Teszt: Vodafone Smart II – született Alcatel V860

Egyre jobban tetszik az Alcatel, mint cég. Fantasztikus rugalmasságot mutatnak azoknak, akik átlátják a termékpalettájukat, hihetetlen, milyen könnyedén gyártanak teljesen alapfokú, szinte filléres készüléket (gondolom, mindenki emlékszik a 7.000 Ft alatti OneTouch 292-re), aztán meg sokkal komolyabb, árbajnok felső-középkategóriás készüléket.
Jelen tesztalanyom nagyjából középen van a két véglet között, friss modell, 2012 júniusában jelent meg, alap-tudású androidos modellként jelent komoly konkurenciát a Samsung Gio-nak, a Samsung Y-nak, esetleg a Samsung Mininek is.

Külső

Ránézésre egy sima 3,2 “-os kijelzőjű alapmodell, jobban szemügyre véve viszont nagyon sok kedvességet, odafigyelést találhatunk benne. Nem tudom, ez mennyire a gyártó és mennyire a piros szolgáltató érdeme, gondolom, mindketten hozzátették egy sikeres olcsó modellhez a képességeiket.

Szemből a teljesen megszokott kezelőszervek néznek farkasszemet, tetszetős a hangszóró kialakítása, meglepően tiszta hangot lehet hallani benne, jók a kapacitív érintőpontok is, ebben az esetben nincsen az előoldalon sem kamera, nem hardveres billentyűzet. Két meglepetés viszont van, az egyik, hogy ennél a modellnél kapott megvilágítást a 4 db kapacitív érintőpont, a másik, hogy van fényérzékelő a készüléken, ennek bekapcsolása esetén mindig a környezeti fény erejének megfelelően változik a kijelző háttérfényének ereje, nem fog kisülni tök sötétben sem a szemünk és nem fogunk üres feketeséget látni verőfényes napsütésben kijelzőkép helyett.
Ami szokatlan, az a kijelzőplexi jobb alsó részébe fúrt, majd’ 2 mm-es lyuk, ami a mikrofonhoz vezeti el a beszédhangot. Ilyen megoldást eddig még nem láttam és nem is tartom szerencsésnek, a lyuk mérete miatt sérülékeny lehet a mikrofon ott.

Az alsó részen a megszokott helyen található a microUSB csatlakozó, ez itt van a legjobb helyen, akár autóstartóban, akár az otthoni töltéshez, akár egy esetleges dokkolóhoz ez a legmegfelelőbb elhelyezkedés.

A bal oldal üres teljesen, jobb oldalon viszont kellemes meglepetésként kapunk egy hardveres exponálógombot, akiket eddig ennek hiánya vetett vissza az android rendszertől, annak üzenem, hogy elhárultak az akadályok! Természetesen továbbra is megmaradt a tapogatva exponálás lehetősége, itt nem okoz gondot a külső exponálógomb használata, mivel nincs autofókusz, így nem kell (nem is lehet) kijelölni, mi legyen éles a képen. Mert semmi nem lesz az, pontosabban egy generális “majdnem éles” érzés lesz jellemző minden fotón.
Ám ennek a fixfókuszú technikának is van egy kicsi előnye, azonnal exponál, ha akarjuk, míg az AF-esek előbb keresgélik az élességet. Nem túl sokszor számít az a kis idő, de hirtelen elkapott pillanatoknál többet érhet egy kevésbé éles, de a pillanatot elkapó fotó, mint egy borotvaéles, 2 mp-cel később készült, már érdektelen témát mutató kép.

Felül nagyon tetszetős a kialakítás, határozott nyomáspontú a bekapcsológomb (én mondjuk konvencionálisan a másik oldalra tettem volna, ha jó az iPhone-nak meg a HTC-nek, akkor jó az Alcatelnek is), valamint a 3,5 mm-es audiocsatlakozó kapott itt helyet. Emellett van egy kis bemélyedés, ami – gondolom – a trükkös hátlap leszedését lenne hivatott segíteni.

Mondjuk nekem nem sokat segített, eléggé átgondolatlannak tartom a „lehessen két színű a hátlap” megoldást, levéve szétesik 2 darabra a hátlap, visszarakni sem annyira egyszerű, mintha egybe lenne. De tudom, hogy ez szándékos volt, plusz párezer Ft-ért jár hozzá több színű hátlap, ami variálható ízlés szerint. Na de őszintén, mennyire sűrűn kell leszedni a hátlapot? Szóval ez belefér simán.

A hátlap amúgy rendben van, egységes kialakítású, pontos megmunkálású, nem recseg, nem lötyög. Nálam az olcsóbb, csak szürke hátlapot tartalmazó doboz járt, de biztos vagyok benne, hogy a többi színű hátlap is pontosan ugyanilyen kivitelű, minőségű.

