Notebookok: egy kaptafára?

Már itt, a Terminal hasábjain is megjelent korábban több cikk, melyben azt fejtegettük, hogy a noteszgépek kialakítása terén zajló, árcsökkentésre irányuló trend a hordozható számítógépek külcsínének egyhangúságát hozhatja magával. A Centrino platform elterjedésével ez a folyamat még inkább felerősödni látszik. Ennek oka az, hogy az Intel technológiája lényegében uralja a notebookpiacot, azaz az eladott noteszgépek zöme már Centrino-ra alapul.

Ezen típusok javát viszont ˝mindössze˝ három tajvani gyártó készíti: a Compal, a Quanta és a Wistron. Márpedig az emberek többsége által ˝nagy márkáknak˝ ismert forgalmazók többnyire nem maguk készítik a notebookokat, hanem ezen vállalatoktól vásárolják meg (s matricázzák aztán saját logójukkal). Mindennek következtében az évekkel ezelőtti kínálathoz képest szinte drámai mértékben lecsökkent a választék, már ami a külsőt illeti; ez a trend főként a belépőszintű noteszgépeknél tapasztalható. Néhány nagyobb név, mint például a japán Panasonic még mindig foglalkozik formatervezéssel, de ez már nem mondható általánosnak.

Miért vannak ˝rákényszerítve˝ a forgalmazók arra, hogy a nagyoktól vásároljanak? Nos, az ok természetesen ismét a pénz: a nagy volumenben gyártó vállalatok nagyobb kedvezményt is kapnak az egyes alkotóelemekre (például a Microsofttól annak operációs rendszereire), aminek révén így olcsóbban kínálhatják a forgalmazók részére a termékeket. Ezt aztán az egymással öldöklő árháborúban álló amerikai vállalatok igyekeznek is megragadni, annak érdekében, hogy a fogyasztói piac minél nagyobb szeletét tudhassák a magukénak az olcsó(bb) notebookok révén.