Veszélyes bűnözők felismerése arcfelismerő rendszerrel?

Bűnözök kiszűrésére találták fel a nemrég tesztfázisba lépett, emberi arc felismerésére képes rendszert. Úgy tűnik, a technológia fizikai és etikai szempontból is fontos kérdéseket vet fel. A floridai rendőrségen alkalmazott arcfelismerő technikát polgárjogi szervezetek két hónap óta vizsgálják, jelentéseik szerint a szoftver nem képes megbízhatóan azonosítani egy bűnözőt annak arcáról készített fotó alapján.

A new jersey-i Visionics cég által létrehozott program hiányosságai miatt úgy tűnik, az eredetileg egy évre tervezett tesztidőszak 2 hónapra rövidül: megbízhatatlansága miatt leállították további használatát (mindazonáltal egy hatékonyabban működő alkalmazást szívesen alkalmazna a rendőrség). A Visionics szerint a szoftver ugyanúgy működik, mint egy fémkereső a repülőtéren: az esetleges egyezés után szükség van az emberi beavatkozásra, eldöntendő az azonosság kérdését.

Az emberi arcot felismerni képes rendszerek után a szeptemberi terrorcselekményeket követően nőtt meg a kereslet: több amerikai repülőtér is felszerelkezett ilyen eszközökkel. A Visionics rendszerére azonban nem csak itt, hanem a világ sok másik országában is igény keletkezett, mintegy 450 nemzeti repülőtér szeretné hasonló módon kiegészíteni biztonságát. Hasonló megoldással kísérletezett már az amerikai bevándorlási hivatal is (a mexikói határon), de ott sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a rendszer.

A biometrikát használó szoftver az arcstruktúra biológiai jellemzőit veti digitális elemzés alá (hasonlóan, mint a retina analízis). Az ebből nyert adatokat eltárolják egy adatbázisba, ahonnan bármikor előhívhatók és összehasonlíthatók egy másik mintával.

Egyes vélemények szerint azonban a gyenge megvilágítás, illetve az emberi arc biológiai fejlődése mind befolyásolja a felismerés minőségét, könnyen előfordulhat, hogy egy másképpen megvilágított arcot összetéveszt egy nem ugyanahhoz a személyhez tartozó mintával. Ennek eredménye pedig egy hamis azonosítás lehet. A problémák közt azt már szinte meg sem említve, hogy a hasznos felhasználás mellett (terroristák, bűnözők azonosítása nyilvános helyeken) könnyen egymás ellen kémkedésbe fajulhat a dolog (gondoljunk csak bele, ki sem tehetnénk így otthonról a lábunkat anélkül, hogy ne legyünk nyomon követhetőek, mit csinálunk, merre járunk).