Teszt: Samsung Galaxy Note 10.1 – ez hatalmas!

Sokan viszonyulnak ma még úgy a tabletekhez, hogy gerjesztett igény megtestesülésének, szükségtelen luxusnak tartják. Ez – ha valaha volt is igazság – lassan megváltozni látszik. Egyre inkább olyan tudással vértezik fel a gyártók a készülékeiket, ami mellett nem lehet többé elmenni egy kézlegyintéssel.
Ilyen pl. az első, kapacitív ceruzával felszerelt 10.1 collos tablet. Először az ember nem is gondol bele, mekkora óriási dolog ez a kapacitív ceruza, de azok, akiknek az előd készülék, a nagyjából tavaly ilyenkor megjelent, első, 5,3 collos Note phablet volt a kezükben, azok már sejtenek valamit.

A készüléket egy sima fehér dobozban kaptam meg, rajta felirat: Live Demo Unit, azaz még nem a végleges, kereskedelmi forgalomba kerülő csomagolású/felszereltségű cuccról van szó. Gyanítom, hogy ez inkább csak a tartozékok mennyiségében jelent majd változást, mert a készülék nagyon kiforrott, atomstabil, 4.0.4-es ICS-sel jött ki, a teszt 1 hete alatt egyetlenegyszer sem fagyott, mindvégig megőrizte hihetetlen gyorsaságát, pedig bő 3tucatnyi programot telepítettem fel rá, nem voltam tekintettel a készülék érzékeny lelkére.

Külső

Kívülről egyszerűen gyönyörű, már ha ebben a témában lehet szépségről beszélni, hiszen 80%-ban ugyanúgy néz ki az összes tablet. Kijelző a főoldalon, kezelőszervek felül és/vagy oldalt, töltő/adatcsatlakozó alul és kész a sablonos műszer. Itt azért erősen másról van szó.  Hihetetlenül masszív az összeszerelés, de ettől még nem lenne kiemelkedő/eltérő más gyártók műremekeitől.

Két dologban viszont már bekapcsolás előtt is kiemelkedik a tabletek sorából. Az egyik a jobb alsó sarokban található 11 cm-es,  vastagságának köszönhetően kényelmes fogású ceruza. A másik pedig a végre az előoldalra került sztereo hangszórópár. Végre, mert eddig minden – rossz – megoldást láttunk már, a portrait-helyzetű készülék alján lévő két hangszóró, mely filmnézésnél pl. csak jobbra szól, aztán az aszimmetrikusan, butamód a hátlapra elhelyezett, lefelé, az asztalba vagy a paplanba, jobb esetben az ölünkbe sugárzó hangszórópár is ilyen volt. Ezt végre gondolkodó ember tervezte!
Persze nem mondom, hogy  ettől (csak ettől) már kiváló lesz egy készülék, de egészen más szájízzel viszonyul az ember ahhoz a modellhez, aminél ilyen fokú átgondoltságot talál.

Alul középen a Samsungnál megszokott, korábbi tablet-modelleknél már megismert, széles formájú adat/töltőcsatlakozó aljzata kapott helyet, jobbra mellette pedig a beszédmikrofon. A tesztre kapott készülék csak WiFi-képességekkel volt felvértezve, a telefonálás így kimaradt a lehetőségek közül.
A két oldalon semmi említésre méltó dolog nincs, nem úgy a felső oldalon, ahol nagy a sűrűség!

Balról jobbra haladva először a 3,5 mm-es analóg audiokimenet látható, aztán a tableteknél (de egyáltalán az elektronikai eszközöknél is) mára teljesen feledésbe merült infraport található meg, majd a microSDHC kártyák olvasója, mellette a hangerőszabályzó billentyűpár, legvégül pedig a ki-bekapcsoló látható.

A hátlap-felől nézve feltűnő dolog a ceruza, valamint a középen található, mobilfénnyel ellátott, 5 MP-es kamera lencséje. Meg kell említeni még, hogy a készülék színei nagyjából azonosak a Galaxy S3-nál alkalmazott 2 színnel. A fehér is és a szürkéskék is. A hátlap mintázata, kinézete teljesen azonos a szálcsiszolt hatású műanyaggal, ami annyira tetszett az SGS3-nál.

A  tartozékokról annyit, hogy ebben a demo-dobozban “csak”ennyi van, tehát az EU-csatlakozós hálózati töltő + az adat/töltőkábel, 5 db műanyag, tartalék ceruzahegy, valamint egy gyűrű alakú célszerszám a hegycseréhez. Ennyi és nem több. Ismerve a készülék kevéssel 140.000 Ft feletti kezdőárát, úgy gondolom, hogy bele kéne férjen majd a kereskedelmi csomagba legalább egy headset még, de talán még valami tok is járhatna hozzá alapáron.
A mérete 262 x 180 x 8,9 millimeter, a tömege pedig 597 gramm. Picivel vastagabb és nehezebb, mint a Samsung Galaxy Tab 2 10.1 WiFi-s változata, ám még így is  nagyon előkelő helyet foglal el a többiek között. Ráadásul a beépített 7.000 mAh-s akkumulátorral nagyon takarékosan bánik a rendszer, 7 óra szinte folyamatos nyomkodás után is csak 34 %-ra tudtam fárasztani.

