Hiszen Magyarországon vagyunk

Valószínűleg minden országban sok a hülye bürokrata. Magyarhonban az átlagos (és még ép ésszel elviselhető) szintnél több van belőlük. Ráadásul tetemes részüket arra képezték ki, hogy az autósok életét keserítsék.

Kell nekünk eredetvizsga? Kell, persze. És kell külön zöldkártya? Kell, persze. És kell drága és utánajárós átírás? Kell, persze. No, és ha a rossz, bár megszokott rendszer kialakult, kell azt gyakran átalakítani? Kell, persze, hiszen Magyarországon vagyunk.

Most konkrétan az eredetiségvizsgálattal van bajom. Hogy nincs. Mármint nincs mobil, mert idén tavasszal, még az előző kormány idejében kiírták ezt a fogalmat a törvényben szabályozott lehetőségek közül. Kivégezték. Eltörölték. Ámen.

Vagyis, ha te kereskedő vagy, viheted az autóidat az állomásra. Ha te autóvásárló vagy, viheted a járgányt az állomásra. Ahelyett, hogy a kisbuszos ürge kigurulna a megbeszélt helyre, és húsz perc múlva mindenki boldogan menne a dolgára; a vizsgálónak lenne munkája (a mobilosok jó része kereshetett új állást), te meg örülnél, mint majom a farkának, hogy, ha már ki kellett fizetni ezt az aránytalanul nagy összeget, legalább nem cseszted el az egész napodat a műveletre.

Konkrét leszek, saját példa: családi autócsere, a rokon 20 éves Mazdáját megvette a húgom. Az adásvételi megköttetett, az eladó rokon jelentette az okmányirodába, nincs visszaút. 15 napunk van. Kint tombol a hó, az öreg japán meg nem is menőképes. Mi legyen most? Trélerezzünk a jégen? Az okmányiroda ügyintézője kemény és határozott: ha kifutunk az időből, bírságol a rendőrség, és még az APEH is ránk szállhat… Ha nincs szerencsénk, 150 ezres bírságot hoz a Jézuska. Anyátok!

Mindez azért, mert valakinek szúrta a szemét a mobilos vizsgálat. Valaki sok pénzt keresett ezzel, az tuti.

Pista bácsi