A CIA cyberháborúsdit játszik

„Csendes látóhatár” névre hallgat az a nyílt gyakorlat, mely egy képzeletbeli helyzetben játszódik: megpróbálja szimulálni az öt évvel későbbi állapotokat. A „hadgyakorlatban” a kormányzati és a magánszektor egyaránt képviselteti magát. A szimuláció célja, hogy az USA felkészülhessen a nagymennyiségű cybertámadásokkal szemben, felismerje azok jeleit.

Az amerikai hírszerzés meg van arról győződve, hogy csak idő kérdése, és az Egyesült Államokat újfent meg fogják támadni terrorista csoportok, többek között az Oszama Bin Laden által szervezett Al-Kaida. Ennek egyik formája lehet a cybertámadás, mely kritikus infrastruktúrák ellen irányulhat (és így jókora káoszt okozhat); mégis, ennek veszélye jóval kevesebb publicitást kap, mint a nukleáris, vegyi vagy kémiai fegyverek bevetése a polgári lakossággal szemben.

Felmérések szerint az online bűnözés mérete jelentősen, szinte robbanásszerűen megemelkedett az elmúlt években, aminek fő gerjesztője a kelet-európai bűnbandák Interneten való megjelenése volt. Emellett azonban a hírszerzés felfedezett néhány távolabbra, az iszlám szélsőségesek irányába mutató kapcsolatot is, még ha ezek nem is bizonyultak túlságosan jelentősnek.

Egyes jelek viszont arra utalnak, hogy ez változóban van, s a jövőben nagyobb teret kaphatnak a vallási, politikai ellentétekből táplálkozó támadások. Például Imam Samudra kézre kerítésénél egy olyan kézikönyvre bukkantak a hatóságok, melynek a címe „Hackelés. Miért ne?” volt. A férfi részt vett a 2002-ben Bali egyik éjszakai klubjában bekövetkezett robbantás előkészítésében. Allan Paller, a SANS Intézet vezetője ezzel összhangban úgy vélekedett, hogy amennyiben kinetikus fegyverekkel már túlságosan nehézkes lesz kárt okozni az USA-nak, a terroristák valószínűleg a cybertámadások felé fognak fordulni.