Százmilliárdot is elkölthetünk a neten

A hazai online-kereskedelem lassan terjed, de kézzelfogható jelei vannak annak, hogy a fogyasztók mind nagyobb része használja ki a világháló adta lehetőségeket.

A magyar piacon a forgalmat tekintve a legnagyobb online kiskereskedelmi vállalkozás az Extreme Digital – a tranzakciók számában nem múlja felül az olyan vállalkozásokat, mint a Bookline, de ez természetes, hiszen az elektronikai cikkeket értékesítő cég esetében a kosárérték messze meghaladja a könyvek és lemezek eladásával foglalkozó vállalkozásokét. Várkonyi Balázs ügyvezető igazgató lapunknak elmondta: náluk a forgalom 30 százaléka klasszikus e-kereskedelemnek számít, vagyis a vevő a tranzakció során csak a futárral találkozik, aki házhoz szállítja a terméket. Várkonyi az egész magyar elektronikus kiskereskedelmi piac értékét 40-50 milliárd forintra becsüli a turisztikai szolgáltatások és a repülőjegy-vásárlás nélkül, utóbbiakkal együtt a piac ennek duplája, 80-100 milliárdos is lehet. (A számítások a piac széttagoltsága mellett azért sem lehetnek pontosak, mert sokan külföldi oldalakról vásárolnak, ez a forgalom pedig természeténél fogva legfeljebb csak becsülhető.)Azt azonban senki sem vitatja, hogy az internetes kereskedelem nem rossz üzlet. Miközben a reálkereskedelemben az átlagos kosárérték néhány ezer forint (természetesen ez az egyes kiskereskedelmi láncoktól és a profiltól is függ), addig az e-kereskedelmi kosár értéke jó néhány ezerrel több.

Az Extreme Digital például 40 ezer forintos kosárértékkel dolgozik, ami persze az áruválasztéknak is köszönhető, ezeken a termékeken nagyobb a haszon és kisebb az értékesítési csatornára fordított költség. Jó üzletnek számít azonban egyes olcsóbb termékek, például a hanghordozók vagy a könyvek eladása is: ezeknél általában csak néhány ezres kosárértékről lehet beszélni, de a havi tranzakciós szám már a kisebb kereskedőknél is többezres lehet. (Az Extreme Digital ezres tranzakciós számmal dolgozik, ami a termékpalettát tekintve erősnek mondható.)Az e-piacon megjelentek már a napi fogyasztási cikkeket forgalmazó kereskedők is, az egyik úttörő a G-Roby volt, amely az elsők között vezette be az élelmiszerek házhoz szállítását. A szakmai pletykák szerint jó húzásnak bizonyult az ötlet, még ha a vállalkozás egyedül képtelen is gazdaságos méretűvé növelni a piacot. Az még nagyon távol van – mondják a hozzáértők -, hogy egy valódi piactágító cég, mint például valamelyik nemzetközi kiskereskedelmi lánc beindítsa hazai e-kereskedelmi boltját, ugyanis a nemzetközi cégek beruházásai az ingatlanpiacon, az élelmiszer-áruházak, hiper-, illetve szupermarketek építésében realizálódtak. A fogyasztók ezeket szokták meg és ezeket használják.

Nem úgy az Egyesült Királyságban, ahol az e-kereskedelmi piac forgalma lényegében megegyezik a reálkereskedelemével, sőt Várkonyi ismeretei szerint karácsonykor az internetes áruházak nagyobb forgalmat bonyolítanak le, mint a hagyományosak. Meglepő módon ugyanakkor van olyan uniós ország, például Belgium, ahol nem képesek a kereskedők online értékesíteni a termékeiket, de még Németországban sem megy úgy a piac, mint azt Magyarországon gondolnánk. Az e-kereskedelem sokszor nagyban kulturális kérdés is: Lengyelországban például a használt cikkek forgalma szabadult el az online aukciósházakban.

Mindent összevetve Várkonyi Balázs szerint az e-piacon van keresnivaló, de az online-kereskedelmi portálokat működtető cégeknek javítaniuk kell a szolgáltatásaik színvonalán. A magyar fogyasztó egyelőre nem számít a legnagyobb igényűek közé, de ez nem lesz sokáig így. A külföldi oldalak folyamatosan javítják kényelmi szolgáltatásaikat, amit a magyar cégeknek is át kellene venniük.

A magyar internetes kereskedelemben a fizetés 98 százaléka utánvéttel történik, noha fejlett banki háttér, hitel-, illetve bankkártyapiac támogatná az online-kereskedelmet, sőt olyan plasztikhoz is hozzá lehet jutni, amelyet a pénzintézetek kifejezetten az internetes vásárlásra fejlesztettek ki.