Miért olyan drágák az Intel processzorok?

Még ha demagóg is a megközelítés, a tény tény marad: az Intelnek valamiből finanszíroznia kell peres kiadásainak költségeit. És ilyenkor többnyire nem is a neves ügyvédekből álló jogi csapat emészti fel a legtöbb pénzt, hanem az, ha kénytelen kiegyezni valamelyik, vele perben álló féllel, netalán a bíróság ellene dönt. Ahogy történt ez a minap is.

A Transmeta évek óta ismert különösen keveset fogyasztó, x86-os környezetre készített processzorairól. Az egykoron még Linus Torvalds-ot is alkalmazó vállalat egy ideje azonban már nem állít elő saját terméket, pusztán fejlesztéseinek licenceléséből „éldegél”. Ebbe pedig beletartozik az is, hogy bepereli azokat a cégeket, amelyek szerinte jogsértést követnek el a kárára. Például az Intelt.

A felek a hét közepén jutottak megállapodásra: a Transmeta ejti a vádakat az Intel ellenében, sőt, garantálja, hogy ez utóbbi minden, a felperes által birtokolt és szerinte jogtalanul felhasznált licencet az alperes rendelkezésére bocsájt. Ezért cserébe az Intel egy igen zsíros összeget kénytelen kifizetni a kisebbik vállalatnak – akkorát, mint amekkora bevételt fennállása óta összesen termelni tudott a Transmeta. Számszerűsítve ez a következőt jelenti: 150 millió dollár azonnali kifizetést, illetve a következő öt év során további évente 20 millió dollárt. Ez összesen negyedmilliárd(!) dolláros bevétellel gyarapítja a kisebbik gyártó kasszáját. Amit – hogy válaszoljunk a címben feltett kérdésre – természetesen mi, vásárlók „dobunk össze” a cégnek.

Az egyezség megkötéséért még csak exkluzivitást sem kap az Intel: a megállapodás értelmében a Transmeta bárkinek továbblicencelheti saját fejlesztéseit, függetlenül attól, hogy az Intel saját processzoraiban alkalmazza-e azokat. Előfordulhat tehát, hogy az AMD szintén a Transmetától vásárolt technikákat építi be lapkáiba.