A Deloitte a közelmúltban hozta nyilvánosságra a termelő vállalatokra vonatkozó globális benchmarking kezdeményezése alapján létrehozott második jelentését, melynek címe “A komplexitás kezelése a globális termelésben”. A tanulmány szerint a vállalatok mindössze 7%-a kezeli hatékonyan az ellátási láncát. A komplexitás ezen mesterei átlagosan 73%-kal magasabb nyereségszintet érnek el a gyenge ellátási lánccal és kevésbé komplex környezetben működő versenytársaikhoz képest. Ezzel szemben a 200 millió USD-t meghaladó árbevételt elérő termelő vállalatok 84%-a értékelte a saját ellátási lánca teljesítményét átlagosnak vagy gyengének. Ezek a vállalatok nem tudják hatékonyan kezelni a komplex ellátási láncokat. A legnagyobb globális termelő vállalatok több mint fele nem képes kitermelni a tőkeköltségeit.
A Deloitte tanulmánya – amely csaknem 600 vállalat válaszait tartalmazza a világ 22 országából – egyértelműen leszögezi, hogy a komplex globális ellátási lánc hatékony kezelése pozitív hatással van a vállalatok pénzügyi teljesítményére. A Deloitte tapasztalatai szerint a pozitív hatások nem elsősorban a termelő vállalatok ellátási lánccal kapcsolatos kezdeményezéseiből erednek; a pénzügyi teljesítmény javításának a kulcsa inkább az ellátási lánc szinkronizálásában és – a széttöredezett megközelítés helyett – egyfajta holisztikus kezelésében rejlik.
A tanulmány egyik legfontosabb célja a komplex globális ellátási lánc menedzsment legjobb gyakorlatának a megismerése volt, ami bármilyen méretű termelő vállalat előnyére válik az 50 millió dolláros vállalkozásoktól a multimilliárdos forgalmú óriásokig. A legjobb gyakorlat részét képezi a hagyományosan egymástól független tevékenységek integrációja és szinkronizálása, melyek célja a növekedési felgyorsítása és a nyereségesség maximalizálása.
A Komplexitás Mesterei jellemzően az alábbi három kritikus tényezőt szinkronizálják a teljes, globális ellátási láncukban:
- Vevők – együttműködés nem csak a szállítókkal hanem a vevőkkel is. Vevőprofil kialakítása, ügyfél-lojalitással és -szegmentációval kapcsolatos kezdeményezések;
- Termékek – a teljesítmény növelése a termékmenedzsment és új termékek bevezetése útján. Az alkatrészek “tömeges testre szabása” (mass customisation); a ciklusidő lerövidítése; a piacra jutási idő lerövidítése;
- Technológia – bevezetés a vevő, termék és ellátási lánc területeken, ideértve a Termék Életciklus Menedzsmentet (Product Lifecycle Management, PLM), és a Fejlett Tervezési Rendszereket (Advanced Planning Systems, APS), amelyek a taktikusabb technológiai megközelítés mellett a hosszú távú tervezést és előrejelzést helyezik a központba, ideértve a Raktárkezelő rendszereket (Warehousing Management systems, WMS) és a Szállítmányozási Rendszereket (Transportation Management Systems, TMS)
A jelentés további fontos megállapításai:
- A termelő vállalatok java része pénzügyileg sikertelen:
- Az elmúlt évben minden három termelő vállalatból egy nem érte el a tőke- és eszközarányos megtérülésre vonatkozó célkitűzéseit.
- A válaszadók 38%-a öt százaléknál alacsonyabb fedezettel működik vagy veszteséget termel
- 36% nem érte el a kitűzött osztalékszintet
- 35% elmaradt a kívánt nyereségességi szinttől és 40% nem érte el a célként kitűzött árbevételt.
- Az ellátási láncok fokozatosan globalizálódnak:
- A termelő vállalatok 80%-a végez marketing és értékesítési tevékenységet a bejegyzés szerinti régióján kívül.
- A válaszadók több mint fele áthelyezett bizonyos termelési és gyártási tevékenységeket alacsonyabb költségszintű régiókba, pl. Mexikó, Kína vagy Közép-Kelet Európa
- Minden öt válaszadóból három kihelyezi (outsource) a mérnöki és gyártási tevékenységei egy részét.
- A termék innováció és az új termékek bevezetése kulcsfontosságú árbevétel-növelő tényező:
- A termelő vállalatok bevételeinek 35%-a az előző három évben bevezetett termékekből ered – szemben az 1998-as 21%-kal;
- Egy termék átlagos fejlesztési ideje a koncepciótól a piaci bevezetésig jelenleg 16 hónap, ami 12%-kal kevesebb mint 2000-ben; a várakozások szerint 2006-ra ez további 18%-kal csökken.