A tartozékok átlagosan megszokottak, a töltő rövid zsinóros, USB-mama van rajta, ebbe lehet töltéshez bedugni az adatkábelt. Ezzel megtakarítottak egy kábelt, a megtakarításból lehetett volna kicsit kevésbé sprőd a kábel anyaga. A fülessel nagyon nem vagyok kibékülve. Az egyik bajom, hogy pocsékul szól, a másik, hogy iszonyat kényelmetlen, lehet, hogy nekem van méreten aluli netán szabálytalan hallójáratom, de sem benne maradni nem akart, sem jól illeszkedni.
Nem adtam fel, bedugtam egy SONY referenciafület és kérem szépen, mintha kicserélték volna a készüléket, megjöttek  a mélyek, lett tere a hangzásnak. Szóval a tartozék headsetet csak hanghíváshoz ajánlott használni, egy 3-4e Ft-os headset beszerzése után viszont már simán lehet élvezni is a zenét.

Belső

A készüléket bekapcsolva – ezt el kell fogadni, úgymond „benne van az árban” – Vodafone-os animáció fogad (nem is csúnya), ám ezen túl összesen talán ha 2-3 program hordoz szolgáltatói reklámot, egyébként megmaradt a natív android, ez pozitív. Belül egy Broadcom BCM21553 típusú processzor dolgozik 833 MHz-en (ugyanilyen dohog számos alsó és alsó-középkategóriás mobilban, például a Samsung Galaxy Y-ban és a Galaxy Ace-ben is). Mindegyik modellnél tapasztalható, hogy a 320 x 480-as kijelzőhöz pontosan elég teljesítményt tud nyújtani ez az erőforrás. Memóriában sincs gond, a rendelkezésre álló 512 MB teljesen elfogadható ezen a szinten. Szintén kellemes meglepetés a gyártótól a tartozékként biztosított 2 GB-os microSD kártya. Így lesz lehetőség a programok egy részének memóriakártyára áthelyezésének, külön befektetés nélkül. Természetesen, ha valakinek nem elég ez a memóriamennyiség, akkor van lehetőség 32 GB-osig lecserélni a memóriakártyát, a készüléken nem fog múlni.

A natív android programokon kívül (ki ne felejtsem, a telefonon az androidnak a 2.3.7-es számú Gingerbread verziója fut) egy DataManager programot, mellyel a Vodafone HSDPA hálózatát paraméterezhetjük, egy Vodafone órát (mely a gyári óra némileg átkozmetikázott változata) valamint a Vodafone időjárás elnevezésű programot kapunk (ez utóbbi az Accuweather adatait használja előre jelzésre), a többi mind gyári alapprogram. Kiemelendő jó hír, hogy nincs kihagyva a fájlkezelő program sem! Tehát nem kell egyből a Google Play-t bújni, mivel lehetne megnézni, mi van az SD-kártyán, gyárilag kapunk erre programot.

Végére maradt szokás szerint a multimédiás képesség. Ebben is hozza a készülék az árához mért elvárható teljesítményt, de sajnos semmi többet. A beépített hátlapi kamera 3,2 MP képességű, autofókuszt nem kapott, ennek megfelelően a „mindenütt éles – sehol sem éles igazán” elvet követi a készített képek minősége. Videoban sajnos rosszabb a helyzet, maximum VGA-ra (640 x 480 pixel) képes a készülék és mindössze 15 képkockára másodpercenként. Alap készülékeknél rendben van ez a képesség, csak el vagyunk kapatva az Alcatel által, szinte mindenben többet tudott eddig a készülék, mint amire az ára predesztinálná, ám itt most ebben nem.

Legvégére az akkumulátor maradt. 1150 mAh-sat kapunk, sajnos ebből bármennyi kevés. A telefontulajdonosok nagy része emlékszik még a 4-6 napot egy töltéssel működni képes (nem okostelefon) modellekre, és sokan nem értik, miért könyörög 16-18 óra után töltőért a modern, a legújabb fejlesztésű modell. Ezt sajnos e l kell fogadni, a kijelző is lényegesen nagyobb, a processzor is többet fogyaszt, GPS is van, WLAN is, sok-sok minden áll sorban energiáért. Erre jön még az Android rendszer enyhe optimalizálatlansága (ez a verziószámok növekedésével reményeink szerint egyre csökkenni fog), a vége pedig a már ismert rövid készenléti idő.

Összegzés

Kevés gyártó mondhatja el magáról, hogy igyekszik a kis(ebb)pénzű vásárlóknak is kedvezni és igyekszik néhány olyan dolgot belerakni az alsó kategóriába, ami egyébként csak magasabb szinten, több pénzért jár. Az Alcatelnél ezt tapasztaltam, ami jó pont a gyártónak. Ennek ellenére nem fogom ezentúl mindenkinek az Alcatel készülékeit javasolni, nagyon nagy a konkurencia, de ha valaki az Alcatelről fog kérdezni, hogy meg szabad-e venni, azt hiszem, magabiztosan fogok igen-t mondani rá.