Betiltják a plazmatévék forgalmazását az EU-ban?

Az energiahatékonyság az elmúlt évek egyik legfontosabb kulcsszavává vált, az energiahordozók árának folyamatos, néhol ugrásszerű emelkedése okán. Emiatt egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az energiatakarékos elektronikai készülékek, amelyek sokat segíthetnek a klímaváltozást okozó, az emberi tevékenység során levegőbe kibocsátott gázok mennyiségének visszafogásában is. Mind egyéni, mind kormányzati szinten egyre nagyobb az igény a kevésbé pazarló készülékek használatára – ennek a törekvésnek eshet áldozatul a plazmatévé.

Az Európai Unió ugyanis kitiltaná a plazmatechnológiára alapuló vékonyképernyős televíziókat az öreg kontinensről. Ennek oka, hogy ezek a kijelzők túl sokat fogyasztanak, riválisaikhoz viszonyítva. Az Európa Bizottság tagjai új iránymutatáson dolgoznak, amely a tévéknél alkalmazott technológiákat fogyasztásuk szerint rangsorolja. Eszerint az LCD és a hagyományos, katódsugárcsöves kialakítás sokkal kevesebb terhet ró az energiaellátó rendszerekre, mint a plazma. Egy 42 colos folyadékkristályos vagy CRT televízió átlagosan 350/322 wattot fogyaszt (igen, a katódsugárcsöves ekkora méretekben még az LCD-nél is takarékosabb!), addig a plazmatévék meghaladják a 800 wattos fogyasztást is.

Persze a kényes európai attitűd miatt könnyen lehet, hogy nem drákói szigorral fogják vissza az energiazabáló készülékek terjesztését, hanem a fogyasztói belátásra bízzák a plazma száműzését. Aki járt már nagyobb elektronikai áruházban, biztosan látta már, hogy a hűtőgépek és mosógépek viszonylag részletes, mégis könnyen érthető energetikai besorolással rendelkeznek. Sokan nemcsak az ár alapján hozzák meg a döntést vásárláskor, hanem azt is figyelembe veszik, hogy az esetleg kicsivel drágább készülék kevesebbet fogyaszt-e, hiszen egy-két év alatt megtérülhet ez a kiadástöbblet.

Ehhez hasonló, könnyen áttekinthető energiahatékonysági tájékoztatóval azonban a televíziók nem rendelkeznek – ezen változtatnának már idén tavasszal a bizottsági tagok. Így feketén-fehéren láthatóvá válna, hogy a plazmatévék többet fogyasztanak. És ha a vásárlók a televíziók vételekor is figyelembe vennék ezt a szempontot (márpedig miért ne tennék), akkor könnyen lehet, hogy ezzel be is verik a technológia koporsójába az utolsó szögeket. A plazmakijelzők ugyanis az LCD térhódítása óta folyamatosan visszaszorulóban vannak; ha a 400 millió polgárral rendelkező EU – mint az egyik legnagyobb felvevőpiac – kiszorítja az öreg kontinensről őket, azzal a szórakoztatóelektronikai történelemkönyv lapjaira vándorolnának át (szinte rögtön a HD DVD mellé).