Teszt: WayteQ xTAB-100 QCR – képernyőre kihegyezve

Bizonyára bennem van a hiba, de nem hiszek az adatlapoknak. Amikor vásárolni akarok, akkor sem, de a tesztelésre kapott eszközök esetében még kevésbé. Így aztán nem hittem el azt sem, hogy a WayteQ xTAB-100 QCR tabletjébe tényleg beletettek volna egy 2048 x 1536 pixeles, QXGA kijelzőt. Mert józan paraszti ésszel felmérve: MINEK? Oké, hogy egy gyártó nagyot akar dobni, de ekkorát? És a gyanúm beigazolódni látszott, amikor 10 különböző tesztszoftvert ráküldve is “csak” (és ez a csak nagyon nagy idézőjelben értendő) 1200×1600-as, UXGA-nak mutatta magát ez a képernyő.

Persze később kiderült, hogy mivel a rendszer nem nagyon bírja el a nagyobb felbontást, gyárilag 1600×1200-ra állítva kapjuk kézbe a tabletet (a felbontás később, menüből feljebb állítható). Mivel a kisebb felbontás nekem elég, főleg ezen a kis felbontáson próbálgattam a gépet. A kis szócskát is tessék szigorúan idézőjelben érteni, mert ez a felbontás ezzel a technológiával párosítva nem rossz ám. Sőt, a maga 206 PPI (képkocka/inch) felbontásával, ebben az árkategóriában és ekkora képernyőméretnél igen figyelemreméltó. 68 ezres alatt jutunk hozzá a WayteQ xTAB-100 QCR-hez, ha valamilyen internetes árukeresővel rákeresünk, de nagyobb áruházláncokba besétálva is belebotolhatunk bőven 70 ezres alatt. Ezért a minőségért és szolgáltatáscsomagért pedig ennyi pénz bagó.

Ha túlléptünk azon, hogy a hivatalos weboldalon is a 2048 x 1536 pixeles, QXGA kijelzővel kábítanak (meg nagyjából az összes, eddig íródott tesztben is, mert a kollégák nem nagyon próbálgatták ki az alacsonyabb felbontáson, miközben ezen tökéletesen működik), lépjünk túl azon is, hogy a gép profi módon hazudja be a hozzá nem értőknek azt is, hogy van benne GPS. Pedig NINCS. Kicsit sunyi dolog ám ez, mert a menüben végig GPS-t emleget, ezzel együtt a termék weboldalán sem hívják fel a figyelmünket arra, hogy nincs GPS. Egy fogyasztóvédelmi pert meg is érne ez (előbb-utóbb lesz is az ilyenekből, mert nem egyedi jelenség a kínai tableteknél ez), de aki ért hozzá az látja már akár egy ingyenes GPS teszter szoftverrel is, hogy NINCS GPS, ne is keressük!

Üresek a műholdakat tartalmazó mezők, de mégis azt hazudja a tablet, hogy ő a WGS84 adatokból (ez a GPS-műholdak röppályájához tartozó viszonyítási alap) tudja a jelenlegi tartózkodási helyünket. Pedig nem, hanem a wifi adja meg neki. Az viszont – becsületére legyen mondva – elég pontosan, esetünkben 23 méteres pontossággal. Ez arra mindenképpen elég, hogy a helyalapú szolgáltatásokat igénybe vegyük. Csak navigálni nem lehet vele. És itt most nem írom le azt a véleményemet, miszerint ki az az őrült, aki ekkora táblát kirakna a kocsiban, mert pont pár napja láttam egy almás tablettel navigálni egy béemvés fazont és majdnem belementem az árokba a röhögéstől. Mindenesetre ha egy készülékben van GPS, az így néz ki:

De ne azon polemizáljunk, mit NEM tud ez a tablet, hanem inkább azon, mit TUD. Mert ez a lista a hosszabb. Kézbe véve azt látjuk, hogy a WayteQ odaért az élvonalba. A minősége kiváló ennek a terméknek is, a megjelenése kifejezetten kellemes. Ha jobban megnézzük, az előlapon találunk egy kijelzővédő fóliát is, mégpedig gyárilag feltéve. Ez kedves, mert ezzel spóroltak nekünk pár ezrest (én mondjuk azonnal levenném, de sokan szeretik ezeket a fóliákat). Az előlapon körbe hüvelykujjnyi vastag keret, ami viszont nem túl szép és manapság nem divatos. Viszont jól megfogható általa a gép és nem nyomkodjuk véletlenül a képernyő szélét, mint ahogyan más, keskenyebb kerettel szerelt tableteknél.

A hátlap fém és az oldallappal egybedolgozott. Itt található a márkanév, típus nameg a sorozatszám középen, az oldallapi nyílások megjelölése a széleken és egy 2 megapixeles, kamerának csúfolt valami az egyik sarokban. A kamerára sok szót nem is fecsérelnék, mert mind tudásban, mind szoftverezettségben gyenge, nem fogjuk használni. Az előlapi kamerát is maximum videotelefonálásra lehet erőltetni, de ezzel meg az a baj, hogy félrehord és egészen furcsa szögből kell nézni a képet, hogy benne legyünk a képmezőben. A kamera kültérben gyenge, beltérben pocsék képeket csinál és 2013-ban 1200×1600-ban fényképezni vicces. Hogy van panorámafotó-képessége, az meg egyenesen nagyképűség, bár az adatlapon jól mutat.

