Kipróbáltuk az új iPod Touch-ot

Nem csak a leveleket hozta le a fáról a hideg, nyirkos őszi idő, hanem az új (negyedik) generációs iPod Touch is megjelent hazánkban. Rövid időre kölcsönkaptunk a hazai képviselettől egyet, így lehetőségünk nyílt kipróbálni, miben változott az elődhöz képest.

Egy cigarettadoboznál valamivel nagyobb csomagban érkezett a kis masina, melyben a látványosan, átlátszó műanyag búra alá bújtatott iPod mellett természetesen töltőadaptert, fülhallgatót és képekkel gazdagon illusztrált, papíralapú kezelési útmutatót is kaptunk. No és a nagy iPodhoz már két Apple matrica jár – az alma logóhoz vonzódók bátran ragasztgathatnak.

Első blikkre az új modell megszólalásig hasonlít elődjére. Ugyanazok a méretek, ugyanaz a fém hátlap – de azért akad különbség. A nálunk járt 32 GB-os tárhellyel bíró változat egyik érdekessége, hogy két kamerával is fel van szerelve. Videotelefonáláshoz használható a fedőlapon található (a Facetime funkcióról kicsit később bővebben), mely mindössze VGA (640×480 pixel) felbontással bír; a hátlapjára került 3 megapixeles kamera viszont fényképezésre született. Sőt, nem csak arra: akár HD-ben (720p) is rögzíthetünk videót, amit minimalista eszközökkel még szerkeszthetünk is. A produktum elejét-végét le lehet vágni, de ha ennél többre vágyunk, akkor az Apple készségesen kínálja iMobile programját – természetesen utóbbiért már fizetni kell (5 dollárt). Ha viszont elégedettek vagyunk a felvett filmmel, akkor azt a kezelőfelületbe integrált funkciók révén gyorsan elküldhetjük e-mailen ismerőseinknek, vagy akár a Youtube-on is megoszthatjuk.

De maradjunk még egy kicsit a külsőségeknél! Az Apple legkisebb lejátszója, az iPod Shuffle esetében ötletesen úgy alakították ki az USB-s csatlakozást, hogy a hozzá adott parányi kábel a mini Jack foglalatba csatlakozik. Így eggyel kevesebb lyukat kell a készülékre tervezni, és a kábelek bedugása sem okoz fejtörést – bolondbiztos. Sajnos az iPod Touch esetében nem ezt az elgondolást követte Steve Jobs cége, így külön (mini) USB-s portot is találunk rajta. Ami persze nem feltétlen baj, hiszen így egyszerűbb az esetlegesen megsérült vagy elhagyott kábelt cserélni.

Az Apple jó szokásához híven az új iPod Touch is feltöltve érkezik a felhasználóhoz, vagyis a csomagolás kibontása és a 32 GB-nyi memória dalokkal való feltöltése – amihez még mindig elengedhetetlenül fontos az iTunes – után máris használhatjuk. Egyéb tekintetben is maradt az előd designja: a hangerőszabályzás baloldalon, a kikapcsológomb fent kapott helyet, a Home gomb pedig természetesen az előlap közepén, alul található.

iPod Touch 3 és 4

Bekapcsolás után szembesültünk azzal, mennyivel jobb az Apple által csak szerénytelenül Retina display-nek nevezett kijelző. Az elődhöz képest jelentősen megnövelt felbontás (640×960 pixel) igazán gyönyörűvé teszi a megjelenített képet, ami nem csoda, hiszen egy gyors számítással kiderül, hogy az egyszerre több érintést is kezelni tudó, 3,5 colos méretű LCD felbontása 326 DPI. Ugyanakkor hátránya, hogy természetes fényű környezetben zavaróan csilloghat; és persze mágnesként vonzza az ujjbegyekről a zsírt, így az összes ujjlenyomat meglátszik rajta.

A további újdonságokat már belül kell keresni. Operációs rendszer gyanánt az iOS 4.1-es változata került fel rá, aminek köszönhető többek között a multitasking. Ezt a Home gomb dupla lenyomásával érhetjük el, így végre nem kell minden alkalmazásból kilépni, ha valami mást szeretnénk párhuzamosan csinálni (például webet böngészni zenelejátszás közben). Használatával megjelennek a futó programok ikonjai, sőt, még médiavezérlő „gombokat” is kapunk. Igaz, multitaskolás közben érezhetően lassabbá válik a készülék, hiszen még az új A4 processzornak is vannak határai. Nem meglepő, hogy az Apple korábban ódzkodott a lehetőség felhasználók kezébe adásától.

