Teszt: Nokia 6290 – az okos kagyló

Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom, hogy a manapság forgalomban lévő, smartphone besorolású készülékek túlnyomó többsége candybar, vagyis hagyományos kialakítással rendelkezik, és bizony jelentősen kevesebb kagylóformájú, illetve szétcsúsztatható okostelefon érhető el. Ez talán azért van így, mert az okostelefonok vásárlói kevésbé szeretik a formai trükköket, és inkább a széles szolgáltatási körrel foglalkoznak, semmint a telefon nyitogatásával és csúsztatgatásával.

A Nokia 6290 viszont egy olyan modell, mely a clamshell formavilágot és a smartphone-ok által nyújtott, átlagosnál nagyobb tudást ötvözi egymással. A piacvezető finn gyártónak egyébként nem ez az első ilyen jellegű kísérlete, hiszen emlékezzünk csak vissza például a nem is olyan régen megjelent Nokia N71-re. Bár lehet, hogy erre a nem túl sikeres készülékre jobb is, ha nem gondolunk vissza: a nem túl előnyös formavilágú, bumfordi N71-es nem igazán tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket.

A Nokia tavaly november végén rántotta fel a leplet a 6290-esről, mely tulajdonképpen nem más, mint a kizárólag az Egyesült Államokban kapható, és alig 2 hónappal korábban bejelentett Nokia N75 európai testvérmodellje. A két telefon tudása nagyon hasonló egymáshoz, kisebb különbségek azonban mind a külcsín, mind pedig a belbecs kapcsán felfedezhetők.

Most pedig következzen a Nokia 6290 részletes bemutatója – a tesztkészülékért köszönet illeti az XXL GSM-et!

Design

Ha már a bevezetőben szóba került a tulajdonképpen vakvágánynak tekinthető Nokia N71, akkor talán érdemes összehasonlítani vele a vadonatúj a 6290-est. Nos az új jövevény jelentősen kedvezőbb külső jegyekkel rendelkezik, hiszen elég csak összehasonlítani az N71-féle 103 köbcentiméteres térfogatot, a 6290-féle 88 köbcentiméterrel. Csukott állapotban a 6290-es kereken 5 milliméterrel vékonyabb a másik készüléknél, ezenkívül pedig a hosszából és a szélességéből is sikerült lefaragni néhány millimétert.

A 115 grammos, vagyis kezelhetőnek nevezhető tömegű Nokia 6290 tesztkészülék fekete alapszínű, azonban a számos különböző helyen alkalmazott ezüstös és szürkés betétek kiválóan oldják az amúgy talán kicsit komor hangulatot. A könnyen leszedhető hátlap közepes puhaságú műanyagból készült, ellenben a fedlap már keményebb és egyben csillogóbb is. A 8800 Sirocco Edition szép ugyan, de rengetegen szidják a felületét elrondító ujjlenyomatok miatt: a 6290-es tulajdonosainak ettől szerencsére nem kell félniük.

A ˝ronda és finom˝ jelzőpáros használata ezúttal egy kicsit erős lenne, azonban tény, hogy a Nokia 6290-es sokkal inkább kiegyensúlyozott teljesítménye, semmint ütős designja révén képes elhódítani a vásárlók szívét. Az embernek valahogy olyan érzése támad, hogy a Nokiánál rászóltak a tervezőkre, hogy a külsőségekkel ne igazán foglalkozzanak, de azért összességében ne legyen visszataszító a telefon. Summa summarum, a Nokia 6290 nem éppen egy szépségdíjas termék.

Az alsó él teljesen csupasz, legfelül pedig a 2,5 milliméteres headset és az akksitöltő csatlakozó aljzatát találjuk, két méretes fedél alá rejtve. Ez utóbbiak rideg műanyagból vannak és olyan nehéz kipattintani őket, hogy a hölgyek műkörmére komoly veszélyt jelenthetnek. Baloldalra került a microSD kompatibilis bővítőslot (fedlap alatt), a Push To Talk funkció dedikált gombja, illetve a sztereó hangszórók közül az egyik. A két hangszóró aprón átlyuggatott rácsot kapott és bizony igen csak impresszív hangminőséget produkál. A sztereó hatás garantált és akkor a 3D csengőhangokról még nem is beszéltünk. Jobboldalt leledzik a miniUSB csatlakozó, a szokásos +/- gombpár, illetve az infravörös port.

