Lezuhant a Columbia amerikai űrsikló

A NASA, az amerikai űrkutatási hivatal hivatalos közleménye szerint a leszálláshoz készülődő Columbia űrsiklóval Texas állam északi része fölött, helyi idő szerint reggel 9, közép-európai idő szerint délután 3 órakor szakadt meg minden kapcsolat, beleértve a személyzettel való kommunikációt és az írányítási kapcsolatot (tracking) egyaránt.

A január 16-a óta távol lévő, a Földhöz közeledő Columbia leszállása helyi idő szerint 9:16-kor lett volna esedékes, miközben az űrhajó 63 km-es magasságban 20.000 km/h-s, sebességgel, a hangsebesség mintegy 18-szorosával repült. A 9 órakor megszakadt rádiókapcsolat a későbbiekben többé nem állt helyre, s a szétszakadt űrsikló darabjai tűzgolyóként, erős hang- és fényjelenségek közepette beléptek a Föld légkörének sűrű rétegébe, majd mintegy 200 km-es körzetben a földbe csapódtak.

A fedélzeten 6 amerikai és 1 izraeli (Izrael első asztronautája), összesen 7 űrhajós tartózkodott – túlélésük reménye sajnos teljesen szertefoszlott, amit az amerikai zászlók félárbocra engedése kérlelhetetlenül egyértelművé tesz. A jelek szerint a William C. McCool pilóta által vezetett (felügyelt) és Rick D. Husband parancsnok által irányított Columbia legénysége nem tudott kijutni a repülőgépből.

A katasztrófával végződött STS-107 volt a NASA űrsiklóprogramjának 93. küldetése, beleértve az 1986. január 28-ai, STS-51L jelű, a Challenger katasztrófájával végződő küldetést, amelynek során a felszállás utáni 73. másodpercben az űrhajó felrobbant és teljes, ugyancsak 7 tagú legénységével együtt az óceánba zuhant. Az akkori szerencsétlenség hatására egyébként a következő évben egyáltalán nem hajtottak végre űrrepülést, azonban később – az akkori komoly esélyekkel ellentétben – az űrsiklóprogram folytatódott, és bár soha többé indítottak a korábbi gyakorisággal (1985 – 9 repülés) űrsiklót a világűrbe, mégis 1992-re magához tért a NASA és 8 alkalommal juttatott embereket a világűrbe. A teljesítményt egyébként megismételte 1997-ben is. Kérdés, hogy a Columbia balesete után milyen irányba folytatódik az amerikai űrkutatás, illetve hogy 2003 folyamán lesz-e egyáltalán újabb repülés.

A balesetet egyébként az eddigi információk szerint a felszállás közben egy, a fő üzemenyagtartályról levált alkatrész okozta, amely aztán az űrsikló bal oldali szárnyához csapódott még január 16-án. A NASA biztonsági szakértői akkor nem látták szükségesnek a küldetés leállítását.

Az idén 22 éves Columbia a flotta legöregebb űrsiklójaként az STS-101 jelű, 28. küldetését teljesítette, ami előtt átesett egy 17 hónapos karbantartáson, amelynek végeztével ismételten szolgálatba állt. Az űrrepülőgép az Egyesült Államok űrsikló-flottájának (az 1986-ban teljes legénységével együtt megsemmisült Challenger – OV-99, az űrben soha nem járt Enterprise – OV-101, a Columbia – OV-102, a Discovery – OV-103, az Atlantis – OV-104 és az Endeavour – OV-105) tagjaként az amerikai űrsiklóprogram második katasztrófája során ugyancsak teljes legénységével együtt semmisült meg. Történt mindez mindössze 4 nappal a Challenger-katasztrófa 17. évfordulója, egy hosszú balesetmentes időszak után, amikor már mindenki kezdte azt gondolni, hogy az űrhajózás (végre) biztonságossá vált, és miután az első űrturisták repülése is megtörtént…

A Terminal.hu Szerkesztősége és Kiadója ezúton fejezi ki mélységes sajnálatát és együttérzését a történtek miatt.