Érjük utol Indiát!

A világháló használatának terjedésében ma már nem ennek ára a legnagyobb korlát, sokkal inkább az ismeretek és a motiváció hiánya. (Ebben kellene felzárkóznia a magyar polgárnak az indiai kisemberhez.)Erre persze nem most jött rá a tárca, hiszen a korábbi MSZP-SZDSZ kormány idején is indítottak egy-egy marketingkampányt a pszichológiai gátlások oldására, csakhogy ezek nem hozták meg a kellő eredményt: a felnőtt lakosság 57 százaléka ma is digitális írástudatlannak tekinthető. Kóka mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a kampánnyal volt a baj, mert az állam egyedül nem jó propagandista. Ezért a tárca most maga mellé állította a piaci szereplőket (távközlési és internetcégeket), velük fizetteti meg a program költségét. A vállalatok maguk kampányolhatnak a lehetséges felhasználók megnyeréséért, az állam pedig a civil szféra internetnépszerűsítő tevékenységét támogatja.

Csak azt nem lehet tudni, hogy az új a kampány mitől lesz sikeresebb, mint elődei, azt pedig végképp nem, miért most pattant ki az isteni szikra valaki fejéből, hogy lehet ezt másként is csinálni. Lehet, hogy az ötletadók közül valaki járt Indiában?