy szerény Samsung feliratot helyezett el.

Hardver/szoftver

Bekapcsolás után életre kel a 2.3-as Android rendszer, amit GingerBread néven is ismerhetünk. Ez nem a legmodernebb, hiszen már réges-rég kiadták az utódját, a 4.0 Ice Cream Sandwich névre keresztelt variánst, sőt, már a 4.1-es Jelly Bean névre hallgató verzió is elérte a fejlesztőket. Maga a szoftver nem rossz, kiválóan használható, tehát nem lehet okunk a panaszra, ám érződik, hogy a készülék többre is képes lenne, viszont az Android ezen verziója sajnos nem támogatja a kétmagos processzorokat. Márpedig tesztünk alanya ezzel rendelkezik, méghozzá egy 800 MHz-es verziót kapunk, hozzá pedig 768 MB RAM társul. A felhasználói felület a Samsungtól megszokott módon a TouchWiz, mely megannyi új funkció megjelenését hozta magával.

Kapunk egyedi feloldóképernyőt és igényes ikonokkal telitüzdelt kezdőképernyőt. Alul négy gyorsindító ikont helyeztek el, melyek közül az “Alkalmazások” feliratú gombbal be is léphetünk a menübe. Ez utóbbi szintén szépre sikeredett, egy kellemes effekt keretében tárul szemünk elé az oldalanként 16 ikon, melyeket tetszés szerint át tudunk rendezni.  Kezdetben csak a gyárilag előretepelített alkalmazások néznek velünk farkasszemet, és elmondható, hogy ezek sem maradtak érintetlenek, a gyártó jó pár helyen eszközölt módosításokat. Ilyen például a telefon, ez magában foglalja a tárcsázót, a csoportkezelőt, a híváslistát és a telefonkönyvet. Ez utóbbi könnyedén szinkronizálható Google-el, Facebookkal, vagy például Exchange-el. A telefon hangminősége teljesen megfelelő, semmiféle próblémát nem érzékeltem, mindkét fél kiválóan hallotta egymást. Említésre érdemes még a zenelejátszó, ami kezeli a lejátszási listákat, képes dalszövegek megjelenítésére is. Ha meguntuk a készülékre mentett zenéinket, akkor két dologgal siet segítségünkre a kis Galaxy. Az első a beépített FM-rádió, a második pedig a Music Hub, a Samsung saját zeneboltja.  A készülék hangszórójának minősége közepes, ne hallgassunk vele utcán zenét, igazából csak internetes videók nézésére jó. De amúgyis, aki komolyan akar zenét hallgatni, az fülhallgatón teszi, amely az alapcsomag része és szabványos, 3,5 mm-es csatlakozóval rendelkezik. Sajnos a hangminősége nem a legtökéletesebb, de azt hiszem ez nem is várható el egy ránézésre kb. 2000 forintos egységtől. Itt is elmondható az az általános vélekedés, hogy aki minőséget keres, vásároljon külön egyet a készülékéhez. Természetesen egy mai telefon nem maradhat kamera nélkül, az Ace 2-be 5 megapixeles egység került. Ennek a képminőségével nem voltam maradéktalanul elégedett. Bár nagyítás nélkül egész jó a kép, kinagyítva sajnos meglehetősen zajos és kissé kevés dinamikával rendelkeznek a képek. Videót HD 720p felbontásban tudunk felvenni. A kameraszoftverrel elégedett voltam, tartalmazza a ma elvárható funkciókat, nem hiszem hogy bárkinek is problémát okozna a kezelése.

Ám nagy hiba, hogy nincs fizikai kamera gomb, így végig a kijelzőn kell tapicskolni, ami mondjuk egy fontosabb esemény megörökítése közben idegesítő lehet. Miután elkészültünk képeinkkel, természetesen meg is oszthatjuk azokat. A készülék HSDPA-képes, így hamar feltölthetjük az internetre életünk eseményeit. Emellett rendelkezik beépített WiFi-vel, ami DLNA-t is tud, így az arra képes eszközre átküldhetjük képünket/videónkat, hogy aztán az ismerőseink megcsodálhassák. Emellett megemlítendő még a beépített a-GPS is, amivel hamar pozíciót fog az Ace 2.  Mivel mai okostelefon révén rengeteg funkcióra képes a telefon, így nem kerülhette el a gyártó a komolyabb akkumulátor beépítését. Ez meg is történt, egy 1500 mAh kapacitású egység rejtőzik a fedél alatt. Ennek hála aktív nyomkodással egy, átlagos használat mellett másfél-két napig bírja a telefon.

Verdict

Alapvetően elégedett voltam a Galaxy Ace 2-vel. A szoftver jól működik, bár érthetetlen, hogy az a gyártó, aki jelenleg világelső az okostelefon piacon, miért nem töri jobban magát, hogy az egyik slágermodelljére kiadja az Android 4.0-át (hivatalosan meg nem erősített hírek alapján számíthatunk a frissítésre).  Az anyaghasználat a másik sarkallatos pont, úgy érzem, hogy egy picit jobbat is elvárhatunk egy jelenleg 60 ezer forintért árult készüléken. Mindezek mellett, ha valaki hajlandó egy kis kompromisszumot kötni, és hosszabb távra tervez, annak jó vétel lehet a Galaxy Ace 2. Remélhetőleg  az utódjában már kijavítják a hibákat, és akkor a kategória egyik legjobb készüléke válhat belőle. Az esélye megvan rá.