Először az ezredforduló tájékán, még 2000-ben nyújtottak be kérelmet egy új csúcsszintű domain bevezetésére. Ahogy a .mil vagy a .edu (az előbbi az USA katonai, míg az utóbbi az oktatási intézményeinek hivatalos TLD-je) létjogosultsága nem volt kérdéses, úgy sokak előtt az sem volt vitás, hogy a felnőtt tartalmak is saját top level domaint érdemelnek. Az eltelt nyolc év alatt sem jutott révben azonban az elfogadtatására indított projekt – utoljára 2004-ben, az ICM Registry próbálta meg elérni az ICANN-nél (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers), hogy adoptálja a .xxx-et. 2005 júniusában aztán a szervezet előzetes áldását adta a bejegyzésre, de a Bush kormányzat „leszólt”, minek utána az ICANN vezetősége gyorsan megmásította véleményét, és 9-5 arányban elutasította az új csúcsszintű domaint.
Ebbe azonban nem nyugodott bele a cégvezetés, és kutakodásba fogott, előkerítendő az amerikai kormányzat és az ICANN nem éppen szabadpiaci viszonyát bemutató dokumentumait. 2006 májusában a szólásszabadság jogára hivatkozva az ICM vezetője, Stuart Lawley beadott egy kérelmet, melyben azt kérte, hogy tegyék elérhetővé azokat a dokumentumokat, melyekkel bizonyítható, hogy a Bush kormányzatra miként gyakoroltak nyomást konzervatív csoportok. Ezek egy részét meg is kapta Lawley, ám egy másik részüket miniszteri szinten tartották vissza, arra hivatkozva, hogy éppen egy belső tanácskozási folyamat részeiként használják őket.
Lawley időközben eljárást kezdeményezett, melyben március közepén James Robertson Washington D.C.-beli bíró összegző ítéletet hirdetett. Robertson szerint csak akkor állná meg a helyét a vád, ha a kormányzat egyértelműen „becstelen” célokból lépne fel a .xxx ellen, ezt azonban az ICM-nek (a bíró szerint) nem sikerült bizonyítania. Igaz, Robertson úgy hozta meg ítéletét, hogy a fent említett, visszatartott dokumentumokat nem állt módjában elolvasni. Ez pedig jó alapot képezhet egy esetleges fellebbezéshez, ha Lawley továbbvinné az ügyet.
Így állunk most, 2008 elején.