A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten.

Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről. Gyakran merül fel a kérdés: ha látjuk, hogy valaki fényképet vagy videót készít rólunk, hogyan tudjuk azt megakadályozni? Magánemberként készíthetünk fényképet. Ezt háztartási adatkezelésnek hívjuk, amelyet nem a GDPR szabályoz. Ezekkel a képekkel kapcsolatban a PTK rendelkezései az irányadóak.

„Ha saját felhasználásra készítünk fotót, akkor sem hozhatjuk csak úgy nyilvánosságra; hozzájárulást kell kérni attól, aki szerepel rajta”

– hívja fel rá a figyelmet Dr. Tóth Judit Lenke, adatvédelmi és pénzmosás elleni szakjogász, a 3Dgallerybudapest Interaktív galéria alapítója.

Kétszer kell hozzájárulás! Egyszer a fénykép elkészítéséhez, egyszer a nyilvánosságra hozatalhoz!

Például ha a barátainkkal közös kirándulásról, készül egy fotó, a fénykép elkészítéséhez való hozzájárulást vélelmezzük, hisz szemmel láthatóan pózol a kamerának, like jelet mutat, mivel a hozzájárulásnak nincs alaki feltétele, megtörténhet szóban, írásban, vagy ráutaló magatartással is. Nem automatikus azonban a hozzájárulás a közösségi médiában történő nyilvánosságra hozatalhoz sem. Tehát, ha magánemberként a Facebookra feltöltjük a közös képet, be kell szerezni érvényesen a fényképen szereplő személy hozzájárulását, ahhoz hogy az adott portálon nyilvánosságra hozzuk. Ez a hozzájárulás érvényes, amennyiben írásban történt, visszakereshető és ezáltal bizonyítható. Megvalósulhat akár egy messenger üzenetváltásban is.

“A leggyakoribb gond a beleegyezés hiánya, hiszen bárki, bármit oda posztol, ahová szeretné, a live videókról nem is beszélve. Így a fotók sokszor az online bántalmazás, cyberbullying részét képezhetik”

– mondja a szakértő.

A visszaélés típusait ma már több külön kategóriába sorolhatjuk. Ilyen a denigration, azaz befeketítés, ahol a hírnév rontására alkalmas pletyka, poszt, képmás előnytelen ábrázolása történik. Egy másik fajta az impersonation (személyiséglopás), amikor az elkövető egy létező személy online profiljával jelenik meg, és az illető nevében a hírnevének rontására alkalmas üzeneteket küldözget. Az ilyen esetek száma exponenciálisan növekszik, amihez a TikTok is hozzájárul az innen-onnan összevágott videókkal. Ha közéleti személyiségről van szó, aki sokat szerepel a médiában, a videója könnyen megvágható úgy, mintha adott módon nyilatkozott volna.

További kategória az outing, azaz kibeszélés, titkok, személyes információk, fényképek engedély nélküli megosztása. Gyakran megesik, hogy egy osztálytárs kellemetlen képet rak ki a másikról egy közösségi felületre. Visszaélés történhet még a szexting terén is, azaz a szexuálisan provokatív és/vagy saját magunk által készített meztelen képek terjesztése közben.

A közös ezekben a kategóriákban, hogy mindegyiket fénykép felhasználásával követik el.

Sok gyerek fél, hogy a szülei eltiltják a közösségi médiától

Ha felmerül bennünk a gyanú, hogy valaki visszaél a képeinkkel, érdemes lehet rákeresnünk saját magunkra. Ismert személy esetében pedig az is elő szokott fordulni, hogy a követői ráírnak és figyelmeztetik a jelenségre. Ilyenkor nem elég az adatvédelmi hatóságnál bejelentést tenni, hanem akár a bíróságon is érdemes kezdeményezni, hogy szedjék le a fotókat.

“A beszélgetés a problémamegoldás alfája és omegája. Edukációra, preventív foglalkozásokra van szükség, akárcsak a drogok esetében. Át kell adni egy tudáscsomagot arról, hogyan kell fényképeket készíteni, mi a jogszerű felhasználás menete és milyen következményei lehetnek. A hatályos magyar BTK szerint ugyanis a visszaélés bűncselekmény. Még a 16 éves kor alattiak is a jövőjüket kockáztatják vele, hiába esnek más megítélés alá”

– mondja Dr. Tóth Judit Lenke, aki 3Dgallerybudapesttel közösen iskolai programsorozatot is indított a tájékoztatás céljával. Ebben speciális munkafüzet, közös játék és a saját tapasztalatukról beszélő influenszerek is helyet kapnak. A cél, hogy párbeszéd induljon a szülők, tanárok és az intézmények között.

“Elengedhetetlen, hogy a gyerekek tudják, mit tehetnek, ha a képükkel visszaélnek, és tudjanak hova fordulni. Sokan azért nem lépnek, mert félnek, hogy a szülő eltiltja őket a közösségi média felületeiről, ezért inkább csendben tűrnek. Ezért fontos, hogy elinduljon a kommunikáció erről a témáról!”

– tanácsolja a szakember, aki a témában civil alapítvány létrehozását is tervezi.

További friss híreket talál a Technokrata főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!