Kitoloncolás vár az e-mailes csalókra

Jóhiszemű emberek megtévesztése, áldokumentumokkal való hitegetése és anyagi megkopasztása – röviden így jellemezhető a 419-es csalás. Az elnevezést onnan kapta ez a fajta bűnözési forma, hogy Nigéria büntetőkönyvében ezen paragrafus alatt található meg leírása illetve szankcionálása. Becslések szerint az ennek révén befolyt pénzösszegek váltak az afrikai ország egyik legnagyobb exportbevételévé: egy év alatt közel 5 milliárd dollárt (!) képesek kiszedni a világ többi tájékán élő hiszékeny emberekből a csalók. Többek között például ennek a bűncselekménynek ˝köszönhette˝ egy brazil bank (hozzávetőleg 180 millió dollár elvesztése okán) csődjét. Májusban ugyan letartóztatták azt a 200 embert, aki részt vett a csalásban, ez azonban már nem támasztja fel újra a pénzintézményt.

Már korábban beszámoltunk arról, hogy a Holland Igazságügyi Minisztérium vereséget szenvedett egy bírósági eljáráson azzal a tizenhárom nyugat-afrikai emberrel szemben, akiket ezrek meglopásával vádolnak. A perre azért került sor a szélmalmok hazájában, mert a UPC amszterdami hálózatán keresztül küldték szét leveleiket a csalók – a bíróság szerint azonban nem gyűlt össze elég terhelő bizonyíték, így ennek hiányában a gyanúsítottakat nem lehet elítélni (egyet kivéve, akire időközben 12 hónapnyi szabadságvesztést szabtak ki).

Habár a jogi lépések nem hoztak sikert a korábbi ügyben, a holland hatóságok nem adták fel a csalók kézre kerítését: a Spirit 9 kódnevű akció révén újabb 21 Sierra Leonéből és Nigériából származó afrikait vettek őrizetbe. Mindegyikőjük ki fogják toloncolni az országból, mert mint kiderült, illegálisan tartózkodtak Hollandia területén. A kemény fellépéseknek köszönhetően érezhetően csökkenni kezdett a szélmalom hazájában a 419-es csalások száma; az elkövetők közül ugyanis sokan Olaszországba menekültek (mely állam Európában ennek a bűnözésnek a fellegvára).

Történelem, módszertan

Maga a 419-es csalás még a 80-as évek végén jelent meg, akkor még csak papíralapon. A múlt század kilencvenes éveinek közepére azonban annyira felerősödött ez a jelenség Nigériában, hogy a Föld fejlettebb államainak újságaiban sorra jelentek meg az embereket a veszélyre figyelmeztető cikkek – mindezt az afrikai ország pénzelésében. Egyéb segítséget azonban nem nyújtott a kormányzat, s az átvert áldozatok és a kicsalt pénzek összege folyamatosan nőtt; erre az Internet elterjedése csak rásegített.

Többnyire azzal szedtek ki pénzt a hiszékenyekből, hogy az ország valamely intézményének vagy hatalmon levő személyének a zárolt, de titokban hozzáférhető pénzét, illetve annak egy részét ígérték oda a ˝segíteni akaró˝ embereknek. Természetesen ahhoz, hogy a gyakran több tízmilliósnak beállított összegeket ki lehessen hozni Nigériából, pénz kellett, ezt pedig az áldozatoknak kellett állniuk – akik legtöbbször hosszasan és sokat ˝tejeltek˝. Előfordult azonban olyan eset is, amikor egy üzletembert Afrikába csábítottak, s ott túszul ejtették, váltságdíjat követelve szabadon bocsátásáért cserébe.