Legjobb szabadidő-autó 2010

Az év kisautójának a Suzuki Swiftet választottuk (a VW Polo és a Citroën DS3 mellett), a legjobb kompaktnak a Skoda Octaviát (a VW Golf és a Mazda3 előtt), míg középkategóriás kedvencünk a Skoda Superb (no meg a Citroën C5).

Következő halmazunk a szabadidő-autóké/crossovereké – talán ez az a szegmens, ahol a leginkább pezseg az élet. 2010-ben új SUV-val (vagy eszjúvível vagy hobbiterepjáróval vagy emelt hasmagasságú kombival) jelentkezett például a BMW (X3), a Hyundai (ix35), az Isuzu (D-Max), a Kia (Sportage), a Mitsubishi (AS-X), a Nissan (Juke) és a Volkswagen (Amarok) is, első ilyen jellegű autóját dobta piacra a Dacia (Duster) és a Mini (Countryman).

Várkonyi Gábor: A megfizethető SUV szinonímája a CR-V

Bár nehéz ennyire eltérő autók közül kiválasztani azt, ami szerintünk igazán meghatározza a divatosnak mondott SUV-kategóriát, azért megpróbáltuk egy kalap alá venni a 2,5 millió forinttól kapható Dustert meg az M-esként közel 35 milliós X6-ot. Eddig is erősen szubjektív szempontok domináltak a választásban, de amíg a kisautóknál még védhetőnek érzem a hóbortjainkat, feljebb lépkedve az autós ranglétrán, egyre inkább a személyes preferencia a meghatározó szempont. Ezen a szűrőn keresztül értelmezze a kedves olvasó a most következő, illetve a még hátralévő “listáinkat”, ha kell, akkor meg kössön belénk, és vitatkozzon velünk.

1. Honda CR-V
2. Subaru Forester
3. Toyota Land Cruiser

Bár a RAV4 volt előbb, nekem akkor is a CR-V a modern és viszonylag megfizethető SUV szinonímája. Végtelenül kifinomult, vállalható akár benzinmotorral is, amit a konkurenciáról ritkán lehet elmondani, nagyon megbízható, praktikusabb, mint egy középkategóriás kombi, de sem megvásárlása, sem fenntartása nem kerül többe annál. Nem terepjáró, de senki nem gondolta soha, hogy az, és a Honda sem próbál bennünket összezavarni azzal, hogy terepszögek adataival hirdetné portékáját. Egy modern mindenes, a kategória meghatározó autója, rengeteg vásárlót csábítva el “hagyományos” autókból az emeltebb álterepjáró-kategóriába.

A Forester minden generációja zseniális, bár igazi rétegmodellről van szó. Egyik sem szép, a jelenlegi kiadás pedig kifejezetten “sehogy” nem néz ki, de már pusztán az elődei miatt is szeretnem kell. Remek összkerékhajtás, finom motorok, akár dízelről, akár benzinesről legyen szó, a boxerség szerencsére még megmaradt, a keret nélküli ajtót már törölték a subarus jellegzetességek közül. Hangulata páratlan, technikája keményebb feladatokra is alkalmassá teszi, bár felező itt sincs. Viszont nagyon jó vezetni, a turbós benzines kivitelek menetteljesítmény ügyében nem maradnak el a komolyabb presztízslimuzinoktól, viszont a Foresternél nem kell attól tartani, hogy egy tempósabban végrehajtott örömautózás után a magyar utaknak hála kukába kell dobni a fél futóművet. Azért nem győztes nálam, mert túlzottan egzotikus ahhoz, hogy egy átlagfelhasználó komolyabban elgondolkozzon azon, hogy erre cserélje a Mondeóját, ha kilép a cégtől, ugyanis drága fenntartani és tankolni. A dobogón viszont egyértelműen helye van, mert még ebben a jelenlegi kimosott generációban is olyat tud, amit a többiek nem: páratlan vezetési élményt adni SUV-os masszívsággal, precíz mechanikával, aminek működése szerencsére nem marad tökéletesen rejtve a vezetőtől.

Az én autóm, az én váram. Lehetne egy pár nagyobb terepjáró jelmondata, de mégis a Land Cruiserben érzem a tökéletesre csiszolt kompromisszumot a maximális terepjárási képesség és az adott körülmények között elérhető legnagyobb komfort között. Nagy plusz, hogy mindez a gyakorlatban is működik, valóban megbízhatóan, sokadik kilométer és év után is, nem horror fenntartási költségek árán. Itt vérzik el nálam az angol konkurencia. Nem a dizájnért vagy a vezethetőségéért veszik, hanem azért a végtelen masszívságért, amit nem csupán a marketinggépezet próbál elhitetni velünk. Egyébként meg legenda az autó, meglátszik az értéktartásában is

Különdíjat kap nálam az előző X3-as szigorúan háromliteres dízellel, automatával, mert bár mai szemmel nézve már traktornak tűnik a konkurensekhez képest, volt abban az autóban valami, ami megfogott. Talán az, hogy minden feladatra tökéletesen alkalmas, viszont ezt csak azok tudják, akik használtak ilyet. Fordulékony, kicsi, tökéletes az üléspozíció, nagyon megy, és még Bangle előtti a belseje, ami így sem szép, de emészthetőbb, mint a hipertechno, ami utána jött.

