Legalább annyian férhessenek az igazságszolgáltatáshoz, mint ahányan magához az internethez

A bestseller szerző szerint az exponenciálisan növekedő számítási kapacitás, a mesterséges intelligencia, és ezáltal a pertörténetek végtelen tömegének feldolgozhatósága a következő évtizedben elképzelhetetlen változást hoz a jogalkalmazásban és az igazságszolgáltatásban.

„Az emberek nem ügyvédeket akarnak, hanem megoldást jogi problémáikra”

– emelte ki eddigi munkáinak egyik legfontosabb megállapítását Richard Susskind, aki legújabb, Az online bíróságok és az igazságszolgáltatás jövője című könyve népszerűsítő körútjának állomásaként adott elő Budapesten, a Wolters Kluwer által szervezett, a szakma digitalizációs kihívásairól szóló konferenciáján, a Legal Innovation Day-en.

Susskind szerint egyre többen ismerik fel, hogy az automatizáció jelentősen javíthatja a jogászi munka hatékonyságát, ugyanakkor a szakma még igyekszik figyelmen kívül hagyni a digitalizáció okán az ügyvédekre leselkedő fenyegetést. Előrejelzése szerint a kvantumszámítógépek képességeinek köszönhetően iszonyatos mértékben fog fejlődni a múltbéli peranyagok és a hatályos jogszabályok feldolgozása, és ezáltal a mesterséges intelligencia a prediktív korszakába léphet. Az ügyvédeknek leggyakrabban feltett kérdést, miszerint „mik az esélyeim?”, egy gép mindig helyesebben fogja tudni megválaszolni. A konkurencia nem a szakmából, hanem azon kívülről érkezik szoftverfejlesztők, adatbázis-architektúra mérnökök, algoritmus tesztelők formájában.

„Akik azzal nyugtatják magukat, hogy egy gép sosem fogja tudni eléggé komplexen megérteni a jogi ügyeket, és ezáltal felelős döntések meghozatalára sem lesz képes, azok tökéletesen félreértik a mesterséges intelligencia működésének elvét”

– figyelmeztetett Susskind. A professzor a sakkban és goban az emberek fölé kerekedő számítógépeket hozta fel példának: elképzelhetetlen gyorsasággal elemzik a potenciálisan szóbajöhető összes lépést, és végül érzelemmentesen hozzák meg azt a döntést, amivel a legvalószínűbb a győzelem. Eközben nincsenek tudatában annak, hogy „okosan” vagy „szépen” játszanak-e, ugyanakkor kegyetlen hatékonysággal. A döntési képességet legjobban a múltbéli esetek és az írott szabályok ismerete alapozza meg.

Az előadást követően Susskind részvételével egy panelbeszélgetés keretében Tóásó Bálint, a KPMG Legal Tóásó Ügyvédi Iroda vezető partnere a vonzó víziók mellett a leghamarabb várható konkrét változásokról és az odavezető útról kérdezte meghívott vendégeit. Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal leköszönő elnöke szerint a magyar bíróságok jól állnak a digitalizációs versenyben, példaként hozta fel a hivatal megújuló honlapját, az onnan immár digitálisan böngészhető törvények, határozatok és ügyek tárát, valamint a digitálisan benyújtott kérelmek európai összehasonlításban is kiemelkedően magas arányát. Handó szerint azonban a digitális bíróság intézménye komplex szemléletmódváltást kíván, csupán az első lépcső az odavezető úton a tárgyalótermekben a videokonferenciás lehetőség megteremtése.

Susskind várakozása szerint a megbízható, gyors és nem utolsósorban olcsó döntéshozatali algoritmusok hamarosan a bírósági szakaszban is legitimációt nyerhetnek. Miközben az emberiség internethez való hozzáférése folyamatosan nő, a jogszolgáltatásra az utóbbi időben már a középosztály is alig támaszkodhat, főleg annak költsége és időigénye miatt. Az online mediáció és a gépi döntéshozatal először a kis perértékre szóló esetekben terjedhet el, hiszen még mindig jobb gépekre hagyatkozni, mint igazságtalanságot elszenvedni. Idővel azonban maguk a bíróságok is be fogják látni, hogy a mesterséges intelligencia nélkül nem fogják győzni a feltorlódó ügyek özönét. Tóásó Bálint ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a prediktív ítélethozatali algoritmusok kidolgozása során a múltbéli hibák – például az előítéleteken alapuló helytelen döntések – ismétlődésének problémáját feltétlenül kezelni kell. Dr. Darák Péter, a Kúria elnöke arról biztosította a hallgatóságot, hogy maguk a bíróságok is tudatában vannak ebbéli felelősségüknek. Példaként felhozta, hogy folyamatban van annak összehasonlítása, hogy azonos bűncselekmények kelet- és nyugat-magyarországi ítéleteinél kimutatható-e eltérés a büntetés mértékében.