Környezetvédelemre és energiatakarékosságra buzdít a HP

A HP ma egy környezetbarát informatikai megoldások kialakítását segítő kézikönyvet adott ki, amely segítségével a vállalatok hatékonyabban tervezhetik meg IT-infrastruktúrájuk energiatakarékos működését. A kiadvány célja, hogy valamennyi vállalati szinten dolgozó munkatársnak ötleteket adjon az IT rendszerek által okozott környezeti terhelésének csökkentésére, amely lépéseket a dolgozók maguk is megvalósíthatják. A könyvet a Freeform Dynamics független kutató és elemző cég állította össze.

A HP legfrissebb kutatása szerint tíz európai cégből mindössze egynek van valódi környezetbarát működést célzó stratégiája, ugyanakkor a Freeform felmérésből az is kiderült, hogy a dolgozók lényegesen tudatosabban tesznek a környezeti terhelés csökkentése érdekében, mint munkaadójuk, ezért a vállalatok számíthatnak dolgozóik támogatására és ötleteikre, ha a cég energiafogyasztását célzó intézkedéseket szeretnének bevezetni.
A kézikönyv nehézségi fok és várható eredmény szempontjából rangsorolja a gyakorlati tanácsokat, amelyek segítségével a vállalat munkatársai csökkenthetik az IT-infrastruktúra energiafelhasználását, illetve ezáltal a szén-dioxid kibocsátást. A lista alján az egyszerű, néhány másodperc alatt kivitelezhető intézkedések – mint például a készenléti üzemmód bekapcsolása – találhatók, majd a több figyelmet, és átgondolást igénylő javaslatok következnek, mint például a nyomtatók számának csökkentése a nyomtatási folyamatok optimalizálásával, a vékonykliensek alkalmazása, videokonferenciák, végül a nagy elköteleződést és jelentős átalakítást igénylő lépések szerepelnek; az adatközpontok működésének optimalizálását ajánlja a kézikönyv.

Néhány cégnél egészen meglepő megoldásokkal találkozhatunk: egy vállalat például az adatközpontban keletkező hővel fűti a szomszédos úszómedence vízét. A könyv az informatika széles körű alkalmazási lehetőségeire említ egy másik példát is: 2007-ben ausztrál hallgatók egy olyan intelligens földművelési rendszert fejlesztettek ki, amely mérte a talaj nedvességtartalmát, a vízigényt, a szélsebességet, a lehullott csapadék mennyiségét, így a gabona az optimális növekedéséhez szükséges mennyiségű vízhez jutott.