Mobil csillagvizsgáló

Már a tesztautó átvétele előtt sokat nézegettem az új C3-as képgalériákat, ugyanis ez a kategória nem tartozik a kedvenceim közé, de már nagyon vágytam arra, hogy elsők között próbálhassak ki egy ilyen újdonságot. Az „égbenéző” szélvédő, és kreatív technológia szlogennél nekem több kellett. Reméltem, hogy találok benne olyan részleteket, amelyek elfeledtetik velem a megalomániámat, de férfiúi mivoltomat igen csak kihívta az autó baba kék színe. Vigasztalónak véltem az 1.6-os, 110 lóerős motor teljesítményét, és maszkulin önérzetemnek helyreállására szolgált a kellemes dízel brummogás is. Összbenyomást illetően nálam jól vizsgázott a kis buborék.

Házon belül stílust követőnek mondható, kategória társaihoz képest pedig komoly vetélytársnak. Az egységes arculat legfrissebb modellje a minőségi változások mellett a tér-játékkal és az egyediséggel érte utol/hagyta el a mezőnyben résztvevő kompakt kisautókat.

A korábbi (2002-ben indult) modell esetében megfigyelhető érzelmi kötődés a tulajdonosok részéről várhatóan erősödni fog, hiszen sok mindenben vált egyedivé és szerethetővé az új C3. Az általam készült nem reprezentatív felmérés alapján a régi C3 tulajdonosok kb.: 70%-a elégedett kisautójával, annak ellenére, hogy bosszantó hibákkal kényszeríti együttélésre őket. A vélemények érdekessége az, hogy csak szélsőséges szuperlatívuszokkal és korholó negatív jelzőkkel nyilvánultak meg az egykori és- jelenlegi tulajdonosok ezért, úgy gondolom, hogy a francia autókra jellemző hibalista kiküszöbölése lesz az új modell valódi megmérettetése. Biztosan emlékeznek néhányan a SensoDrive automata váltóra, gyújtáselektronika-hibákra, téli üzemben felvillanó visszajelzőkre, melyek létezéséről nem is tudtunk, és persze az utastér életre kelt (zörgő) elemeire. És hát az über alles: Ezeregyes motornál, fővárosban 10 liter feletti fogyasztás: Ez volt a legnagyobb csalódás a kispénzű magyaroknak! Nos, nincs ígéret arra, hogy ezektől elbúcsúzhatunk, de reméljük a legjobbakat!

Négy pillére van a változásnak: Stílus, minőség, tér és a hatékony teljesítmény. Az utastérben felhasznált anyagok tényleg minőségi hatást keltenek és a B-szegmens élvonalába emelik a kisautót. A legtetszetősebb elem számomra a kormánykerék volt. Nagyon eltalálták a méretét, az anyagát és nem utolsó sorban a rásegítés finomságát.
Hasonlóképp az üléskárpitozás is szenzációs volt a tesztautóban, de a francia autókban, azt hiszem ez nem újdonság. A műszerfal könnyen áttekinthető és fiatalos. Az egység gyenge pontja számomra a menüpontok előhívására kialakított gombok mérete és helye volt. Az én tízes köracél méretű ujjaimnak menetközben csak nagy odafigyeléssel sikerült a megfelelő menüpontot kiválasztani, ami a forgalomra irányuló figyelmem jelentős elvonását eredményezte, és egy ilyen mozzanat a fővárosi forgalomban veszélyes mutatvány.

Az utastér vizuális élményét a lábtér és a sebváltó feletti konzol tárolóit megvilágító fénysugár fokozza.
Szintén elismerésre méltó a futómű hangolása és a városi autózáshoz jól illő manőverezhetőség, fürgeség. A tesztautó 110 lovas motorja rendkívül jól mozgatja az egy tonna tömegű kasztnit, és ez a részlet kompenzált bennem minden rossz előfeltételezést, hiszen a Volvo S80 motorterében ugyanez a dízelmotor berreg. Bármennyire is hihetetlen, az S80-t 1.6-os – Citroen és BMW által közösen fejlesztett – dízelmotorral is megvehetjük. Ha a skandináv értékrendet nem irritálja a francia termék beépítése, akkor ezen a területen semmi okunk nincs az aggodalomra. Személyes tapasztalatom is ezt támasztja alá, ugyanis a vezetési élmény – a motor teljesítményét és fogyasztását is beleértve – teljesen elfeledtette velem, hogy az autó leendő felhasználói körének közelében sem vagyok. A hivatalos trend szerint a célcsoport a 20-40 közötti női vezetők lesznek, de a magyarországi eladások tükrében prognosztizálható, hogy kortól, nemtől, családi állapottól függetlenül szélesebb réteg fogja használni az autót idehaza.
 
Csomagterének méretével osztályelső lett, ugyanakkor rövidebb 5 cm-rel a Corsa-tól és 9 cm-rel a 207-től és a Clio-tól. Külső méreteiben teljesen megegyezik a Donato Coco és Jean Pierre Ploué által tervezett C3-al, csupán optikailag érték el a külső méretnövekedés látszatát. Valójában csak a trükkös tervezés (a kesztyűtartó süllyesztése és az ülések vékonyítása) eredményezett el lábtér növekedést, melyet a gyerekek és a hozzájuk hasonló – szerencsés adottságokkal rendelkező – utasok élvezhetnek leginkább. A nyurga vezetőknek sem kell azért csüggedni, hiszen a tetőívnek és az üléspozíció állítható mélységének köszönhetően számukra is több hely áll rendelkezésre.