Júniusban a szentpétervári G8-csúcson George W. Bush amerikai elnök a szellemi tulajdonjogok oroszországi oltalmazását kérte számon vendéglátóin, és a szeptemberi Helsinkiben tartott EU-Kína-csúcs is azzal végződött, hogy a felek „megismételték a szellemi tulajdonjogok védelmének fontosságát”. A téma hangsúlyosan szerepelt Angela Merkel német kancellár és kínai kollégája, Wen Jiabao szeptember 14-i pekingi találkozóján is.
„A digitális piac megjelenésével a szellemi tulajdon kérdése napirendre került” – idézte az EUobserver Frances Moore-t, a nemzetközi lemezipart képviselő szervezet, az IFPI egyik szakértőjét. Hozzátette azt is, hogy míg az USA már régóta felismerte ennek fontosságát, addig Európa csak most kezdi.
Az EU-ban a kalózoldalakról való letöltést egy 2001-es direktíva nyilvánította illegálisnak, melyet egy 2004-es irányelv követett (ez utóbbi a polgári jogi büntetések harmonizálását tűzte ki célul). A Bizottság jelenleg egy olyan új jogszabályon gondolkodik, mely a büntetőjogi szankciók harmonizálásáról intézkedne.
Az IFPI szerint a zenei kalózkodás a leginkább Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban és a tagjelölt Bulgáriában tetten érhető. Miközben Nagy-Britannia, Olaszország, Franciaország, Németország és Svédország nagyon szigorú törvényekkel próbál meg fellépni a kalózkodás ellen (és a végrehajtás is meglehetősen hatékony), addig Görögországról ez utóbbi már nem mondható el.
Az EU büntetőjogi direktívája (2006. április), melyet jelenleg a tagállamok és az EP vizsgálnak, az alkotmányos válság közepette meglehetősen bizonytalan jövő elé néz. Júniusban a holland parlament közölte, hogy a jogszabály sérti a szubszidiaritás elvét.
Fogyasztóvédelmi szervezetek is támadták az irányelvet, azt állítván, hogy a homályos definíciók következtében a fiatalkorú letöltők börtönbe kerülhetnek, és szerintük a zeneipar keményvonalas megközelítése hibás feltevésen alapul.