Elektronikus ügyintézés az Európai Unióban

Kovács Úr fia elhatározta, hogy egyetemi tanulmányait külföldön folytatja. Az Európai Unió területén számos egyetemre adott be pályázatot. Kovács Urat aggodalom kerítette hatalmába: ha fia egy másik országban fog tanulni, hónapokig ott él majd, vajon az ehhez szükséges hivatalos ügyeket hogyan tudja elintézni? Hazánkban már 2005. november 1-jétől hatályba lép a KET törvény, de mivel az Európai Unió csak keretszabályokat határozott meg az elektronikus közigazgatási szolgáltatásokkal kapcsolatban, az egyes tagállamok maguk alakíthatják ki az ehhez szükséges szabályokat – a keretszabályok betartása mellett. Így minden tagállamban különböző szinten áll az elektronikus ügyintézés. Vajon Kovács Úr fia ki tudja használni ennek az előnyeit, vagy a tanulás első hetét egy idegen ország idegen nyelvén a bürokrácia útvesztőjében kell töltenie?

Az EU országaiban az elektronikus ügyintézéshez minden esetben szükség van egy elektronikus személyazonosítóra, egy eID (European Electronic Identity) kártyára. Ez egy speciális chipkártya, amely elektronikus aláírás létrehozásához szükséges kulcspárt és a hozzájuk tartozó tanúsítványokat tartalmazza. Az eID kártyát az állampolgár használhatja online szolgáltatásoknál személyazonosításra, valamint hitelesítésre is. A személyazonosítás és a hitelesítés két különböző kulcspárral történik.

Kovács Úr mindezt már nagyon jól tudta, így ennek fényében vizsgálta meg, hogy fia egy eID kártya birtokában melyik államban tudna több ügyet elintézni elektronikusan. Rájött, hogy fia akkor járna a legjobban, ha az ösztöndíja Finnországba szólna, hiszen egy eID kártya ott kínálja a legtöbb lehetőséget. A kártya személyazonosság igazolására, útlevélként, vezetői engedélyként is funkcionál, de alkalmas elektronikus aláírás elhelyezésére és egyéb online szolgáltatások elérésére is. Egyetlen hátránya, hogy ára meglehetősen magas, így elterjedésének üteme elmaradt az elvárásoktól.

Hasonlóan előnyös helyzetbe kerülhetne ifjabb Kovács, ha ösztöndíját Észtországba nyerné, mert az észt rendszer szintén széleskörű szolgáltatást nyújt, és a Finnország és Észtország által használt rendszerek közötti átjárhatóság is megoldott. Észtországban a 2002-ben bevezetett azonosító kártyával a lakosság 42 százaléka rendelkezik.

Kovács Úr azt tapasztalta, hogy vannak olyan országok, ahol az elektronikus ügyintézésre még nincsenek kiforrott eljárási szabályok, de kidolgozását, bevezetését mindenképpen tervezik. Ide sorolandó Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Görögország és Németország is. Görögországban a kártya bevezetéséhez szükséges törvényi háttér is hiányzik még, az egyik legszigorúbb adatvédelmi törvény pedig Németországban van. Németországban ugyan tervezik, hogy a jövőben egy elektronikus aláírást és biometrikus azonosítót tartalmazó eID kártyát, valamint több elektronikus kártyát (egészségügyi, biztosítási, munkavállalói) bocsátanak ki, de konkrét részletekről és határidőről még nem esett szó.

Kovács Úr nagyon jól tudta, hogy Ausztriát eredetileg európai mintarendszernek szánták, de meglepődött, mikor azt olvasta, hogy a kártya kibocsátása nem terjedt el. A jelenlegi konstrukció nem felel meg az eID Fehér Könyvben meghatározott követelményeknek, mert az azonosítás nem PKI alapú. Így egyelőre a fokozott biztonságú, közigazgatási aláírást tartalmazó kártya csak a hivatalokkal való kommunikációban használható, és csak fontolgatják az állami kibocsátást.

Nagy-Britanniában többfajta személyazonosító dokumentum létezik. Legfontosabb a Társadalombiztosítási Azonosító szám, ami élethosszig tartó azonosító, de nem alkalmas személyazonosításra. A „Government Gateway” többszintű azonosítást tesz lehetővé, többek között PKI alapú azonosítást is. Többféle biztonsági szintű e-aláírást kezel. Az elektronikus aláírással nem rendelkező felhasználók a regisztrációs eljárás során postán kapják kézhez a szolgáltatáshoz tartozó PIN kódot, bár vannak olyan szolgáltatások is, amelyek PIN kód nélkül is igénybe vehetőek.

Az Uniós lehetőségek áttekintése után Kovács Úrnak már csak reménykednie kell, hogy fia az egyik finn egyetem ösztöndíj-programjának lesz a részese, mert akkor biztosan nem kell sok időt szánnia a sorban állásra, így hasznosan töltheti el következő szemeszterét. Hazatérése után pedig vissza sem kell szoknia a személyes ügyintézés nehézségeihez, hiszen akkor már Magyarországon is 6000 ügyet intézhet el elektronikus úton.