Az oldallapon számos finomság vár minket, ezek közül talán a legfontosabb a külső SD-kártya csatlakozására szolgáló nyílás. A készülékben gyári adat szerint 16 GB belső tárhely van, de ez brutto érték. Ebből csíp le minden, így a fájlok tárolására valójában 10 GB körüli hely áll rendelkezésre. Ez persze nem kevés, de akinek nem elég, az 32 GB-tal bővítheti a tárhelyet, egy nem túl drágán kapható microSDHC kártyával.

A készülék kifejezetten vékony, így viselése kellemes. Alig vastagabb a telefonomnál. A futtatásra (RAM) 2 GB szolgál, ebből a rendszer betöltődése után cirka 500 MB marad meg nekünk. A telepítésre (ROM) is 2 GB a hely, de ebből 1,5 GB a miénk is marad és ide tolhatjuk fel a szükséges szoftvereinket. Memória terén tehát jól állunk, nem lesz vele problémánk.

Az oldallapon találunk egy 3,5 milliméteres jack-dugó fogadására képes alzatot, zenét hallgatni tehát szabványos kimeneten keresztül tudunk a jól megszokott fülesünkkel. A tablet jól szól, és a 10000 mAh-ás akkumulátornak köszönhetően gyakorlatilag zenehallgatással lemeríthetetlen. Bár megnéznek majd minket a vonaton, amikor ebbe dugjuk bele a fülest. A multimédiázáshoz jól jön a HDMI csatlakozó, amellyel a tableten tárolt filmeket ki tudjuk tenni lapostévére is. Ehhez vennünk kell csatlakozókábelt, mert azt nem kapunk a csomagban.

OTG kábelt viszont igen és ez a truvéj ám manapság. Mert egy OTG csatlakozón keresztül további külső adathordozók csatlakoztathatóak, de billentyűzet és egér is rádugható, amitől egészen laptopos érzésünk támad. És itt még nincs vége a finomságoknak. Ha ugyanis az OTG kábelre egy kutya közönséges USB-stickes mobilinternetet dugunk (ami mondjuk megmaradt korábbról) máris van mobilnetünk. Így aztán úgy 3G-zhetünk bárhol, hogy nem kellett a drágább tabletet megvásárolni.

Sajnos a tablet menüjéből nem érhetők el a mobilhálózatok (hozzáférési pontok) beállításai, de a magyar fejlesztésű, ingyenes Elixir2 androidos alkalmazásból ide kattintva igen. Akinek tehát faragnia kell a mobil hozzáférési pontok beállításain (mert mondjuk egy mobilszolgáltató hálózatát használó egyéb szolgáltatótól van a mobilnetje), azok is meg tudják így tenni azt. A szabadság akkor teljes ám, ha bárhol le tudunk ülni internetezni, nem csak wifi közelében. Egyébként a wifi képessége nagyon jó ennek a táblának, a házunk előtt, az utcai padon ülve, úgy 30 méterre a routeremtől még gyönyürű netem volt, akadások nélkül.

Mivel ez a tábla tényleg a képernyőjére van kihegyezve, nézzük meg kicsit ennek az alkalmazási körét! A legfontosabb a filmnézés, amit ezen a szép színeket felvonultató, fényes képernyőn nagy kedvvel fogunk csinálni. Oldalról is jól látszik, így többen is nézhetjük és talán az egyetlen probléma csak a hangszórók hangerejével van. Bár egy vonaton, egy buszon, vagy várakozás közben valószínűleg úgyis fülhallgatóval fogunk filmet nézni, odahaza, elég csendes környezetben is figyelnünk kell a túl halk hangszórók miatt. Szerencsére a hangszórók a fektetett képernyőhöz vannak elhelyezve, így a hang sztereó.

A filmformátumok közül mindent elvisz a saját lejátszójával is, de jó szívvel merem ajánlani az MX Playert is (ide kattintva letölthető), mert számos extrával kényeztet minket. Filmnézésnél nagyon tetszik, hogy a processzor már elég erős a filmek kis ablakos lejátszásához, sőt az ablak egy csippentéssel nagyítható és kicsinyíthető is. Akik tehát filmeket néznek, azok szeretni fogják ezt a táblát, amely a nagy akkumulátornak köszönhetően, órákon keresztül képes elszórakoztatni minket. Egyetlen hibája talán csak az, hogy a 16:9-es filmek alsó és felső szélén vékony fekete csík látható, ahová viszont szépen elférnek a feliratok.

A hardverről néhány szót itt a teszt végén az igazán elszántaknak. A gépben doromboló Rockchip 3188-as CPU 4 magos és gyári ajánlás alapján is felhúzható minden probléma nélkül 1800 MHz-ig. Számos gyártó meg is teszi ezt. Idei fejlesztés, 28 nm-es technológia. Egy Mali 400-as GPU (grafikus egység) támogatja, tapasztalataim szerint elég nehéz megakasztani. A mindennapi használatban sehol nem láttam akadást, az élmény egy kellemesen működő rendszer volt. Néhány erősebb grafikájú játékot is ráeresztettem, ezek sem kottyantak meg neki. Aki tehát játszani akar ezen a tableten, az is szeretni fogja.

Kiknek és minek? Mindenképpen azoknak ajánlom elsősorban, akik jó képernyőt szeretnének, olcsón. Ehhez hasonló kijelzőkkel az egy százassal többe kerülő tabletekben találkozhatunk. Akiknek nem fontos a GPS és a mobilinternet, de fontos a hosszú üzemidő, azok imádni fogják ezt a táblát.