10 Blu-ray lemez a zsebemben

256 gigabyte. Mire is elég ennyi, kisebb merevlemezeket megszégyenítő kapacitás? Például 365 darab CD, 54 DVD vagy 10 darab Blu-ray lemez teljes tartalmának tárolásához – kép és zene pedig annyi fér fel rá, hogy már leírni sem érdemes; virtuálisan végtelen tárterületet kínál negyed terabyte kedvenc dalaink és fotóink számára.

De miért is érdekes ez? Azért, mert nemrég nálunk járt a Kingston DataTraveler 310, ami a gyártó különösen nagy kapacitást nyújtó pedrive-jainak egyike. A 256 GB-os USB-s meghajtó már külsejét tekintve is az extremitás határán egyensúlyoz: még éppen nem túl durva a kinézete, de azért a legtöbb, hasonló funkciójú eszköztől különbözik. Szálcsiszolt fekete felületét sötétbordó elemek törik meg, a Kingston nyomott márkajelzése és a típus illetve a kapacitás kihangsúlyozása mellett. Nem meglepő módon piros LED-et kapott az eszköz, ennek villogása jelzi, ha éppen file-műveletek zajlanak rajta.

Az egészről süt a masszivitás, vagy még rondább kifejezéssel élve: robosztus. Ezt kihangsúlyozza mérete is: míg (lefektetet állapotban) szélességre és mélysége nagyjából megegyezik a többi pendrive-val, magassága már első ránézésre nagyobbnak tűnik (fizikai paraméterek: 74x22x16 mm). Ez persze nem meglepő a kapacitás ismeretében, hiszen memórachipekkel bőven el van látva, a lapkáknak pedig kell a hely.

Tempó
A Kingston hivatalosan 25 MB/s olvasási és 12 MB/s írási értékeket adott meg a meghajtóra, de mi azért saját szemünkkel akartunk meggyőződni arról, mire képes. Ehhez a HD Tune Pro 4.60-as változatát használtuk. Íme, az eredmények:

A HD Tune-nak megvan az a biztonsági rigolyája, hogy csak törölt partíción enged írástesztet végezni, erre azonban – lévén, egy pendrive-ról van szó – nem kerítettünk sort. Így a benchmark tesztet csak olvasásra végeztük el, amiben (az egy lefelé mutató tüskétől eltekintve) szépen szerepelt: 25 és 27 MB/s között ugrált az adatátviteli sebessége. Ugyanez a file benchmarknál is látszódik, nagyobb méretű blokkoknál: 64 KB és afölötti méret esetén szinte teljesen stabil eredményeket mértünk.

Hasonló, de azért nem egészen ugyanez az eredmény írásnál is, itt 12-16 MB/s közötti értékeket mutatott a HD Tune Pro (128 KB-os és afölötti blokkméret esetében), így megállapítható, hogy a DataTraveler megfelel a gyárilag megadott specifikációknak. Érdekességképpen megnéztük a hozzáférési időket is, amik a következőképp alakultak:

Védett adatok
Nemcsak a méretével és kialakításával tűnik azonban ki a Kingston pendrive-ja, hanem titkosítási eljárásával is. Az eszközön kapjuk készhez a PasswordTraveler szoftvert, mely Windows-os környezetben (XP/2000 és felette) képes megvédeni adatainkat, Linux és Mac alatt nem támogatott ez a funkció. Érdekes módon a titkosítási technológiáról egy szót sem ejt a Kingston PDF-alapú kezelői kézikönyve, de a gyártó weboldalának rövid átböngészését követően fény derül a titokra: 256 bites AES titkosítás őrzi adatainkat.

Használatával „elkeríthetünk” egy olyan tárterületet, amit aztán jelszóval védhetünk. A PasswordTraveler elindításával határozhatjuk meg, mekkora kapacitást akarunk erre szánni a 256 GB-ból, mely után már csak a jelszót kell megadni, illetve formázni kell a pendrive-ot. Érdemes körültekintően megválasztani a méretet, mert később ugyan lehetőség van a biztonságos terület növelésére vagy csökkentésére, de ez ismételt formázást, így a rajta védetten és védtelenül tárolt információ teljes elvesztését jelenti. A gyártó beállítása szerint egyébként összesen 250 alkalommal ronthatjuk el a kód megadását, utána automatikusan formázza a kis eszközt, megsemmisítve minden rajta tárolt adatot.

Végül szót kell ejtenünk arról is, hogy mennyibe kerül mindez. Ez az egyetlen nehezen emészthető tulajdonsága a DataTravelernek – sajnos a memóriachipek ára az SSD-k és a pendrive-ok egyre növekvő népszerűsége ellenére sem esett még olyan szintre, hogy ekkora kapacitásban bárki számára elérhető legyen. Kérdés, hogy ha azzal állítunk be az informatikai osztály vezetőjéhez, hogy a munkánkhoz feltétlenül szükség van egy 220 ezer forintos pendrive-ra, nem fogja-e megkérdőjelezni épelméjűségünket – vagy legalábbis nem ajánl helyette egy külső merevlemezt, közel tizedáron. Ettől függetlenül az öt éves garanciával rendelkező DataTraveler 310-nek van piaca: ahol a minél kisebb fizikai méret, az ütésállóság és a mágneses terekkel szembeni érzéketlenség alapvető fontosságú, ugyanakkor nagyméretű állományokkal (vagy rengeteg kicsivel) kell dolgozni, ott érdemes lehet megfontolni egy 256 GB-os pendrive-ot. Otthoni felhasználásra pedig csak akkor, ha fel akarunk vágni ismerőseink előtt – és mindezt meg is engedi pénztárcánk.