5 évesek javítják a laptopokat

Mary Lou Jepsen, a One Laptop Per Child kezdeményezés korábbi vezetője egy, a környezetbarátabb elektronikai eszközöket népszerűsítő konferencián mesélt az OLPC nigériai projektjéről. Több nehézséggel is meg kellett küzdeniük, ideértve a törvényi feltételek hiányának problémáját vagy a helyi negatív sajtót, de a legnagyobb gond mégis az elmaradott infrastruktúra volt. Afrika legnépesebb országában fémasztalok körül ülnek a kisdiákok, melyek két nebulóra lettek kitalálva, többnyire azonban ennél többen, nem ritkán négyen-öten veszik körül az asztalt. Így nem csoda, hogy a tömegben le-leesik a laptop a földre – és habár nagyon ellenállóra lett építve a masina, esetenként a kijelző vagy más, viszonylag könnyebben sérülő elem eltörik.

A fejlődő világban nem olyan egyszerű megjavítani egy elromlott dolgot. Nincs minden településen elektronikai eszközök helyrehozásával (is) foglalkozó bolt. Ez volt az egyik oka, amiért az OLPC könnyen javíthatóra tervezte a laptopot – még a készülékbe ágyazottan extra csavarokat is tartalmaz, ha az eredetiek közül netalán elveszne néhány, és pótolni kellene azokat. A kulcsemelek könnyen cserélhetők, mindössze egy csavarhúzóra van szükség – az egy dollárba kerülő LCD háttérvilágítás is néhány mozdulattal kiszedhető (pedig ez az elem a noteszgépek többségében nagyon nehezen vagy egyáltalán nem váltható le újabbra). Még az alaplap is eltávolítható, viszonylag egyszerűen; ugyanakkor a javítása már bonyolultabb művelet. Ha nem áll rendelkezésre pótalkatrész, akkora szakértelemre van szükség nagyjából, mint egy televízió megjavításához.

Csináld magad!
Mindazonáltal nem megtanulhatatlan a dolog, sőt, a projekt helyi képviselői bátorítják is az elromlott készülékek rendbehozására az afrikai diákokat. Egy öt éves nigériai kislányt például annyira érdekelt a laptop belső szerkezete, hogy magától állt neki megjavítani osztálytársai elromlott masináit. Tanára támogatásával most odáig „fajult” a helyzet, hogy osztálya „Laptop Kórházként” működik, ahol nem csak „gyógyítanak”, de meg is mutatják a kis gépek tulajdonosainak, hogyan végezhetik el maguk az esetleges javításokat.

Több előnye is van a jelenségnek. Egyrészt így a legolcsóbb – nem kell külön embereket fizetni, nem kell a hibás, sérült elemeket küldözgetni a települések között. Így ráadásul környezetkímélőbb is. Ez egyben a leggyorsabb javítási módszer; kvázi amint elromlott a laptop, már hozzá is foghatnak a helyrepofozáshoz. Peruban, a hasonló eseteknél nagyjából 20 napig tartott, amíg eljutott egy javítóműhelybe egy hibás XO laptop.

De nem csak ilyen hozadéka van a nigériai csináld magad mozgalomnak. Az OLPC szerint így egy eredetileg nem is tervezett módon is oktatóeszközzé válhatott a noteszgép. Ha a felhasználó megtanulja, miként működnek a dolgok, és nagyobb felelősséget vállal értük, jobban fog ragaszkodni hozzájuk. Képessé válik apróbb-nagyobb hibák kijavítására, és azt is megtanulja, miként kell jobban vigyázni rá. Ez hosszabb élettartamot és kevesebb, az üzemeléshez szükséges erőforrást igényel. Az olyan elmaradott régiókban, mint Afrika közepe, létfontosságú előnyök ezek.