Kijelző, billentyűzet

A kiegészítő külső kijelző legfontosabb jellemzői közé tartozik az átlagosnál nagyobb méret, illetve az elegáns díszcsík, az LCD körül. Az 1,36 colos képátlóval és 22×28 milliméteres mérettel rendelkező, TFT technológiájú panel 128×160 pixelt tudhat magáénak, vagyis elegendőt ahhoz, hogy képe kellően részletgazdag legyen. A nyitási- és csukási animációval szolgáló display háttérképe személyre szabható, fényereje pedig fokozatmentesen állítható. Rajta nem csak a bejövő hívások, hanem akár SMS-ek is olvashatók, no és persze az MP3 lejátszó és a sztereó FM rádió információi is megjelennek rajta. Ide kapcsolódik, hogy az LCD alatt három funkciógombot találunk, melyek segítségével számos funkció akár a telefon csukott állapotában is elérhető.

A 2,2 colos képátlójú (33×45 milliméteres) belső TFT kijelzőre nem lehet egyetlen rossz szavunk sem, lévén, hogy mind a felbontása, mind pedig a színmélysége nagyon rendben van. A QVGA, vagyis 320×240 pixeles felbontás ebben a kategóriában talán már átlagosnak mondható, a 16 millió színárnyalat viszont egyértelműen átlagon felülinek számít. A kijelzőn négy gyári téma lőhető be és bizony a jó öreg aktív készenlét sem hiányzik róla. A fényerőállítással nem kell bajlódnunk, mert a billentyűzet feletti jobb sarokban ott egy kis fényérzékelő szenzor.

A billentyűzet úgy tökéletes ahogy van és nem csak jól használható, hanem egyben pofás is. A sötétszürke billentyűzet körül vastag krómcsík díszeleg, és hasonlóan csillog a navigomb pereme és közepe, valamint az alatta elhelyezett négy díszcsík. Legfelül két funkciógomb található, alattuk kaptak helyet a menü- és törlő gombok, a legalsó sorba pedig a híváskezelő billentyűk és a multifunkciós gomb került.

Kamera

A fényképezőgép kapcsán fedezhető fel a legfontosabb különbség a Nokia N75 és a Nokia 6290 között: míg az előbbi modellnek az alsó, addig az utóbbinak a felső szekciójába került az optika. A külső kijelző feletti optika nem hogy rejtve lenne, hanem még ki is emelkedik a fedlap síkjából, ily módon a kisebb-nagyobb karcolások villámgyorsan elrondíthatják. Tőle jobbra található a LED-vaku, mely ki- és bekapcsolt, valamint automata üzemmóddal rendelkezik, de például a vörösszemhatást nem képes csökkenteni.

Mivel a kamerában egy 2 megapixeles CMOS szenzor teljesít szolgálatot, a maximális fotófelbontás 1.600×1.200 képpont, de választhatunk 1.152×864, 640×480 és 320×240 pixeles felbontásokat és három különböző minőségi beállítást is. A képek minősége közepesnek mondható, rossz fényviszonyok mellett a zaj jelentősen megnő és bizony kár, hogy az autofókuszról ezúttal le kell mondanunk. Legjobb minőségben egy-egy kép körülbelül 200-300 KB helyet foglal az 50 MB-os integrált memóriában, de ugyebár memóriakártyára is dolgozhatunk. A felvételek MMS-ben, infravörös porton és Bluetooth-on keresztül továbbíthatók.

