Az igazi Technokrata: Szétteszteltük a legújabb VW Golfokat

Az új Golffal először tavaly Wolfsburgban találkoztam, amikor is egy nagyszabású sajtórendezvényen bemutatták a ráncfelvarrt és egyben durván betechnokratásított változatot. Amellett, hogy húztak itt-ott a designon és ledes lámpákkal rakták tele az új autót, minden eddiginél dögösebb felniket is kapott és teljesen megreformálták az autó kütyüit. Minthogy az évtizedekkel ezelőtt történt az ABS-sel is, a Volkswagen most is elsőként hozta le az eddig csak felsőkategóriás autókra jellemző hiper-szuper, nagykijelzős entertainment rendszert és funkciókat az „átlag golfos” szintre. Bocsánat, szakszerűen ezt úgy írják, hogy „a kategóriába”.

40 másodpercenként egy Golf

Merthogy lehet vitatkozni azon, hogy Focus, vagy Golf-kategória, tavaly világszerte 980.000 db Golf talált gazdára, ebből 580.000 Európában, ami azt jelenti, hogy átlagosan 2016-ban 40 másodpercenként talált gazdára egy új Golf. Amellett, hogy környezettudatos énünk a valódi szükségleteinket megkérdőjelezve adhat le némi vészjelzést a brutális szám hallatán, egészen komoly teljesítmény ez egy olyan autótól, ami hetedik generációja óta , több mint 33 millió eladott példánnyal  gyakorlatilag piacvezető nemcsak a kategóriájában, hanem az eladott autók számát tekintve egész Európában.

Egészen valószínű, hogy a feltechnokratásított 7-essel is folytatja a páratlan sikerszériát. Az evolúciós folyamatot, melyen a Golf végigment az elmúlt évtizedekben, magam egészen közelről követhettem nyomon: amolyan ős-golfosnak mondanám magam, első golfom is egy 1-es szívó dízel volt, 461.000 km-rel adtam el, aztán volt hármasom, négyesem, majd most éppen a második hármas kabriómat dédelgetem, a maga 90 LE-s TDI motorjával. Szolid traktor hangjával és jellegzetes, valóban 5 litert fogyasztó dízel-szagával nem azt mondom, hogy a tipikus csajozós autó, de a maga ~5-600.000 Ft-os árával arra pont jó, hogy apa mögött a gyerekek is sikoltva ujjongjanak, amikor 15 fok fölé megy a hőmérséklet és 20 másodperc alatt hobbista fedél nélküliekké válunk az autóban.

Kütyük mindenek felett

El lehet tehát képzelni azt a tudathasadt állapotot, amiben miközben az egyik nap épp a Bluetooth-os autórádiót próbálom belepasszírozni a jó öreg 3-asba, másnap Mallorcán találom magam és kézhez kapom azt az új Golfot, amiben gyakorlatilag már minden digitális. Még egy nyamvadt rendes kézifék sincsen, a műszerfalon minden digitális, és a középkonzolon is egy amúgy egészen komolyan indokolt méretű érintőképernyő terpeszkedik. Na meg persze van benne a mobilunkkal megosztható mobilinternet, több nyelven beszélő navigáció, radarok és szenzorok mindenhol, sávtartás, dugóasszisztens, “ésatöbbi”. Megmondom őszintén, hogy az első órákban lányos zavaromban azt se tudtam,hogy hova nézzek, annyi információ állt annyi helyen a rendelkezésemre, kicsit szégyelltem is magam, ahogy a bajuszkapcsolókat maceráltam, hogy a navigációt kirakjam a műszerfalra. De végül sikerült!

Pár óra tehát kellett ahhoz, hogy megszokjam ezt az állapotot, de nem volt nehéz az akklimatizálódás. Ahogy már egyre bátrabban kezeltem az autót, egyre inkább az volt az érzésem, hogy na, a Golf végre újra megérkezett önmagához. Nemcsak azért, mert forradalmian tényleg minden benne van az autóban, ami eddig csak a high-end kocsikra volt jellemző, hanem azért is, mert borzasztóan tetszetős a beltér, az anyagok, végre nem az a vékony-kormányos, pici műszerfalos VW-Polo érzetem van az autóban, ami az 5-ös és 6-osnál volt. Ez egy igazi Golf, puha és igényes belső anyaghasználattal és megfelelően szögletes, határozott vonalvezetéssel, optikailag picit a vezető felé forduló középkonzollal.

