A gazdaság jövője bizonytalan, a részvénypiac halott – a vérbeli üzletember ilyenkor indítja be váll

A Deloitte & Touche Technológia, Média és Telekommunikációs csoportja (Technology, Media & Telecommunications – TMT – Group) negyedévenként megjelenő aktuális kiadványa többek között foglalkozik a kockázati tőkével, illetve, hogy a kezdő vagy a közelmúltban indult cégek hogyan találhatják meg a megfelelő befektetőket.

A gazdaság jövője bizonytalan, a részvénypiac halott. Vállalkozói szakértők szerint a zord feltételek kedveznek az újonnan induló cégeknek, amennyiben józan, logikus üzleti tervvel állnak elő, és termékeik, szolgáltatásaik iránt bizonyított a kereslet.

Manapság kevesebb a kockázati tőke, mint a konjunktúra idején, igaz, hogy most kevesebben is versenyeznek érte. Azok a kockázati befektetők, akik átélik, hogy jelenlegi érdekeltségeik lassan tönkremennek, nem akarnak ismét veszíteni. Ráadásul, ha a dot-com cégek virágzásánál távolabbra tekintünk a múltba, láthatjuk, hogy a tőke nem is olyan ritka madár, hiszen a 2002-es kockázati befektetések összege megegyezik az 1998-aséval. A 2002-es év a teljes befektetési összeget tekintve, valójában a történelem ötödik legjobb éve volt.

A kockázati befektetés csak egy, a számos igénybe vehető pénzforrás közül, ami egy új cég rendelkezésére áll. Az elmúlt években jelentősen bővült az induló cégek számára hozzáférhető kezdőtőke források választéka és ezek számos kifinomult és speciális konstrukciót is tartalmaznak. Ma már nem a könnyen megszerezhető pénzek időszakát éljük, ahogyan ez a kilencvenes évek végén volt, de a jó ötletek a rossz időkben is megtalálják a befektetőiket. És a mostaniak még csak nem is igazán rossz idők.

A kockázati tőkebefektetés helyzete a technológiai szektorban a legkritikusabb és ma már nem beszélhetünk olyan pénzbőségről, mint a konjunktúra idején. Mostanában azonban a történet barátságosabb irányt vesz, egyre inkább eltávolodik a kármentéstől és helyette az új üzleti növekedésre koncentrál. A 2002-es mélypont után a kockázatitőke alapok nem csak hogy kivonultak a kezdő cégek piacáról, de mind több pénzt és energiát fordítanak már meglévő befektetés-állományaik kezelésére. Mark Jensen, a Deloitte & Touche kockázati tőke szolgáltatások országos igazgatója szerint a befektetési ciklusnak ez a fázisa a végéhez közeledik.

Amikor a piac hanyatlani kezdett, a legfontosabb dolog volt a portfoliókkal törődni – mondja Jensen. Az 1999-ben kezdeti kockázati finanszírozásban részesült cégek 22 százaléka, a 2000-ben ily módon támogatott vállalkozások 18 százaléka 2002 szeptemberéig kiszorult az üzleti életből. A megelőző hét évben alakult cégek átlag 15 százaléka ment tönkre 2002 szeptemberéig. Most a ciklus következő fázisába léptünk, mondja Jensen, és újra új cégek alapításán dolgozhatunk.

A kockázati tőkebefektetők nem törekednek minden áron új cégek támogatására. A Deloitte & Touche legfrissebb, 2003. januári felmérése (D & T Silicon Valley VC Confidence Survey) szerint a válaszadók körülbelül kétharmada nem látta valószínűnek, hogy a közeljövőben jelentősen változik a portfolióikban lévő cégeikre fordított idő mennyisége. Azonban ugyanebben a felmérésben megcsillan egy kis optimizmus is. A válaszadók 60 százaléka elképzelhetőnek tartja, hogy a következő 12 hónap során egy szemléletében megújuló cégbe invesztáljon, háromnegyedük szerint pedig a mai feltételek kedvezőek a technológiai vállalkozók, vagy a kockázati tőkebefektetők számára. Valamivel több, mint 70 százalék szerint két évre visszamenőleg nincs kevesebb „minőségi üzleti elképzelés”.

„Ez továbbra is egy változékony piac” – mondja Graham Watson, a Deloitte & Touche vállalati pénzügyekért felelős igazgatója. Továbbra is kedvezőek a kockázati tőkebefektetések hosszú távú fellendülésére vonatkozó kilátások.

A legtöbb új vállalatnak valószínűleg több fejtörést okoz a gazdaság, mint a szilikon-völgyi befektetők hangulatváltozásai. Az újonnan induló cégek jellemzően más forrásokból teremtik elő induló tőkéjüket, például barátoktól, családtól, magánbefektetőktől, vagy saját megtakarításaikból.

Nem mondhatjuk, hogy a fellendülés idejét éljük. Különösen az új technológiai vállalkozások számára még kevéssé elérhető a növekedés fő motorja, – a vállalati IT beruházások.

A szilikon-völgyi tőkések „elismerik, hogy a kockázati tőkebefektetések hosszú távú bővüléséhez szükséges tényezők közül a legfontosabb az IT beruházások növekedésének helyreállítása” – mondja Watson. Amennyiben a vállalatok ezzel kapcsolatos kiadásai nem állnak vissza a korábbi szintre, aligha várható a technológiai piac újjáéledése.

Lehet, hogy nehéz ma talpon maradni az információtechnológiában, viszont az a technológiai vállalkozás, amely képes 2003-ban beindulni, hosszútávon sokkal jobb megtérülést ígér, mint egy 1999-ben indult cég.

Jensen hangsúlyozza, hogy a nagynevű, hagyományosan vezető cégek közül néhány igen zord gazdasági feltételek között kezdte meg működését. A Microsoft az 1975-ös recesszió idején alakult, amikor a munkanélküliségi ráta 8 százalék fölötti volt. A Sun Microsystems 1982 februárjában kezdte meg tevékenységét, ekkor a munkanélküliség 9, az elsődleges hitelkamat pedig csaknem 17 százalék volt. Aztán jött 1983 és 1984, amelyek „sötét idők voltak a kockázati tőketulajdonosok közössége számára” – mondja Jensen. Ezek az évek az üzleti élet egészét megviselték, viszont létrehoztak néhány híres vállalatot is. Az Intuit 1983 márciusában alakult, amikor a munkanélküliek aránya 10 százalék, az alapkamat pedig 12,5 százalékos volt. A Cisco Systems és a Dell Computer is 1984-ben indult, 11 százalékos alapkamat és 7 százalékos munkanélküliségi ráta mellett. „Nehéz piaci körülmények között könnyebb tehetséges embereket találni; a kockázati tőkebefektetőknek több idejük van a portfoliójukra és a felső vezetés is sokkal inkább koncentrál az üzleti stratégiák megvalósítására. Ebből fakadóan az ilyen típusú piacokon születnek a nagynevű cégek.”

Természetesen ezeken a piacokon is sok vállalat megy tönkre. Ami megkülönbözteti a hosszútávon is nyertesek szűk körét a „futottak még” kategória tagjaitól, az minden tapasztalt befektető állítása szerint a rendkívül szigorú minőségi elkötelezettség. Viszonylag könnyű meghatározni, hogy mi vonzza ma a beruházásokat; ugyanaz a dolog, ami a cégtulajdonosok zsebébe hajtja a pénzt: a tényleges kereslet és a tényleges fogyasztók.