A dzsungelben még olcsóbb a munkaerő

Az indiai Andhra Pradesh államban lévő Ethakota falucskáról nem mondható el, hogy gyökeresen átformálta volna az információs forradalom. A hozzá legközelebbi városból, Hyderabadból tíz órát kell zötykölődni a vonaton a hozzá legközelebb eső vasútállomással rendelkező településig, majd innen egyórás autóút vezet a faluba a tipikus indiai vidéki látványosságokkal – rizsföldek, kakaóbab-ültetvények, tavacskák és dzsungel minden mennyiségben – övezett keskeny földutakon. A vendéget néhány kőből készült zsupfedeles ház és még több hasonlóan fedett kunyhó fogadja. A harmincméteres pálmafák alatt azonban van egy kicsiny iroda, amelyben asztali számítógépek zümmögnek, 50 fiatalembernek adva munkát, akik vezeték nélküli internetkapcsolaton keresztül úgynevezett üzleti háttérfolyamatokat (business process outsourcing, BPO) látnak el: vállalati számlákat ellenőriznek, állásinterjú-időpontokat egyeztetnek vagy autószervizekbe jelentkezőknek adnak időpontot – derül ki a Business Week tudósításából.

A falusiak a GramIT nonprofit társaságnak dolgoznak (a gram szanszkrit nyelven falut jelent), amely a kontinensnyi ország 600 ezer falvából válogathat az ethakotaihoz hasonló munkahelyeket keresve. A falusiak töredékét keresik annak, amennyit például India informatikai központjában, Bangalore-ban kap egy hozzájuk hasonló alkalmazott – évi 800 dollárt, szemben a 2000–5000 dollárral –, ám ezzel magukhoz képest fantasztikusan nagy lépést tesznek előre megélhetésük javításában. A BPO-munkával ugyanis kétszer annyit tudnak keresni, mint ha a rizsföldjüket művelnék, ami például lehetővé teszi számukra, hogy a gyerekeiket normális iskolába járassák.

A GramIT egyelőre Andhra Pradesh három falujában nyitott outsourcing-irodát, de hűen jelmondatukhoz – ha a munka el tudott jönni az USA-ból az indiai városokba, akkor ezekből eljuthat a falvakba – további helyeket keresnek. A dologban van ráció, ha figyelembe vesszük, hogy az 1,1 milliárdos indiai lakosság 70 százaléka a falvakban lakik és főleg mezőgazdasági munkából él. Ha nagyobb méreteket ölt az újfajta erőforrás-kihelyezés, az erősítheti a vidék népességmegtartó képességét, és ezzel csökkenhet a nincstelen tömegek városokba áramlása.

A GramIT alkalmazottainak minimum három egyetemi vagy főiskolai évet kell felmutatniuk, s bár többségük angolnyelv-tudása igen szerény, a cég néhány hetes tanfolyamokkal fel tudja hozni őket az elfogadható színvonalra. Óriási előnye még a falvaknak a városokkal szemben, hogy mivel nincs alternatívája a viszonylag jól fizetett munkának, a dolgozók fluktuációja mindössze évi öt százalék, szemben a városokban jellemző 60 százalékkal.

A társaság egyelőre főként hazai vállalatok, illetve közhivatalok megrendeléseit viszi a falvakba, mivel sokan kételkednek abban, hogy a falusiak megfelelő szintű munkát tudnak végezni. A GramIT vezetői szerint először ezeknek a viszonylag egyszerűbb – például minimális idegennyelv-tudást igénylő – feladatoknak az ellátásával tudják bizonyítani, hogy kiváló munkaerők a dzsungel gyermekei, s ez majd meghozza a további megrendeléseket.otthon, édes otthonVan olyan ethakotai it-munkás, aki hazatért a városból az új lehetőséget látva, s ma már nem pusztán megbecsült tagja a közösségnek, hanem egyenesen vezetője is. Ősei a falu elöljárói voltak, és eddig csak azért nem léphetett a nyomdokukba, mert nem tudott miből megélni helyben. Ez megoldódott, így betölthette az őt megillető helyet a falu tanácsában.