A kütyüket illetően, ahogyan előbb említettem, nem szűkölködtek a gyártónál. Ugyan csomó minden nyilván nem alapfelszereltség, de az új Golf a parkoló asszisztens, vészfék, ráfutás-jelző, dugó-cirkáló funkciók mellett megkapta még az utánfutó parkoló-asszisztens funkciót is, melynek köszönhetően ha elengedjük a kormányt, akkor az autó még utánfutóval is beáll a garázsba, beállóra, ahova csak szeretnénk. A funkció félelmetes, hogy mennyire pontosan működik.

Golf GTI – Amikor a spanyol rendőrség köröz

Na hát visszatérve a „minek ment oda”-alaptémához, miután jól megnyomkodtuk a kütyüket, megszereztük a piros GTI-t, majd GTI Performance-t, ez utóbbit a maga 245 lóerejével, mellyel igazából nem is értem, hogy hogyan gondolták a szervezők, hogy kiengednek minket az utcára. Egyrészről ettől a pillanattól kezdve elfelejtettünk a kütyükkel foglalkozni (inkább az utat néztük), másrészről pedig az első gázfröccsöt követően elöntötte az agyunkat az adrenalin és nem volt visszaút. Itt tenném fel az olvasónak a kérdést: Te mit csinálnál egy vadonatúj, piros, 230 lóerős Golf GTI-vel, ha egy napra megkapnád Mallorcán? Hát valószínű, hogy valami ilyesmit:

Na hát persze ennek az állatkodásnak az lett a vége, hogy állítólag egy 90-es táblánál bemérték az autót 180-nal, így másnap már körözték a rendszámot, így nem lehetett kiadni az autót, így szerencsére lett alkalmunk kipróbálni a többi változatot is. Hozzá kell tennünk, hogy a GTI Performance-t is kipróbáltuk, mely 15 lóerővel többet tud, érzetben azonban a kettő között szignifikáns különbséget nem találtunk (magyarul állat mindkettő).

Golf 1.5 TSI – lakossági cirkáló

A TSI a lakossági Golf, ami mondjuk ki őszintén, az emberek 95%-ának az igényeit kielégíti, még akkor is, ha kissé rikító zöldes színkombinációban is. MI az 1,5-ös, amúgy korrektül muzsikáló, 150 lóerős motoros, 7-sebességes DSG váltós (ami opció ugyan, de nagyon kell, nagyon jó) modellt próbáltuk, mellyel a 6 sebességeshez képest 0,3 liternyi fogyasztást sikerült még csípni az autó éhségén, ennek ellenére mi azért nem a fogyasztás optimalizálására törekedtünk ezúttal sem. Az 1,5-ösnél kisebb teljesítményű, 1.0-s TSI-t ugyan nem volt szívünk gyötörni, de amúgy 85 és 110 lovas változatban is létezik ezzel a motorral a Golf, ahogy a már régi ismerős 1,4 TSI 125 és 1,8 TSI 180 lovas változat is kapható. Ezeket igazából nem próbálgattuk, elég volt ennyi a civil autózásból.

Golf R – száguldás a versenypályán

Na és akkor itt a Golf R! A második körben már óvatosabbak voltak a Volkswagennél, versenypályára vittek minket a 310 lovas, Akrapovic kipufogós szörnyeteggel, melynek az lett a vége, hogy púposra reszeltük a gumikat és némileg a fékeket is túlfőztük, de minden percét élveztük a száguldásnak. Még akkor is, ha instruktor mögött mentünk, mely – valljuk be őszintén – egyben maradásunk egyetlen oka is volt. A négykerék-meghajtású R Golf csak fanatikusoknak ajánlott, 310 ló az utcán nem mindenki kezébe való, morog, durrog a kipufogója és egyáltalán nem viccel, ha a gázpedálra lépünk. Mondjuk ezt nem is várnánk tőle. A versenypályán remek lehetőségünk volt kipróbálni az autó vészjelző berendezését: az egyes kanyarokba érkezve fékezéskor nem tudtam mi sípol az elején, aztán az anyósülésről segített a kolléga, hogy ez a vészjelző funkció: ha túl gyorsan közeledek egy előttem lévő autó felé – ezúttal az instruktorra – akkor bizony először csak sípol, utána vészfékezik az autó. Ez utóbbira azért nem került sor, ellenben kolléga sikeresen megörökítette a versenypályás fellépésünket is, az eleje kissé romantikus lett, azt nyugodtan tekerjétek át:

