A CD-másolás nagyobb veszélyt jelent, mint a file-csere

Mitch Bainwol, az RIAA (Recording Industry Association of America) elnöke a múlt hét végén jelentette be, hogy 2004-ben az „égetett” CD-k nagyobb problémát jelentettek, mint a file-csere. A zenerajongók az összes beszerzett muzsika 29 százalékához kompakt lemezek másolásával jutottak hozzá, míg az internetes file-letöltő hálózatok révén a daloknak „csak” 16 százaléka talált gazdára. Ezeket az adatokat egyébként az NPD Group piackutató cég felmérése szolgáltatta. Az NPD jelentése rámutatott arra is, hogy az összes birtokolt zene durván fele 2004-ben boltban vásárolt CD formájában jutott a felhasználókhoz, míg 4 százalékuk online módon került megvásárlásra, valamelyik fizetős zeneáruházban.

Bainwol közlése szerint a CD-írás egy olyan probléma, ami komolyan aláássa a jogtulajdonosok bevételeit. Az RIAA vezetője szerint erre a másolásvédelmi technológiák adhatnak választ. Márpedig egy hatásos válaszra sürgető szükség van, mivel Észak-Amerikában az albumok eladásai idén 7 százalékkal elmaradnak a tavalyi adatokhoz képest, áll a Nielsen Soundscan felmérésében.

A CD másolásvédelmi megoldások egyrészt segítik a kiadókat, hogy csak az általuk meghatározott számú kópia készülhessen az eredeti korongról, másrészről azonban többször is előfordult már, hogy a felhasználók a hordozható lejátszókkal való inkompatibilitás miatt panaszkodtak. Sokaknak azonban az sem tetszik, hogy nem másolhatják le tetszőleges példányban az eredeti albumot, de ezekre a panaszokra a zeneipar nem figyel. Simon Wright, a Virgin Entertainment Group International vezetője a következőképp látja ezt: „Ha a technológia lehetővé teszi két-három másolat elkészítését, akkor az elfogadható korlátot jelent. Nem hiszem, hogy ezzel kapcsolatban a fogyasztóknak panasza kellene hogy legyen.”