A kezelőfelület nem sokat változott, alulra rögzítetten érhetjük el zenéinket, a levelezést, a webezést (természetesen Safari böngészővel), illetve videóinkat. Kapunk órát, számológépet, diktafont. Említést érdemel a Facetime, ami egyfajta videotelefonálásnak fogható fel. Látszik, hogy az Apple szeretne áttörést elérni ezen a fronton – a lehetőség közel sem új, de eddig nem terjedt el a telefontulajdonosok között a kommunikációnak ezen formája. Szakítva a hagyománnyal, Steve Jobs cége belerakta a Facetime lehetőségét egy élőszemélyes kommunikációra egyébként nem alkalmas készülékbe (az iPod Touch-ben nincsen SIM-kártya foglalat). A készülék előlapi kameráját és mikrofonját használva egyetlen dolgunk van csupán – nem kisétálni a csatlakozott Wi-Fi hálózatból. Apropó, vezetékmentesség: a korábbi 802.11g hálózati támogatás kibővült; immár 802.11n Wi-Fihez is tud kapcsolódni a kis készülék, ami (tíz)megabitekben mérhető adatátviteli-sebesség növekedést eredményez.

Ugyanakkor nem hazudtolta meg magát a vállalat: ehhez a funkcióhoz (és a Gamecenterhez is) Apple ID kell. A felhasználókat ezer szálon magához láncoló amerikai cég mindazonáltal nem csupán beszűkíti a készülék rajongóinak mozgásterét, hanem egyben közösséget is igyekszik kovácsolni belőlük. Ezt a célt szolgálja a Gamecenter is, ahol csak akkor tudunk játszani, ha van hozzá ismerősünk. Anélkül sajnos nem működik, de ez a koncepció érthető/védhető: aki egymagában akar játszani, töltsön le alkalmazásokat az Apple szoftveráruházából. Amihez – még ingyenes program esetében is – megint csak regisztrációra van szükség.

Ez a sok azonosítás egyébként könnyen megbosszulhatja magát. A Facetime-nál regisztrált azonosítóhoz tartozó jelszót a Gamecenter kipróbálásáig sikerült elfelejteni, jelszóemlékeztető híján kénytelen voltam új fiókot létrehozni. Pedig, ha valamihez igazán ért az Apple, akkor az az, hogy olyan kezelőfelületet adjon az emberek kezébe, amit még „Mari néni” is tud használni. Ezen a téren tehát még van mit csiszolni.

A játékélmény nem sokat változott a harmadik generációhoz képest, és ez komoly elismerés. Az előző iPod Touch-ben nagyon eltalálta az Apple, mit is szeretnének egy ilyen, kézbe fogható játékgéptől az emberek, és ez most sincsen másképp. Egyetlen hátránya van csak az önfeledt szórakozásnak: nincsen más olyan funkció, ami ennél jobban merítené az akkumulátort. Ha 4 óránál többet akarunk vele játszani egy feltöltéssel, akkor már komoly kompromisszumokat kell kötni. Például lekapcsolni a Wi-Fit és levenni a kijelző fényerejét. Még így is számíthatunk a megnövekedett igénybevételt kiszolgáló A4 processzor felmelegedésére, aminek következtében a hátlapot langyosnak fogjuk érezni. Nem forrónak, a helyzet tehát nem súlyos, de azért hideg időben kézmelegítőként is szolgálhat.

Mit is mondhatnánk még a megújult iPodról? Érdemes kézbe venni, kipróbálni, nyomkodni – élmény a használata. Ennek persze meg is van az ára: a legolcsóbb 8 GB-os modell is 50-60 ezer forint közötti áron kapható, míg a 32 GB-os változatért már 85-90 ezer forintot is elkérnek, nem is említve a 64 GB-os 100-120 ezer forint közötti horror árát. Vásárláskor tehát nem árt előre eldönteni, mennyire akarjuk zenékkel, filmekkel megtömni a kis masinát – ha nem nagyon, akkor érdemes a 8 GB-tal szerelt modellre voksolni. További részletek itt.