Új e-Golf – mennyi az annyi

Még mielőtt az elfogultsággal és hurráoptimizmussal vádolna bárki is a cikk kapcsán, meg kell, hogy mondjam, hogy az e-Golf nekem kicsit csalódás volt. Az előző e-Golfot másfél éve, hogy elkértem itthon próbára, és nem is született belőle cikk, mert télen konkrétan 3 km-nyi töltés maradt az akkuban úgy, hogy szanaszét fagytam hazafelé, merthogy fűtés nélkül talán hazaérek. Ekkor belegondoltam, hogy ha 10 millát adtam volna ki azért, hogy itt fagyoskodjak, akkor vajon hogyan érezném magam, és nem jutottak az eszembe szép szavak. Merthogy sajnos – ahogyan azt már sokan tudják – az elektromos autó hatótávja bizony az fűtéstől és a lábunk súlyától is függ, és mivel semelyiket tekintve nem tartom magam annak a spórolós fajtának, így meglehetősen kellemetlen meglepetésként ért, hogy a reggel 100km-es hatótáv kb 50 km után már erősen a 0 felé konvergált.

Valahogy hasonló érzésem volt az új e-Golffal is, mellyel elviekben 300 km is megtehető, átlagosan inkább 200, de amennyiben nem úgy vezetünk, mint valami fatökű, úgy bizony előfordulhat, hogy tíz perc alatti autózással teret váltunk és megteszünk a visszaszámláló szerint 40 km-t. Ami azért ugye barátok között is egy 240 km/h-s átlagsebességet feltételezne, holott erre ugye az autó amúgy sem képes. Szóval én ott érzem a problémát,hogy sajnos a marketing a 300-at akarja mondani, hogy megvegyük az autót, én meg, mint felhasználó meg azt akarnám hallani és látni, amennyit biztosan elmegy az autó aznap. És ezt lehetne pesszimistán becsülni inkább, mint hogy azzal ámítson az autó reggel, hogy aznap este töltés nélkül hazaérek.

Golf GTE – a tökéletes társ

Az e-Golf után picit előítéletekkel ültem át a GTE-be, hiszen ez is egyfajta elektromos autó, csak annyi kiegészítéssel, hogy ez egy „plugin-hibrid”, azaz van benne rendes benzinmotor is. Hát még milyen! A benzinmotor akkor kapcsol be, amikor érzi, hogy az elektromos hajtás kevés lesz a lábunknak és ekkor az 1,4 TSI motorban 204 paci segít az előrehaladásban, meglehetősen morgós hangon. Az autó amúgy így 7,6 másodperc alatt van százon, mely alig több, mint 1 mp hátrány a GTI-hez képest.  Ahogyan a színtiszta elektromos e-Golfnál is, a GTE-nél is van már olyan opció, hogy hangot ad az elektromos autó, ez állítólag az unióban kötelező is lesz, elsősorban a járókelők és a biciklisek védelmében. Szóval a GTE ötvözi az elektromos autó és a GTI hatást, elektromosként a már megszokott, körülbelül 1-1,5 liter benzinnek megfelelő elektromos áramot fogyasztja 100 km-en, benzinesként pedig kellő lendülettel simán felnyomhatjuk 8 fölé a fogyasztást, melyet amúgy a gyári adat szerint mindössze 1,5 lityó, igaz, economy és hibrid módban. Az elektromos motor színtisztán 50 km-t tud elmenni, ez alatt egyébként ha tényleg hycomatban toljuk, akkor biztosan sikerül még talán 0-ra is redukálni a fogyasztást, én mindenesetre azért egy 5-6 literrel biztosan kalkulálnék a családi havi költségvetésben.

Az új golf megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez

Az új Golf tehát – az e-Golf kivételével – engem mindenképp meggyőzött, hatalmas élmény volt a világon az elsők között kipróbálni azt a technikát , ami 1-2 év múlva talán már nemhogy minden Golfban, de valószínű, hogy a többi gyártó trendkövetésének köszönhetően, a legtöbb autóban is elérhető lesz, még akkor is, ha nem mint alapfelszereltség. Nem azt mondom, hogy ezek nélkül a kütyük nélkül nem lehetett, vagy nem lehet élni, de az biztos, hogy dob pár fokozatot az ember komfortérzetén az, hogy ennyi kényelmi funkció veszi körül. Ha lenne nagyságrendileg 10 millióm, én egészen valószínű, hogy a GTE-t választanám, az ár-érték-élmény-racionalitás szempontjából talán ez a legjobb választás.

Dén Mátyás András