Éhbérért dolgoznak a virtuális aranybányászok

“Ha valamire igény van, Kína kiszolgálja.” – állapította meg Li, annak a száz dolgozónak az egyike, aki a Wow7gold Changsha városában található irodájában játszik a World of Warcraft internetes szerepjátékkal napi tíz órát, körülbelül százforintnyi órabérért. Az alacsony fizetést néhány jövedelem kiegészítő jutatással kompenzálják a munkaadói, ezért minden nap rizsből, húsból és zöldségekből álló vacsorát kap, és nyolc kollégájával együtt alhat az iroda hátsó részén található szobában. Havonta viszont csak egy szabadnapja van.

Li cégének évente több mint egymillió fontnyi bevétele van a játékban értéket jelentő tárgyak és karakterek internetes árusításából. Becslések szerint a valódi pénzért árusított virtuális értéktárgyak négyötödét Kínában állítják elő és az évente 700 millió fontnyi üzletet bonyolító iparág négyszázezer embernek adhat munkát az ázsiai országban. A World of Warcraft internetes szerepjátéknak több mint tízmillió előfizetője volt tavaly és körülbelül a felük szokott vásárolni a játékhoz kapcsolódó szolgáltatásokat. Tavaly a kínai kormány is felismerte a virtuális értéktárgyakkal folyó üzletelés jelentőségét és húsz százalékos adót vetett ki az ezzel foglalkozó vállalatokra, viszont nem szabályozta, hogy mennyit dolgoztathatják az alkalmazottaikat és milyen körülmények között. Vannak olyan cégek, amik Changsa városában működő vállalkozásnál is rosszabb feltételekkel vesznek fel munkásokat, akik a számítógép asztal alatt alszanak.

Lehet, hogy virtuális értékekkel kereskedő vállalatok játékból tesznek szert bevételre, de az üzletet nagyon is komolyan veszik. A Wow7gold-nak például értékesítési, marketing és kutatási részlege is van. A warcraft-tal általában képzetlen fiatal férfiak játszanak, akit aranybányászoknak is hívnak, az ügyfélszolgálatnál viszont nyelveket beszélő, tanult nők dolgoznak, magasabb fizetésért. A játékból élő vállalkozások sohasem küzdenek munkaerőhiánnyal, mivel Kína bizonyos részein nagyon magas a munkanélküliség, és ezeknél a cégeknél nem sokkal rosszabbak a munka körülmények, mint a gyárakban, a munka viszont bizonyos szempontból érdekesebb.

A kínai vállalkozások ügyfeleinek többsége amerikai, de Nyugat – Európából is kapnak megrendeléseket. A szolgáltatásaikért fizető játékosok nem sokat gondolkodnak azon, hogy milyen körülmények között állítják elő a javakat, amikért pénzt utalnak át. “Azért vásárolok a kínai cégektől, amiért az emberek fizetnek, hogy lemossák az autójukat. Pénzt adnak, mert nincs kedvük megcsinálni egy munkát. Én két óra alatt megkeresek annyit, amiért vehetek egy páncélt, amit a játékban használhatok. Ha a warcraft-ban kellene előteremtenem, a páncél megvásárlásához szükséges aranyat húsz órán keresztül végezhetnék unalmas feladatokat. Én viszont azért játszok, hogy jól érezzem magam. Régebben szakértelem kellett a számítógépes munkákhoz, de a helyzet változott és a billentyűzet és az egér lett az új ásó és talicska.” – mondta el a Guardian-nek Jamie el-Banna egy 24 éves Warcraft játékos.

Banna szerint álszent dolog a játékot hibáztatni a harmadik világbeli munkakörülményekért: “Nem gondolok a munkásokra, a termékre gondolok. Valószínűleg az aranybányászokat rosszul fizetik Kínában, ahogy mindenki mást is, aki fizikai munkát végez. Nem hiszem, hogy ilyen kérdésekre kellene válaszolnom, ha mondjuk, azt látnád, hogy vettem egy pár új sportcipőt.”