Zárt pályára tervezett kipufogódobbal az utcákon

Ezen kipufogó dobok sajátossága az ún.”nyitott tüdő”, ami nem más, mint egy, a dob belsejében párhuzamosan futó, a középső részén kissé benyomott perforált cső. A benyomás a keletkező hang egy részének tompítását ill. a gyors gázcserének kismértékű lassítását hivatott ellátni. A dob belsejében a hangszigetelést minden esetben üvegszálgyapot látja el és gyártótól függően viszonylag jobb vagy igen gyenge minőségű.

Mivel ezen dob “nyitott”, az üvegszál gyorsan szétég, darabokra hullik és apró foszlányokban a perforált csövön keresztül a levegőbe távozik. A másik probléma az, hogy mivel nyitott dobról van szó, nincs ún. hőelnyelő, hangtompító vagy előkamra része, a rendszerben keringő égéstermék, hidegindításnál a nagymértékben dús keveréktől akadálytalanul és közvetlenül a levegőbe jut, a légutakat és a tüdőt veszélyeztető ( és ne feledkezzünk meg ilyenkor vérerekről, koszorúerekről sem ) füsttermék. Így kétszeresen is veszélyes egy “sportdob” az egészségre, és a hangterhelése a városoknak és településeknek nagymértékű. Meggondolandó, hogy van-e értelme a közúti forgalomban engedélyeztetni egy ilyen berendezést, nem lenne-e jó, ha betiltanák ezeket vagy a rendőrség részéről történő hatékonyabb fellépéssel kiszűrni és kitiltani rendeltessék ezen autók tulajdonosait a közlekedésből, beleértve a forgalmazókat vagy esetleg a gyártókat. Véleményem az, hogy az ún. sportkipufogó doboknak sok értelme nincs, teljesítménynövelés szempontjából nem jelentős, másrészt pedig kifejezetten ronda és energiapocsékolás ilyen termékek gyártása. Szükség nincs rájuk…vagy mégis? Vajon megéri-e a többség életét veszélyeztetni a városokban ilyen nullaértékű alkatrésszel. Általában ezen vásárlók főleg a külcsínre mennek, egy szép végződést vásárolva “különbnek érzik magukat”..agyament dolog ez, vagy mi a véleménye az “utca egyszerű közlekedőjének”?

Horváth Sándor László
élőlény és természetvédő
a BRIXXON Elektromos Autó Kft. ügyvezetője és fejlesztési igazgatója