Smart home
Digitális tévézés – kit érdekel?
A magyar tévénézők többsége közömbös, de írhatnánk egyszerűen lustát is: inkább passzívan nézik a képdobozt, mintsem hogy aktivizálják magukat a tévé előtt (is).
A KPMG a digitalizáció hatásainak felmérésére közel 300, a technológiai újításokra leginkább fogékony, 20-50 év közötti diplomás, Budapesten és környékén élő fogyasztót kérdezett meg médiahasználati szokásaikról. Az eredmények a vártnál is nagyobb mértékben igazolták azt a várakozást, hogy nagyon kicsi az a tudatos nézői bázis, aki él majd a technológia adta lehetőségekkel. Nestor Andrea, a KPMG üzleti tanácsadásának szenior menedzsere elmondta, hogy a megkérdezettek több mint 30 százalékának még arról sem volt fogalma, hogy analóg vagy HD-vételre alkalmas készüléke van-e otthon. Az tehát, hogy egyre többen vesznek nagyképernyős, plazma és LCD-tévéket, sokkal inkább a készülékgyártók és forgalmazók marketingakcióinak köszönhetőek, semmint a nagy felbontású tartalmak iránti vágynak.
A felmérés alapján a digitalizáció által megcélzott réteg kevesebbet tévézik az átlagnál, maximum néhány műsort követ rendszeresen, és azokat sem veszi fel előre. A digitális csomaggal rendelkezők sem néznek több televíziót, és egyáltalán nem jellemző, hogy nagyobb igényük lenne az interaktivitásra.
A digitális technológia legnyilvánvalóbb előnye a műsorelosztási kapacitások növekedése. A több csatorna lehetőségét a fókuszcsoport negyede tartotta fontosnak, ugyanakkor a felmérés szerint csak 2-5 csatornát követ rendszeresen. Ennél nagyobb arányban tartották jó dolognak a megkérdezettek azt a lehetőséget, hogy csak az általuk választott csatornákért fizessenek. Ha ez a lehetőség viszont csak felárért elérhető, akkor már jelentősen kevesebbeket érdekel.
Hátradőlő tévézők vagyunk
Nestor Andrea rámutatott, hogy a „time shifting” funkció (időeltolásos felvételi lehetőség) széles körű használatához is sokkal tudatosabb és aktívabb tévénézői körre lenne szükség. A jelenlegi preferenciák vizsgálata azt bizonyítja, hogy a magyarok alapvetően „hátradőlő” tévézők, akik az éppen aktuális csatornakínálaton lineárisan vetített adások között szörfölve választanak, vagy a kedvenc csatornájukat nézik, bármilyen műsor is legyen azon. A reklámok „áttekerésére” sem valószínű, hogy tömegesen használni fogják a time-shiftinget, mivel a magyar tévénézők sokkal kevésbé reklámkerülők, mint nyugat-európai társaik.
A Video on Demand (vagy Videotéka) viszont népszerűbb funkció lehet a jövőben, bár erről sem mondható el, hogy radikálisan megváltoztatná a fogyasztási szokásokat, hiszen az átlagos tévénéző havi néhány filmnél többet biztosan nem fog letölteni, és azokért sem akar sokat fizetni. A KPMG szerint a hazai audiovizuális tartalomfogyasztásnak csak maximum 10 százaléka lehet hosszabb távon nem lineáris.
A KPMG szakértői nem számítanak arra, hogy a digitalizáció hatására a néző és a televízió kapcsolata alapvetően megváltozik, annak ellenére, hogy a néző elméletben rendelkezik azzal az erővel, amely a műsorszolgáltatókat és műsorterjesztőket befolyásolni tudná, de ezzel az erejükkel a nézők – a műsorszolgáltatók programigazgatóinak nagy örömére – még nagyon hosszú ideig nem fognak élni.
A tévézés jövőjével kapcsolatosan Nestor Andrea úgy véli: „El lehet tenni a fegyvereket, mert távolról sem fenyeget médiaforradalom, nagyon kicsi az a tudatos nézői bázis, aki él majd a technológia adta lehetőségekkel, és ez a szolgáltatók üzleti modelljével kapcsolatosan mindenképpen elgondolkodtató”.
