Játékelmélet segíthet a hazai elektromos hálózat fejlesztésében

Ha két ország közös érdekek miatt összeköti elektromos hálózatát, előfordulhat, hogy éppen egy harmadik lesz az, amelyik nyer a beruházáson – többek között ez a meglepő eredmény született a dr. Kóczy Á. László vezette játékelmélettel foglalkozó kutatócsoport és dr. Csercsik Dávid rendszerelméleti kutató közös munkája nyomán. Bár a magyar szakemberek egyszerűsített modellel dolgoztak, az eredmény jól mutatja a játékelmélet fontosságát a modern gazdaságban. A kutatócsoport a Magyar Tudományos Akadémia „Lendület” programjának keretében jöhetett létre az MTA Közgazdaságtudományi Intézetében.

Nem feltétlenül az a nyertes egy partiban, aki első ránézésre a legesélyesebbnek tűnik, bonyolult rendszereknél pedig hatványozottan igaz ez az állítás: talán ez a legfontosabb általános tanulsága a játékelméleti kutatásoknak. A gyakorlatban súlyos tízmilliárdokról lehet szó, például az energiaiparban. A nagyfeszültségű elektromos rendszerek összekötése elméletileg két résztvevő fél érdekeit szolgálja, mert a nagyobb rendszerek jellemzően hatékonyabban működtethetők. A vizsgálatból az is kiderült azonban, hogy előfordulhat: a hálózatok működésének sajátosságai miatt nem a beruházók, hanem egy harmadik fél lehet a valódi nyertes.

„Az eredmény bennünket is meglepett, és bár az általunk használt leegyszerűsített modell nem lehet egy felelős döntés alapja, azt állíthatom, hogy nagy elektromos vezetékrendszerek összekapcsolásánál érdemes részletes játékelméleti hatástanulmányt is készíteni.” – hangsúlyozta dr. Kóczy Á. László, a kutatócsoport vezetője, majd hozzáfűzte, hogy ma Magyarországon a közgazdászok aránytalanul keveset használják ezt a metódust, holott az élet legtöbb területén kiválóan alkalmazható eszközről van szó.

A tudományág alapjait a magyar Neumann János rakta le, és bár 1994-ben Nobel-díjat vehettek át a terület olyan kiválóságai, mint például Harsányi János, Magyarországon nem dolgozott eddig jelentős kutatócsoport ezen a területen. Az MTA Lendület programjának segítségével összeállt kutatók elsősorban olyan kooperatív játékelméleti kérdéseket vizsgálnak, amelyeknél externáliák, vagyis külső hatások keletkeznek és egy kívülálló fél válik érintetté, aki eredetileg nem is vett részt a folyamatban. A konkrét problémák vizsgálatában sokszor más területek szakemberei is részt vesznek, így például az elektromos hálózatokkal kapcsolatos kutatás meghatározó szereplője volt dr. Csercsik Dávid rendszerelméleti kutató, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének (SZTAKI) munkatársa. Az externáliák vizsgálata a XXI. században azért is nagy jelentőségű, mert számos olyan globális folyamat zajlik, amelynek hatásai mindnyájunkat érintenek: ilyen például a környezetszennyezés, a globális klímaváltozás vagy éppen a világgazdaság kérdései.