A kamera képe sajnos nem tölti be az egész kijelzőt, de hasznos, hogy az LCD alsó sorában feltüntethetők a fontosabb fotós funkciók. A négyszeres digitális zoom 2 megapixeles felbontás mellett is használható és ugyanezen felbontásban készül a sorozatfelvételi mód hat darab fotója. A fehéregyensúly és a színtónus szabadon állítgatható, az időzítő pedig 10, 20 és 30 másodperces késleltetésre képes.

A 3GP formátumú videóanyagok 320×240, 176×144 és 128×96 pixeles felbontásúak lehetnek, sebességük 15 képkocka/másodperc. Az elsősorban videóhívásokhoz szánt belső kiegészítő kamera fotózáskor 320×240 pixelt, videózáskor pedig 176×144 pixelt bocsájt a rendelkezésünkre.

Szolgáltatások

A Nokia 6290 a már jól ismert Symbian operációs rendszerre építkezik és az S60 platform harmadik kiadását futtatja. De nem ám a sima mezei verziót, hanem a Feature Pack 1-es kiadást (mint a Nokia N95), ami számos előnnyel jár a korábbiakhoz képest. A legfontosabb változás, hogy a készülék olyan villámgyorsan működik és olyan alacsony a reakcióideje, hogy azonnal odaítélhetjük neki a legfürgébb S60 készüléknek járó díjat.

A menürendszer a konzervatív és az új dolgok iránt fogékony felhasználók számára egyaránt ideális. Az előbbi tábor képviselői számára ott a már ismert rácsos, illetve listás megjelenítési mód, az utóbbi felhasználók pedig vélhetően izgatottan próbálgatják majd a spéci Horseshoe és V-Shaped menüstruktúrát. A Horseshoe-t választva egy háromdimenziósan megjelenített körön helyezkednek el az ikonok, V-Shape módban pedig logikusan V-alakban.

Továbbfejlesztették az eddig nem túl okos ébresztő funkciót és végre a diktafonból is eltűnt az idegesítő 1 perces limit. A naptárban a szokásos négy eseménykategória fogad bennünket, a névjegyzék óriási kapacitásával pedig gyakorlatilag nem lehet betellni.

Az MP3 és AAC kompatibilis zenelejátszó kapcsán nem csak a hangszín szabályozható, hanem még a balansz, a széles sztereó funkció és basszus kiemelés is állítgatható. Mondanom sem kell, hogy a lejátszó képes a háttérbe húzódva is működni, ellenben kövér fekete pont jár azért, hogy a fejlesztők a sztereó Bluetooth headsetek támogatásáról, vagyis az A2DP profilról megfeledkeztek.

A Bluetooth 2.0 (EDR) kompatibilis Nokia 6290-ben egy négysávos (850/900/1800/1900 MHz) GSM modul lakozik és a GPRS, EDGE, valamint UMTS támogatás is adva van. HSDPA nincs, de ettől a készüléktől ezt valahogy nem is várom el. Szólnunk kell még az USB 2.0 adatátvitelről, a Mass Storage funkcióról, az ötven csatornás, de nem RDS-es sztereó FM rádióról, valamint a QuickOffice alkalmazásokról.

Konklúzió

Egy dologban biztosak lehetünk: a Nokia 6290-vel a kezünkben nem tudunk jampizni a haverok körében. A külsőre semmi extrát nem nyújtó készülékház azonban igen széles szolgáltatási kört rejt magában, ami a kedvező árral együtt elegendő lehet ahhoz, hogy a 6290-esből sikermodellt faragjon.

Pozitívum: szép és nagy kijelzők, 2 megapixeles kamera, egyszerű bővíthetőség, fejlett zenelejátszó, két hangszóró, sztereó FM rádió, fejlett hangfunkciók, Push To Talk, GPRS, EDGE, UMTS, Bluetooth 2.0, infravörös port, USB 2.0, Mass Storage, gyors működés, jó diktafon, fejlett irodai funkciók.

Negatívum: a kamera nem autofókuszos, a Bluetooth kontroller nem A2DP kompatibilis, a rádió nem RDS-es, nincs Wi-Fi.

A cikk írásának időpontjában a Nokia 6290 az XXL GSM-nél 71.900 forintos áron kapható.