Tuningolt notebookprocesszor

A The Inquirer online IT-bulvárlap egyik újságírója olyan Sentia noteszgéppel találkozott, melyben – állítása szerint – a központi vezérlőegység egy olyan 2 GHz-es (Dothan magos) Pentium M processzor volt, amelynek órajele akár a 2,2 GHz-et is elérhette. Ismeretes, hogy a Centrino egyik alapkövének számító CPU újabb változatai már 90 nanométeres gyártási eljárással készülnek, tehát elméletben jobban is kell bírniuk a tuningolást. Kérdés, hogy van-e ennek értelme (bár az Alienware által forgalmazott eszközök esetében már megszokhattuk az extrém teljesítményt, és így a speciális túlhajtásokat is).

Eddig ugyan nem túl sok ˝túlhúzott˝ notebookprocesszorról hallottunk, és nem véletlenül. Talán a desknote kategóriába tartozó hordozható számítógépeket leszámítva minden noteszgép egyik alapvető fontosságú paramétere, hogy mennyi ideig üzemképes hálózati csatlakoztatás nélkül, azaz akkumulátoráról meddig használható folyamatosan a kis eszköz. Márpedig egy kis felpörgetés érezhetően lecsökkentheti ezt az időt.

Pontosan nem tudta meghatározni az Inquirer újságírója, hogy hogyan is történhetett ez, vélekedése szerint a Speedstep technológia okolható a történtekért. Ismeretes, hogy a Speedstep felelős azért, hogy a kevésbé erőforrás-igényes alkalmazások futásakor ˝visszafogja˝ a processzort, azaz annak órajelét lecsökkentse (hiszen úgy sincsen szükség nagyobb teljesítményre ilyen esetekben). Ekkor például 1,2 GHz-en vagy akár 600 MHz-en is ˝ketyeghet˝ a lapka, ám értelemszerűen ez visszaáll a csúcsértékre, amint valaki például 3D-s alkalmazást kezd futtatni.

A külföldi hírsíte zsurnalisztája szerint a Speedstep technológia révén láthatta meg a világ leggyorsabb (forgalomban levő) Dothan processzorát.