Interjú Kóka Jánossal, az Elender Üzleti Kommunikáció vezérigazgatójával a Matáv bevételkiesését fin

A vezetékes megoldásoknál igényelhető kisfogyasztói előfizetői csomagot a Matáv szolgáltatja, amely a kispénzűek telefonhasználatát támogatja. A piacvezető szolgáltató előfizetőinek immáron 25 százaléka váltott erre a díjcsomagra, csakhogy az alacsonyan tartott díj veszteséget termel, amit kompenzálni kell – mégpedig az Egyetemes Távközlési Alapból, melyet a távközlési ágazat szereplői töltenek fel bevételeik arányában – a határidő pedig lassan lejár.

Az Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesülete (ATSZE) már többször jelezte az alap alkotmánysértő mivoltát, szerintük ugyanis az ide befizetett pénzek csupán a távközlési piaci versenyben ellenérdekelt Matávot gazdagítják. Emellett a többi szolgáltatónál nagy felháborodást váltott ki a Matáv Rt. 2003. március 1-től kínált nagykereskedelmi feltételrendszere.

A Matáv bevételkiesését finanszírozó távközlési alap törvényellenességéről kérdeztük Kóka Jánost, az Elender Üzleti Kommunikáció vezérigazgatóját.

Terminal – Ha jól hallottam, Ön azt állította, hogy az Egyetemes Távközlési Alap törvényellenes?

Kóka János – Magyarországon az Egyetemes Távközlési Alap (ETA) intézményének megalapozása törvényi, és a törvény által meghatározott távközlési alappal kapcsolatos célkitűzéseket végrehajtási utasítás, miniszteri rendelet szabályozza. Azonban a miniszteri rendelet több ponton konfliktusban áll a törvénnyel, ezért azt mondhatjuk, hogy a rendelet törvényellenes.

Nem kéri számon a költségelszámolást a jogosult távközlési szolgáltatóktól, nem a költségeik vagy veszteségeik mérséklésére, hanem az árbevételük pótlására teszi jogosulttá a kedvezményezett távközlési szolgáltatókat, illetve az alapba való befizetés alapjául szolgáló árbevétel kiszámítása tekintetében olyan tételeket tesz levonhatóvá, amit a törvény nem enged meg. Tehát a jogszabály konfliktusban áll a törvénnyel, egy alacsonyabb szintű jogszabály konfliktusban áll egy magasabb szintű jogszabállyal, ezért használtam azt a szót, hogy a miniszteri rendelet törvényellenes.

Nem ez a kérdés igazából, hiszen teljes az egyetértés az IHM, a szakma és a szakmát képviselő civil szervezetek között abban, hogy az Egyetemes Távközlési Alap millió sebből vérzik, hanem a kérdés az volt, hogy egy jogszabályt, amit 2002 januárjában megszületett 4/2002-es MEH VM rendeletről van szó, azt 2003 februárjában, akármi is van vele, lehet-e bolygatni. A minisztérium arra az álláspontra jutott – és ezt mi elfogadtuk -, hogy a jogbiztonság védelme érdekében nem lehet. Tehát amit lehet csinálni az az, hogy előremutatóan a 2003-as évre olyan új szabályozást vezetnek be, amely szabályozás egyrészt ezeket a törvényi ellentmondásokat feloldja, másrészt kezeli a piaci externalitás elvét, harmadrészt pedig közelebb visz ahhoz a szempontrendszerhez, amit az EU a USC-vel (Universal Service Contribution – az ETA EU-beli megfelelője) kapcsolatban a jogalkotó számára az EU-országokban direktívaként előír.

Terminal – Tehet-e arról a Matáv, hogy az akkori kormány 2002-ben ezt a jogszabályt megalkotta?

Kóka János – Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy az Egyetemes Távközlési Szolgáltatások kategóriájának megszületése előtt is nyújtott a Matáv úgynevezett minimál, vagy kedvezményes, vagy szociális díjcsomagokat, és azt is meg kell jegyeznem, hogy ezeknek a díjcsomagoknak az az alapeleme hiányzik, amellyel bizonyítható volna, hogy szociális.

Nyilvánvalóan több ügyfélre nézve veszi igénybe a Matáv az ilyen alapon járó kedvezményt, mint amennyire őt a jogalkotó eredeti szándéka alapján a törvény felhatalmazná, és az is nyilvánvaló, hogy ez egy nettó bevételforrás, tehát a Matáv profitját jelentősen emelő intézményrendszer.

Terminal – A Matáv azzal védekezik, hogy a távközlési törvényben előírt egyetemes szolgáltatást finanszírozó távközlési alaphoz árbevétel-arányosan kell hozzájárulni.

Kóka János – Valóban a befizetések bevételarányosan történnek, azonban rossz az elosztásnak a rendszere.

Terminal – Az alaphoz való hozzájárulásra azért van szükség, mert – a jogszabály szerint – a Matávnak olyan területeken is szolgáltatnia kell, ahol nem éri meg, a szociálisan rászorulók által fizetett előfizetési díj és a valódi költségalapon számított előfizetési díj közötti különbözetet pedig ebből pótolják.

Kóka János – Az alapdíjra ez igaz lehet. A Matáv minimál díjcsomagját figyelmesen végigolvasva azonban kiderül, hogy a minimál díjcsomagban foglalt percek túllépése esetén a normális listaáras tarifák háromszorosáért telefonálhatnak az emberek. Ez nagyon hasonló a mobilszolgáltatók által kínált kedvezményes díjcsomagokhoz, ahol alacsony előfizetési díj van, abban viszont benne van néhány olyan perc, amelyet óvakodnék túllépni, mert akkor olyan brutális telefondíjakkal számolhatunk, amely jelentős extraprofitot termel a mobil távközlési szolgáltatónak.

Terminal – Miért nem jó a jogszabály?

Kóka János – Azt gondolom, hogy ez a díjcsomag nem egy szociálisan igénybe vehető díjcsomag. Ráadásul, hogy nem kezeli a rászorultság elvét, az egyértelmű, hiszen jómagam is besétálhatnék egy Matáv Pontra és megtudnám venni, vagy akár bármelyikünk. Tehát egyrészt nem kezeli ezt, másrészt pedig egy piaci termék, aminek a downside-ja mellett ott van az upside, az pedig ez a többszörös díj.

Tehát, ha mondjuk, ezt pályázni lehetne önkormányzati elbírálás alapján, és tényleg rászorultság alapján adnák, akkor azt gondolom, hogy rendben van, azonban amíg ezt nem így adják, azt mondom, hogy nincs rendben.

Terminal – Ön szerint milyen megoldás lehetséges?

Kóka János – Elképzeléseim szerint ez egy egyszerűsített forma lehetne: ha valaki tényleg ilyet igényel, és tényleg nincs a csomagnak olyan extraprofit eleme, amelyet az előbb említettem, akkor ki lehetne adni. Gyakorlatilag bárkinek, a távközlési szolgáltató döntse el, hogy kinek, de maximum az ügyfelei n százalékának, és n biztos, hogy kisebb mint 25.

Egy olyan alapot kellene teremteni, ahol a távközlési szolgáltató rá lenne kényszerítve arra, hogy tényleg azoknak adja, akiknek adnia kell, különben ráborítják az asztalt, hiszen az állam nem fizet többet. A probléma az, hogy ma Magyarországon ez a szám 25%, azonban 25% rászoruló nyilvánvalóan nincs, és a Matáv álláspontom szerint érdekelt ennek a szabályozatlanságnak a fenntartásában.