Vodafone: konyhakész távközlési tulajdonszerzés, avagy hogyan tegyük rá a kezünket a francia mobilpi

A Vodafone egyik nagy szívfájdalma, hogy a nagy európai mobilpiacok közül egyedül Franciaországban nincs többségi tulajdonú mobilvállalkozása. Ám a hódítás helyett egy sokkal egyszerűbb – és a jelenlegi gazdasági helyzetben sokkal kifizetődőbb – megoldást választott: vesz magának egyet. A mérlegelés után a legoptimálisabb megoldásnak az a vállalat bizonyult, amelyben már eleve rendelkezett 32 százalékos tulajdonrésszel – ebből 20 százalék közvetlen részesedés, míg 12 százalék követett, a Cegetel távközlési vállalatban levő 15 százalékon keresztül -, ezért nyomban szemet is vetett Franciaország második legnagyobb mobilszolgáltatójára, az SFR-re.

No, de hogy lehet megvásárolni valami olyasmit, amely eleve nem eladó? Természetesen sehogy, ezért a világ egyik legnagyobb mobilszolgáltatója úgy döntött, hogy felvásárolja az SFR többségi tulajdonosát, azaz a francia Cegetel vezetékes szolgáltatót – Franciaország legnagyobb alternatív távközlési cégét -, amelynek a 15 százaléka már a kezében volt.

A kilátások azonban csak némileg javultak, hiszen a Cegetel ajtajára sem volt kitéve a „For Sale” tábla, ezért újabb cselhez kellett folyamodnia a Vodafone-nak. Gyorsan fel is kereste a további tulajdonosokat (British Telecom 26%, SBC Communications 15%, Vivendi Universal 44%), és – mivel szeptember 23-án már lejárt a Cegetel részvényeseinek azon megállapodása, mely szerint senki sem ad el részvényt a többiek hozzájárulása nélkül – megtette árajánlatát. A Vivendin kívül a BT-nél szinte rögtön közölték, hogy ´nyitottak´ a megfelelő ajánlatok előtt, és az amerikai cég sem zárkózott el a lehetőség elől, a francia médiavállalat azonban hallani sem akart az egészről. Korábbi lapértesülések azt feltételezik, hogy ha a Vodafone-nak nem sikerül megegyezni a világ legnagyobb médiacsoportjával, akkor 16,3 milliárd eurós ajánlatot tesz a Vivendi Universal egészére.

Máris azt hihetnénk, hogy az ötlet nagyszerűnek és könnyen kivitelezhetőnek tűnt, de hát nincs mit tenni, a többségi tulajdonos nem adja be a derekát, azonban ez a VU jelenlegi helyzetében nem akarat kérdése, hanem a szükségé – az adósságokkal rendelkező Vivendi ugyanis pénzhez juthatna a Cegetel értékesítése révén. Ezért nem is olyan régen a brit cég megállapodott a BT-vel és az SBC-vel, hogy 6,3 milliárd euróért megveszi a tulajdonukban lévő 41%-os Cegetel részvénycsomagot, illetve 6,77 milliárd euróért ajánlatot tett a Vivendi 44%-os tulajdonrészére.

Persze mindenkinek nagy lenne a mellénye, ha több mint tízmilliárd dolláros, eddig felhasználatlan bankhitelkerettel rendelkezne, úgy mint a Vodafone, amely egyik bejelentése szerint 3,5 milliárd eurós 4 éves lejáratú bankhitelt vesz fel Cegetel akvizíciójának finanszírozására. A meglehetősen nagymértékű hitelt az ABN Amro, a Bank of America, a Barclays Capital, a Citigroup, az RBOS és a WestLB nyújtaná a mobilcég számára.

A megaakvizíció ellenére a Vodafone nagyjából stabil mérlege nem borulna fel, Európa egyik legkevésbé eladósodott távközlési társasága erejéből minden különösebb nehézség nélkül nyélbe üthető bármilyen hasonló volumenű tranzakció. A hitelminősítők közül a Fitch és az S&P megerősítette a Vodafone besorolását, ám a Moody’s negatív kilátásokkal egészítette ki korábbi A2-es minősítését. A jelenlegi állapot mellett a Vodafone EURIBOR+40 bázisponton vehet fel hitelt.

A Vodafone így abban reménykedett, hogy a kényszerhelyzetben lévő vállalat majd elszalaszthatatlannak véli készpénzes ajánlatát, azonban arról megfeledkezett, hogy a Vivendi 44%-os tulajdonrésze ellenére teljes konszolidációjának, így az EBITDA-jának jelentős része is a mindössze háromszereplős mobilpiacon igen eredményesen működő, jó készpénztermelő képességű SFR-ből és a Cegetelből származik. Nos, elég nagy ostobaság volna a Vivenditől, ha feladná cash-flow gyárának megtartási szándékát, hiszen a Cegetellel kihúznák alóla legerősebb pillérét, s mivel az ajánlat elfogadása csupán rövidtávon oldaná meg likviditási gondjait, érthető, hogy harcol érte. (A tranzakció egyébként igen jelentős lenne, a szektor csúcspontja óta eltelt időszakban ekkora akvizíció nem volt megfigyelhető.)

A Vivendinek december 10-ig van ideje, hogy elővételi jogával élve ellenajánlatot tegyen a maradék 41 százalékot magáénak tudó társaságoknak, ám a francia vállalat még mindig igen nehéz pénzügyi helyzetben van – bár médiaérdekeltségeinek tömeges eladásai az utóbbi időben sokat enyhítettek ezen. Megoldásként a VU eladta vízügyi leányvállalatának, a Vivendi Environnementnek a 40,8 százalékát az EdF francia állami villamosműveknek – összesen 1,856 milliárd euróért, majd megkezdte a részesedés-eladásokból tavasz óta összegyűjtött mintegy 5 milliárd eurónyi készpénzének kiegészítéséhez szükséges bankhitelekről szóló tárgyalásokat.

A Vivendinél egyelőre nem nyilatkoztak a vállalat további szándékairól, de a bankokkal kezdett tárgyalás arra utal, hogy élni fognak az elővételi joggal…