Belső

Elérkeztünk végre a fő attrakcióhoz, a belbecshez. A készülékben a Samsungnál ma forgalomban lévő legnagyobb teljesítményű processzor dohog, ugyanaz a Samsung Exynos 4412 , mint amit az SGS3-nál megismerhettünk, azonos órajellel, 1400 MHz-cel (ezt fogja majd októberben túlhaladni a Galaxy Note II, a maga 1600 MHz-ével). Emellé kapunk egy Mali-400-as grafikus gyorsítót. De a fő attrakció a végre 2 GB-ra hízott RAM! Ezzel minden igényt kielégít a készülék, nincs akadás, nincs gondolkozás, érezhetően nincs laggolás, nagyon finoman játssza le a FullHD anyagokat is, végre egy olyan tablet, ami igazi felhasználói élményt ígér és be is tartja az adott szavát.
Állítólag ebből a modellből is 3 fajta lesz, 16, 32 és 64 MB-os belső memóriával ellátott, aztán majd kiderül, kapható lesz-e mind3 kereskedelmi forgalomban.

5 képernyő közül választhatunk, ezek között folyamatosan körbe-scrollozhatunk. Külön érintőpontot kapott a képernyőmentés, de használhatjuk a ceruzát is ennek elkészítésére. A ceruzánál maradva több újítást is bevezettek, egyrészt mostantól nem csak hozzáérés nélkül, akár 8 mm-ről, hanem már 14 mm-ről is érzékeli már a ceruza hegyét a rendszer, a gyári böngésző pl. a megfelelően megírt weblapok legördülő menüinél érintés nélkül, pusztán a fölé állított ceruzára megmutatja az ott lévő tartalmat. Igaz, ezt már a sima Note is tudta, ám ott jóval közelebb kellett vinni a ceruzahegyet.
A készüléken 4.0.4 android fut, azaz van benne hangalapú keresés is magyarul, valamint szintén full magyarul lehet beszédhanggal szöveget (pl. SMS-t) írni. Elég jó a használhatóság, nagy százalékban jól ismeri fel a szavakat, általános tapasztalat (3 hölgy mintájából alakítottam ki a véleményt) viszont, hogy női hangnál sokkal pontatlanabb a rendszer.

Külön bekezdést kell szentelni a ceruzának, amelynél továbbfejlesztett funkciók is bekerültek a korábbiak mellé, ilyen többek között a ceruza kihúzására aktiválódó üzemmód, aztán a már említett érintés nélküli kezelés, valamint igazi újításként a ceruzával leírt kézirás-karakterek felismerését is el tudja végezni a rendszer (zsinórírás esetén is) viszonylag jó hatásfokkal, és átírja nekünk a kézírásunkat TXT-be, mindezt realtime! A páros ékezetes magánhangzókat is csont nélkül felismeri és fordítja át azonnal gépelt szöveggé. Persze ehhez az kell, hogy valamennyire olvasható mádon írjunk, a csúnya írásnál már jönnek a tévedések óhatatlanul. Szintén remek dolog a képletszerkesztő, lerajzolva az emeletes törteket, hasonlókat a rendszer átalakítja rendes szedett anyaggá, szabvány betűkkel. Számomra kissé kevésbé hasznos, de nagyon látványos az az okosság, hogy ha bármilyen képernyőrészletet körbekeretezünk a ceruzával, az képként beszúrható bármely más alkalmazásba, akár üzenetbe is.

A képernyő betekintési szöge remek, lapos szögben nézve sincsen zavaró sötétedés, óriási a látószög! A felbontás 1280 x 800 pixeles, ez az érték az 5,3 inches Note-nál tökéletesen elegendő (sok is), ám itt, a majdnem dupla kijelzőátlónál már látható módon megjelennek a pixelek. Na persze, nem kell 20 centin belülről nézegetni a kijelzőt, tudom. A multimédiás képességeknél az elején említettem a stereo hangszórók zseniális elhelyezését, hangminőségét. nagyon rendben van, még csak kacérkodni sem kell a Voodoo Louder használatának gondolatával.

A tabletek között gyakorlatilag egyedülállóan alkalmazott infraport értelme abból áll, hogy távirányítóként használható egy előre telepített gyári pgorammal, TV-ket (sokat, legalább 40 gyártmányt) és különböző szórakoztató elektronikai eszközöket tudunk vele kezelni. ami trükkös, hogy megfelelő TV-vel kétirányú lehet a kapcsolat!

Várom a hivatalos megjelenést nagyon, remek engedelmes kezesbárány, igazi, műszaki remekműnek sikeredett a készülék.