Kezet fogott az IT-szakma Monte Carlóban

A rendezvény tapasztalatai kettősek. Természetesen ez csak az IT-piac szemszögéből igaz, mert maga a konferencia szervezése és megvalósítása professzionális volt, minden elvárásnak megfelelt. A piaci megközelítés kettőssége abban állt, hogy bár Közép- és Kelet-Európa még mindig az egyik leggyorsabban bővülő piac, szemléletmódjukat az a tény határozza meg leginkább, hogy míg Ausztria és Svájc önmagukban 12 milliárd eurós, addig egész Kelet-Európa “mindössze” 18 milliárdos piacot jelent.

Ez természetesen egy igen jelentős összeg, de ezt a pénzt a piacból ki is kell termelni, ami már nehezebb. Ebben a térségben rengeteg nyelv, számos önálló állam, és államonként különböző kulturális és piaci környezet várja a nagy gyártókat.

A piac jellemző regionális elosztó központjai Prága, Varsó és Bécs, de sokan igazán komoly raktárbázist csak München-ben üzemeltetnek. Komoly lehetőséget csak az orosz, a lengyel, és alkalmanként a cseh és magyar piacban látnak. A kisebb gyártók persze jóval mozgékonyabbak, ezek étvágyát kisebb falat is csillapítani tudja, így ezekkel a cégekkel a tárgyalás, a tervezés is könnyebb. Hangsúlyozandó, hogy a nagyok részéről sem a lemondás, inkább a közvetett jelenlét tűnik a kijelölt útnak.

A konferencián az is kiderült, hogy az EU-csatlakozás megítélése igen bizonytalan. Ez nem azt jelenti, hogy a meghatározó piaci szereplők bármelyike negatív előjellel gondolna a csatlakozás tényére, mindössze nem nagyon tudják, hogy konkrétan, piaci szemszögből mit is jelent ez, mit lehet vele a továbbiakban kezdeni. Ez a bizonytalanság egyébként a csatlakozó országokból érkező kereskedő cégek képviselőin is megfigyelhető volt.

Kedvezett ugyanakkor a légkör a személyes találkozóknak, az új üzleti kapcsolatok felvételének. A résztvevők mindegyike egyetértett abban, hogy a Distree, és a hozzá hasonló, hangsúlyozottan szakmai találkozók a nagy kiállításoknál jóval hatékonyabbak, sokkal oldottabb az üzleti légkör. Több nagy gyártó döntött úgy, hogy a CEBIT-en már nem is képviselteti magát, mert a kiadások messze nem állnak arányban a várható eredménnyel. Számos vitanap, fórum állt a résztvevők rendelkezésére a legkülönbözőbb témákban, több eredményes megbeszélés zajlott és nem egy közös import-, és raktár-megállapodás jött létre a három nap során.

Megfigyelhető volt a kelet-európai disztribútorok közeledése, a kapcsolatkeresés, az egyre hangsúlyosabb összefogás. Sokak számára lehetne követendő példa a lengyel piac egységes fellépése.