Holttestek gyomorsava tölti az új üzemanyag cellát

A new yorki Modern Művészetek Múzeumában (MoMA) 2008. február 24-től május 12-ig nyitva tartó „Design and the Elastic Mind” (Dizájn és a Rugalmas Elme) kiállításon mutatták be többek között a Nokia nanotechnológiai tanulmányát, a Morph-ot, valamint az AfterLife nevet viselő koncepciót is.

Az elképzelés legalább annyira elképesztő, mint a Life Gem szolgáltatása, mely elhunyt rokonainkat gyémánt formájában teszi elérhetővé. Az egyedülálló emléket szeretteink hamvaiból készítik, úgy, hogy az emberi maradványokat magas hőfokon elszenesítik, majd egy szabadalmaztatott és védett eljárásnak köszönhetően gyémánttá alakítják. Az Ink After Life elképzelése pedig annyiban más, hogy akár nyomtatótinta is előállítható hozzátartozóinkból.

James Auger és Jimmy Loizeau elképzelése szerint a nagypapát inkább üzemanyagcellává érdemes alakítani. Az ötletet alkotóik AfterLife Microbial Fuel Cell névvel illetik, és úgy vélik, hogy ez az elektronikus állapot egyfajta megújhodásként is értelmezhető. Az üzemanyagcella töltését a holttest felbomló gyomorsavja adja, az energia pedig számtalan eszköz üzemelését is lehetővé teszi – akár vibrátor is működtethető a forrásról – javasolják a művészek.

Auger és Loizeau víziója szerint a szolgáltatás technikailag kapcsolja össze azokat, akiket szétválasztott a halál, valamint kézzel fogható bizonyosságot ad arról, hogy van élet a halál után. A szeretteinkből előállított üzemanyagcellába – akár a sírkőbe – az adatok is bevéshetőek.