A kockázatok kiküszöbölése – harc az értékvesztés ellen

Megfelelő az a kiindulási pont, ha igyekszünk még jobban megérteni, hogy mi jelenthet valódi veszélyt a vállalat számára. Ennek érdekében a Deloitte & Touche LLP és a Deloitte elemző részlege azokat a lehetséges okokat vizsgálta meg, amelyek az elmúlt tíz évben a legnagyobb nemzetközi vállalatok százai esetében vezettek jelentős részvényárfolyam-csökkenéshez. Sok esetben – például a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokkal összefüggésben – az eredmény nem volt váratlan. Voltak azonban olyan esetek, amelyek tanulsága meglepetést okozott. Ezekről készült a Deloitte elemző részlegének új tanulmánya, melynek címe: “A kockázatok kiküszöbölése – harc az értékvesztés ellen” (Disarming the Value Killers).

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a kockázatok kiszámíthatatlan körülmények között lesnek ránk, és bizonyos események olyan pusztító hatással járhatnak, hogy néhány szervezet soha többé nem heveri ki az elszenvedett veszteségeket. Tanulmányában a Deloitte azonosítja azokat a tényezőket, amelyek az “értékekre törnek”, és kifejti, hogyan védhetjük ki ezeket.

Számos cég már jelenleg is rendelkezik valamely vállalati kockázatkezelési rendszerrel, ennek ellenére veszteségeket kénytelen elszenvedni. Meg lehet egyáltalán előzni az ilyen jelentős veszteségeket? Nem mindig, de a vállalat vezetése és az igazgatóság mégis tehet olyan lépéseket, amelyek nyomán csökken a kockázati fenyegetettség, és javul a cég kockázattűrő képessége. A következő lépések segíthetik a vállalatokat az értékvesztés elleni küzdelemben:

• A kritikus kockázati összefüggések kezelése
• A ritka ám súlyos következményekkel járó kockázatok kiszűrése
• Erős, etikai alapokon nyugvó ellenőrzési környezet kialakítása
• Időben történő információátadás

A kritikus kockázati összefüggések kezelése
Sok esetben a többféle kockázat együttes hatása egy sokkalta nagyobb veszteség bekövetkezéséhez vezet. A cégen belüli kockázati összefüggések felmérésén túl, a fő szállítók és vevők kockázati profiljával is tisztában kell lenniük a társaságoknak, hogy felmérhessék azok esetleges hatását a cég kockázati profiljának egészére. Ráadásul, egy kockázati típus kiküszöbölése közben a cégek gyakran akaratlanul is fokozzák más kockázatcsoportokkal szembeni fenyegetettségüket. A kockázatkezelési stratégiáknak annak elemzésére is ki kellene terjedniük, hogy miként befolyásolhatja egyes kockázatok kezelésének módja a többi kockázatot.

A ritka ám súlyos következményekkel járó kockázatok kiszűrése
Annak ellenére, hogy egyes kis valószínűséggel bekövetkező események akár megsemmisítő hatással is bírhatnak, a vezetők a vállalat kockázati helyzetének felmérésekor mégis a legnagyobb eséllyel bekövetkező kockázati tényezőkre helyezik a hangsúlyt. A valószínűségi modellek, mint például a kockázati érték (Value-at-Risk, VaR) módszer kialakításakor a hasonló események valószínűségét illetve hatását veszik figyelembe. Ezek a modellek hajlamosak a gyakoribb kockázatokra koncentrálni, és figyelmen kívül hagyják azokat a körülményeket, amelyek bekövetkezése kevéssé valószínű, ugyanakkor hatásuk annál pusztítóbb lehet. Ilyen volt például az ázsiai pénzügyi válság, illetve a szeptember 11-i terrortámadás, amelyek bár váratlanul történtek, óriási hatásuk volt a felkészületlen cégekre. Az ilyen események nem könnyen illeszthetők egy valószínűségen alapuló modellbe, és adatok sem állnak rendelkezésre a kockázati modellek felépítéséhez.

Erős, etikai alapokon nyugvó ellenőrzési környezetet kialakítása
Amennyiben a vállalatok nem alakítanak ki és működtetnek etikus üzleti kultúrát és hatékony ellenőrzési rendszert, az agresszív, profit-központú stratégiák és költségcsökkentési elvárások esetleg arra indíthatják az alkalmazottakat, hogy tisztességtelen és törvényellenes üzleti tevékenységet folytassanak. Az ilyen gyakorlat növeli a vállalat működési és pénzügyi kockázatoknak való kitettségét, és hátrányosan érinti hírnevét és márkanevét.

Időben történő információátadás
A kockázatkezelés hiányosságait gyakran súlyosbítja, hogy a vezetés és az igazgatóság tagjai nem jutnak megfelelő időben információhoz a probléma okait, pénzügyi vonatkozásait és esetleges megoldását illetően. Ez rossz fényben tünteti fel a felsővezetőket és vállalatirányítási gyakorlatukat, amely gyakran a vezetők leváltásához is vezet. Gyakran a részvények értékének további csökkenését eredményezi az a sokkhatás, amely a befektetőket akkor éri, amikor hirtelen értesülnek a már korábban is létező, ám fel nem tárt hiányosságok súlyáról.

Az elmúlt évtizedben a világ legnagyobb cégei számtalan esetben vesztették el piaci értékük jelentős részét. Ennek sok esetben az volt az oka, hogy nem volt megfelelő a különböző kockázatok felmérése, fedezése és kezelése. Manapság a kockázatkezelés alapvető feladattá vált az ügyvezetők és igazgatóságok számára, hiszen a szabályozó hatóságok és tőzsdék újabb és újabb közzétételi kötelezettségeket és a tőzsdei bevezetéshez szükséges követelményeket írnak elő, pontos információt várva a kockázatokról és a vállalat kockázatkezelési gyakorlatáról. Az értékek megőrzése céljából a cégeknek az elszigetelt kockázatkezeléshez képest, az egész szervezetre kiterjedő kockázatkezelési funkciót kell kialakítaniuk.

„Magyarországon csak néhány vállalat vezetése kezeli aktívan az üzleti kockázatokat. A vezetők többsége elsősorban a bevétel növelésére, a költségek csökkentésére, vagy az új munkaerő felvételére koncentrál és a kockázatkezelést csak valamilyen szükséges rossznak vagy fölöslegesnek tekinti. Ennek eredményeképpen a vezetőség a felmerülő problémákat gyakran csak utólag képes kezelni és folyamatos tűzoltásra kényszerül ahelyett, hogy a jövőbeni növekedést tervezné.” – mondta Justin Bancroft, a Deloitte magyarországi irodájának üzleti kockázatokért felelős partnere.