Vollner Károly: A Dusternek van mersze, és olcsó

1. Dacia Duster
2. Hyundai ix35
3. BMW X3

Ez már nehezebb dió, mint az eddigi kategóriák, mivel – talán éppen azért, mert itt van mit keresniük a gyártóknak – meglepően sok új terepjáró és terepjárószerű szabadidő-autó nevét véshettük fel a 2010-es újdonságnaptárra. Az Év autója-választáskor már befutó helyre tettem a Dustert, nálam itt sem szerepelhet rosszabbul, mint a dobogó csúcsa. És hogy miért kell egy alapvetően puritán, nem különösebben elbűvölő külsejű, átlagos kényelmű, szinte semmiféle biztonsági franckarikával el nem látott kocsit az élre tenni? Egyrészt egyszerűségéért, amivel van mersze a “nagy és komoly” riválisok ellenében kiállni a pástra. És olyan olcsó, mint a kínai kamu márkajelzéses cuccok az igaziak közt, egy család jól elfér az utasterében, viszont a minősége nem rossz, és a 4×4-es változatok terepen is jól boldogulnak (hiszen mégis csak a Nissan Qashqaiból építkeznek).

Másodiknak befut az ix35; a minőség a Hyundainál már régóta ötöst érdemel, most már van hozzá stílus is, no és a terepjáró-képesség sem rossz. A dobogó legaljára felkúszott a hamvas és ropogós új X3. Próbáltuk már, sokat lépett előre az elődjéhez viszonyítva. A minőségen továbbra sem lehet fogást találni, és sikerült a részleteket finomra hangolni. Az alapdízel (2.0, 184 LE) is elég hozzá, de ha kell a kraft, jöhet a 306 lovas benzines, vagy még néhány hónapot lehet várni: nemsokára jön az izmosabb gázolajos is.

Gellér Attila: A Dusterhez hozzá sem szagolhat a konkurencia

1. Dacia Duster
2. Porsche Cayenne
3. Volkswagen Touareg

Talán az eddigi legkönnyebb kategória, nálam olyan győztessel, amely akár Év autója is lehetett volna. A Duster valószínűleg a Dacia eddigi legjobb autója olyan ár/érték aránnyal, amelyhez a riválisok hozzá sem szagolhatnak. Kicsit elnagyolt, kicsit nyers, de pont ezért van Dacia-logó rajta, ha kicsivel jobb lenne, már Renault-ként forgalmaznák. Az meg mégis hogy venné ki magát.

Idén bemutatkozott a Porsche Cayenne második generációja, és több olyan hibára is megoldást találtak a mérnökök, amelyekért korábban sok kritikát kapott a szabadidő-autó. Tágasabb lett, még jobb érzés vezetni, és a tetejébe még hibrid is készült belőle – tökéletes egy második helyhez.

Közeli rokona a Cayenne-nek a Volkswagen Touaregje, több komponensen osztoznak, a benzines-elektromos hajtás is közös. Idén gyakorlatilag teljesen összeolvadt a két gyártó, a Touareg csak azért van hátrébb, mert hiányzik belőle az a pici plusz, amitől a Cayenne igazi Porsche tud lenni. Hogy mi lesz később, csak a jó ég tudja, a jövőben ugyanis az SUV-fejlesztésekért az Audi lesz felelős a konszernen belül. Tragédiától azért nem kell tartani.

Kántor István: Duster forever

1. Dacia Duster
2. Skoda Yeti
3. Mini Countryman

Ostoba poéngyilkosként elárulom, hogy az osztályonkénti mismásolás végén abszolút győztes(eke)t is hirdetünk. Az én hősöm a Dacia Duster. A korábbit megfejelve néhány nap múlva újabb poroló-teszttel jelentkezünk plusz egy extra anyaggal, melynek főhőse na milyen autó lesz? Úgy van, a román csoda, pontosabban annak egy félig-meddig versenyváltozata. Az a sárga, matricás, igen.

Jó sok időt töltve a Dusterrel komolyan megkedveltem. Egyetlen nagyobb bajom van vele, majd a sárga-matricás cikkben közlöm, de a többieknek sanszuk nincs vele szemben. Azért a pénzért, amit kérnek érte. A Yeti ügyessége is elbűvölt, TSI-ként kéne. A Countrymant azért emeltem a képzeletbeli dobogó harmadik fokára, mert rettenet belehúzott vele a Mini. Dakarra viszi, jövőre WRC-ként is debütál, különben pedig szimplán jó vezetni, üdítő érzés. Naná, hogy drága.

Leszorult a pódiumomról, de szeretem a Land Cruisert, az X3-at, az ML Mercedest és pláne a G-t, őt szívből. A másik ilyen a Wrangler. Megtapsolom az ix35-öt és a Sportage-et, valamiért vonzódom még az X-Trailhez is. Szerintem a 3008 sem rossz autó. És amivel valószínűleg sokaknál borítom a bilit: az összkerekes SX4-gyel sincs különösebb gondom.

Nem igen emlegetjük a pickupokat, aminek feltehetően az az oka, hogy őket tartjuk a legkevésbé értelmesnek. Munkagépként használni? Oké. Erdészként-vadászként? Na jó. Az általam próbáltak közül még mindig a Navara az etalon.