Ami már nem játék

Megtörtént, amire tíz éve nem volt példa Európában – Nagy-Britanniában betiltották a Manhunt 2 című számítógépes és konzoljáték forgalmazását. A videojátékok (és egyben a filmek) korhatár-besorolásáért felelős British Board of Film Classification (BBFC) szerint a játék „megállás nélkül a kegyetlen gyilkolásra bátorít, nagyon kevés enyhítéssel vagy elhatárolódással”. Legutóbb 1997-ben a Carmageddon 2 jutott erre a sorsra, melyben a játékosok gyalogosokat gázolhattak el. A betiltásról a BBFC igazgatója, David Cooke a brit Guardian-nek elmondta, hogy a Manhunt 2 kiadása „a sérülés elfogadhatatlan kockázatát rejti magában, mind a gyerekek, mind a felnőttek számára. A videofelvételekről szóló törvény alapján, és közösség számára elfogadhatatlan, még felnőtt besorolás esetén is”.

A játék egy elmegyógyintézetben játszódik, a főszereplőnek meglehetősen horrorisztikus atmoszféra mellett kell minden rendelkezésre álló eszközzel legyilkolnia az ellenségeket – mindezt pedig a kor technikai lehetőségéhez méltóan igen valósághűen. A Manhunt 2-t gyártó Rockstar Games szerint a játék horror- és pszichothriller- rajongó felnőtteknek készült, akik tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mindez csak fikció, de természetesen tiszteletben tartják a szervezet döntését.

A terméket forgalmazó Take Two röviddel a brit bizottság döntése, és az amerikai „csak felnőtteknek” besorolás után úgy döntött, felfüggeszti a forgalmazást. A csak 18 éven felülieknek engedélyezett játékokat gyakorlatilag nem lehet gazdaságosan forgalmazni, mivel a nagy áruházláncok rendszerint elhatárolódnak tőlük, a Manhunt 2 esetében pedig a Sony és a Nintendo is jelezte, nem engedi, hogy a program megjelenjen konzoljaikon. A számítógépes játékokról szóló közvélekedéssel szemben a fogyasztók döntő többsége azonban tényleg nagykorú. Az amerikai Enertainment Software Assocation adatai szerint az átlag játékos 33, az átlag játékvásárló pedig 37 éves; a komputerjátékok vásárlóinak 95, a konzoljáték-vásárlóknak pedig 84 százaléka 18 év feletti. Ezzel együtt is világszerte komoly korhatár-besorolási kötelezettségnek kell alávetnie magát a gyártóknak. Az Egyesült Államokban a kongresszusi támogatást élvező Entertainment Software Rating Board (ESRB) sorolja be a játékokat, E-től (Everyone, vagyis mindenkinek ajánlott) AO-ig (Adults Only, csak felnőtteknek), a rendszer pedig annyira árnyalt, hogy külön kategóriába tartoznak a csak 17 év felettieknek és a csak 18 év felettieknek engedélyezett játékok. A testület számos tényezőt vizsgál, a bemutatott erőszaktól kezdve a szexuális tartalom megjelenésén keresztül az esetleges szerencsejátékra való ösztönzésig. Nagy-Britanniában alapvetően a játékforgalmazókat tömörítő Entertainment and Leisure Software Publishers Association (ELSPA) feladata a besorolás, az erőszakos vagy szexuális tartalmuk miatt vitatható játékokat a testület továbbítja a Manhunt 2-t végül betiltó BBFC-hez. Az európai országok nagy részében – így Magyarországon is – a Pan Europen Game Information (PEGI) keretei közt folyik a szabályozás, melyet az interaktív szoftverfejlesztők európai egyesülete fejlesztett ki 2003-ban. A játék dobozán fel kell tüntetni a korhatárt (3, 7, 12, 16 vagy 18 év), valamint azt, ha a termék tartalmaz erőszakot, szexualitást, diszkriminációt, trágár beszédet, félelemkeltő elemeket, kábítószeres utalást vagy szerencsejátékot (ezek mindegyikét egy-egy ikon jelzi). Néhány országban a PEGI más szabályozással párhuzamosan működik, például az említett Nagy-Britanniában vagy Németországban, ahol ennél szigorúbb szabályok is érvényben vannak. A PEGI jellemzően kevésbé szigorú, mint az amerikai, vagy a brit korhatárbizottságok – a Manhunt 2-t például engedte volna árusítani 18 év felettiek számára, ha a forgalmazó nem állítja le a szállításokat. A számítógépes játékokban szereplő erőszak hosszú múltra tekint vissza. Az első ilyen jellegű játék az 1976-os Death Race volt, melyben, a jóval későbbi Carmageddonhoz hasonlóan gyalogosokat lehetett gázolni. A technika fejlődésével azóta természetesen jóval realisztikusabb borzalmakat is átélhetnek a játékosok, miközben több esetben tragédiába torkollott a virtuális gyilkolás átültetése a valóságba. A leghíresebb eset az 1999-es, 13 áldozatot követelő Columbine egyetemi mészárlás, melynek két elkövetője megszállott Doom- és Wolfenstein-rajongó volt. 2003-ban egy 18 éves amerikai fiú lelőtt három rendőrt, miután ellopott egy autót – a védelem szerint mindezt a Grand Theft Auto 3 című játék hatására. (A fiút halálra ítélték.) Az ominózus Manhunt első része is érintett volt egy brit tragédiában – legalábbis sokáig úgy tűnt, mivel a 14 éves barátnőjét meggyilkoló 17 éves fiú a programban látottakhoz hasonló módon gyilkolt, később azonban kiderült, nem játszott a Manhunttal. Az eset után természetesen azonnal betiltották a játékot – ennek eredményeképpen pedig rögtön többszörösére növekedett az iránta jelentkező kereslet a különböző illegális csatornákon.

A tiltott játékokNémetország érthető módon a nácizmussal bármilyen módon összefüggésbe hozható, illetve a horogkeresztet megjelenítő játékokra érzékeny, ennek alapján tiltották be például a Wolfenstein 3D és a Commandos című programokat (annak ellenére, hogy a Harmadik Birodalom mindkettőben ellenségként szerepel). A túlzott erőszak miatt ugyanakkor a verekedős Mortal Kombat sorozat mindhárom része, és a Manhunt is betiltásra került Németországban. Az Egyesült Államokban eddig egyetlen játék nem jelenhetett meg – a The Guy Game-ben ugyanis láthatóak voltak egy, a történet szerint 17 éves lány keblei. Kínában betiltották a Command and Conquer: Generals című stratégiai játékot, az indoklás szerint ugyanis negatív színben tünteti fel Kínát, illetve a Hearts Of Iron című programot, melyben Tibet önálló államként szerepel. Dél-Korában tilos forgalmazni minden olyan játékot, mely az Észak- és Dél-Korea közötti háborúról szól, Szaúd-Arábiában pedig betiltották a népszerű Pokémon-sorozat videojáték verzióját, ugyanis cionista propagandát láttak benne. Magyarországon eddig nem tiltottak be egyetlen számítógépes vagy videojátékot sem.