Manapság sokat hallani az élethosszig tartó tanulásról – vajon ez csak egy jó szlogen, vagy tényleg olyan fontos, hogy mindig naprakész legyél? És egyáltalán: miért és mit kellene folyton tanulni, ha az ember már megszerezte a szaktudását?

Tényleg fontos a folyamatos szakmai fejlődés?

Régen elmúltak azok az idők, amikor az számított értéknek, ha valaki az egész életét egyetlen munkahelyen dolgozta végig, ami ráadásul 40 év alatt szinte semmit nem változott: a gépírókisasszony vagy az elemi iskolai tanító nagyjából ugyanazt és ugyanúgy csinálta pályakezdőként, mint nyugdíjba vonulásakor.

Ma már nem csak hogy meg is őrülnénk ettől, de teljességgel elképzelhetetlen is lenne: olyan ütemben változnak a gazdasági és piaci viszonyok, és olyan mértékű a technológiai fejlődés, hogy a munkavállalóknak – hát még a vállalkozóknak! – folyamatosan új és új kihívásokkal kell megküzdeniük, ráadásul a pozíciókért és a jobb fizetésért való verseny is igen kiélezett.

Aki szeretne feljebb lépni a ranglétrán, vagy másik, vonzóbb munkahelyre bekerülni, de legalábbis megtartani a munkahelyét, és nem kihullani az erős verseny rostáján, annak ma egyszerűen elengedhetetlen, hogy folyamatosan naprakészen tartsa a szakmai tudását. Elég pár év kihagyás, és a technikai és szakmai innovációk úgy elhúznak mellette, hogy később reménytelen lesz lépést tartania vele, a feltörekvő fiatalok pedig rögtön lekörözik a szakmában.

Vállalkozóként pedig ha lehet, még kiemeltebb szerepe van annak, hogy a versenytársak közül kiemelkedjünk szaktudásban, technológiában, ügyfélkezelésben és marketingben. És az is erősen javallt, hogy több lábon álljunk, ami minden eshetőségre felkészülve – vegyük például a pandémia friss tapasztalatait – egy menekülési terv lehet.

Mit érdemes fejleszteni?

Szakmai kompetenciák

Természetesen legfontosabb a szigorúan vett szaktudás folyamatos naprakészen tartása, ez alapkövetelmény: ha piacra kerülnek új technológiák és anyagok, ha friss trendek gyűrűznek be az értékesítésbe, ha új szabályozók lépnek érvénybe stb., elengedhetetlen, hogy ezekkel mielőbb megismerkedjünk, és az újonnan szerzett ismereteket beépítsük a munkánkba. Tehát ha van lehetőség formális továbbképzésre, ragadjuk meg – sokszor még anyagiakat is érdemes erre áldozni, hiszen a képzés hosszú távú befektetés a jövőnkbe. Ha nem létezik szervezett oktatás, akkor pedig keressük meg a módját, hogy informálisan – kollégáktól, üzleti partnerektől, kiadványokból, internetről – jussunk hozzá a friss tudáshoz.

Általános kompetenciák

A szaktudás kéz a kézben jár az egyéb, általános kompetenciákkal, amelyek ugyanúgy elengedhetetlen összetevői a munkavégzésünknek. Ezek általában olyan úgynevezett átvihető készségek, melyek nem szigorúan szakmaspecifikusak, illetve kis módosítással egy másik munkaterületen is alkalmazhatók. Ilyenek mindenekelőtt a különböző számítógépes kompetenciák (például az irodai szoftverek, programok használata), a gépírástudás, az idegennyelv-tudás, a tárgyalástechnika, a sales és marketing technikák, kimutatások készítése, vagy műszaki területen például a hegesztési vagy műszakirajz-olvasási ismeretek, és még hosszan sorolhatnánk. A példákból is jól látható, hogy habár ezek nem tartoznak egészen szorosan a szaktudás definíciójába, ugyanolyan fontosak a munkánkhoz, ezért éppúgy nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezeken a területeken lemaradjunk.

Egy nyelvtanfolyam mindig hasznos lehet, akár új nyelvbe kezdünk bele, akár a meglévő tudásunkat bővítjük. Ugyanígy alap, hogy fejlesszük a Word-, Excel- vagy épp az SAP-kezelési ismereteinket, de ma már sok irodai munkakörben szükség van egy egyszerű grafikai program, videószerkesztési alapok, a WordPress és valamilyen hírlevélküldő rendszer kezelésére is. Ha ilyesféle területen mozgunk, nem fog hátrányunkra válni némi programozói ismeret, ami egyáltalán nem elérhetetlen: egy junior programozó képzés munka mellett is elvégezhető mindössze fél év alatt. Ez például nem csak a munkakörünk megtartása szempontjából lehet hasznos, hanem egy – elég jól kifizetődő – tartalék lehetőséget is jelent egy esetleges szakmaváltás esetére.

A célok és lehetőségek tárháza kiapaszthatatlan, ha a szakmai fejlődésről van szó – a fontos az, hogy ragadjuk meg közülük azokat, amelyek szükségesek vagy azzá válhatnak a munkánkhoz akár rövid, akár hosszú távon. Legalábbis ha szeretnénk versenyképesek maradni a munkaerőpiacon.