Az Intel így ügyel az ásványanyagok származására

Mik azok a konfliktusmentes övezetből származó ásványok?

Az arany, a tantál, az ón és a volfrám olyan alapvető fémek, melyek a mai kor technológiai eszközeinek előállításához elengedhetetlenek, hiszen a laptopoktól kezdve az okostelefonokon és az autókon át a repülőgépekig szinte mindenben megtalálhatók ezek a fémek.

A Kongói Demokratikus Köztárság a fenti alapanyagok egyik jelentős kitermelője. Azonban az instabil politikai helyzetet kihasználva az országot feldúló kormányellenes fegyveres milíciák az ásványi anyagok kitermelésére is rátették a kezüket. A legtöbb, főleg az ország északi részén fellelhető bányát a milíciák az irányításuk alá vonták, sakkban tartva a helyi bányászokat és családjaikat: erőszakot alkalmaznak, rabszolgaként dolgoztatják őket és illegális adókat vetnek ki rájuk. Emellett a bányában kitermelt ércek eladásával a háborús bűnöket elkövető milíciák több százmillió dollárra tesznek szert, mellyel tevékenységüket finanszírozni tudják. A profitot fegyverekre költik, ami hozzásegíti őket ahhoz, hogy ártatlan embereket öljenek meg. Jellemző, hogy a kongói konfliktus legtöbb áldozatát a bányák környékén élők közül szedi.

Az úgynevezett „konfliktusmentes” ellátási lánc kialakítása

Az Intel az elsők közt volt a nagyvállalatok között, amelyik felismerte a problémát, és megoldást keresett rá. A vállalat az elmúlt hat évben rengeteg energiát fordított arra, hogy létrehozzon egy olyan beszállítói láncot, amelyből nem profitálnak kongói és más térségbeli fegyveres csoportok. Mára kijelenthető, hogy az Intel mikroprocesszoraiban fellehető arany, tantál, ón és volfrám olyan bányákból származik, amelyekből nem profitálnak kongói és más milíciák.

A probléma egyik kézenfekvő megoldása az lett volna, ha felhagynak a Kongói Demokratikus Köztársaságból származó ércek Intel termékekben való felhasználásával. Azonban az ország lakosainak egyik fő megélhetését a bányászat biztosítja a mezőgazdaság mellett, így ez a megoldás nem segítette volna a helyi lakosok életét. Ehelyett az Intel azt az utat választotta, hogy a bányákból kitermelt érceket feldolgozó üzemeket egy olyan ellenőrző és hitelesítési folyamatba vonjak be, mely előírja, hogy az adott üzem felelősséget vállal azért, hogy „konfliktusmentes” forrásból származó érceket használ csak fel. Ez biztosítja azt, hogy a feldolgozó üzemektől felvásárolt alapanyagok a gyártókhoz már konfliktusmentesen jutnak el.

Az ellátási lánc utolsó résztvevője a fogyasztó. Fontos, hogy a fogyasztóknak is tudomásuk legyen arról, hogy az általuk használt elektronikai termékben előfordulhatnak olyan fémek, melyek előállítása során súlyosan sérültek az emberi jogok. Fogyasztói nyomással is terjeszthető, hogy elvárás legyen az elektronikai termékek gyártóival szemben a konfliktusmentes fémek használata.

Partnerek, iparági szereplők és a kormányzat bevonása

2011 előtt a fegyveres milíciák kezében lévő bányákból származó érceket bárhol értékesíthették. Ma már a helyi kereskedők nem tudják eladni a feldolgozott fémeket olyan nagyvállalatoknak, mint az Intel, ha nem tudják bizonyítani, hogy az értékesíteni kívánt termék tanúsítvánnyal rendelkező feldolgozó üzemből származik. Ilyen esetekben kénytelenek 30%, de akár 60%-kal is alacsonyabb áron értékesíteni termékeiket.

Bár a kezdetekben az Intel egyedül képviselte a konfliktusmentes ásványok és fémek ügyét, az egyesült államokbeli 2010-es Dodd-Frank fogyasztóvédelmi törvénynek is hatása volt abban, hogy az iparági szereplők tiszta forrásból szerezzék be alapanyagaikat. A Dodd-Frank ugyanis előírta, hogy a vállalatok feltüntessék honlapjukon a termékeikben felhasznált konfliktussal terhelt övezetekből származó fémek arányát.

Az egyik legfontosabb tényező az ellátási lánc „kifehérítésében” egy olyan ellenőrzési rendszer felállítása volt, mely a feldolgozó üzemeket auditálja. Az Intel által bevezetett auditálási folyamatnak három lépcsője van. Először a feldolgozó üzem menedzsmentjének elkötelezetté kell válnia a konfliktusmentes irányelv mellett. Következő lépésben ellenőrizniük kell, milyen forrásból származnak az üzembe érkező ércek, illetve mi hagyja el az üzemet. Ezt követően át kell azt is látniuk, milyen tranzakciókat bonyolítanak le.

Carolyn Duran, az Intel beszállításért felelős igazgatója összesen 86 feldolgozó üzemet keresett fel személyesen az évek során. Elmondása szerint a kezdetekben sokan ellenálltak a hitelesítési eljárásnak. Míg 2012-ben minden nagyon lassan és csak erős unszolásra ment, addig mára a 159 feldolgozó üzemből, amely az Intel ellátási láncában részt vesz, 97 teljesen „konfliktusmentes”. Az ércek közül a tantál, melynek a világon a legnagyobb kereskedelmi fogyasztója az Intel, majdnem teljesen konfliktusmentes. Duran elmondása szerint az ón és volfrám is jó úton halad, ám nagy kihívás az arany. Utóbbit az Intel főként Ázsiából szerzi be. Az arannyal Ázsiában a Sanghaji Tőzsdén kereskednek, ahol az érc származási helyét egyelőre nem veszik figyelembe. Szerencsére most már felfigyeltek a problémára, így az Intel joggal reméli, hogy a Sanghaji Tőzsde is bevezet egy ellenőrzési eljárást.

A jövő kihívása

Tavaly januárban Brian Krzanich bejelentette, hogy az Intel mikro-processzorait kivétel nélkül konfliktusmentes övezetekből származó fémek felhasználásával gyártják:„Ez hatalmas lépés volt. Azt elérni viszont, hogy az összes Intel termék konfliktusmentes övezetből származzon, legalább tízszer akkora kihívás.” – mondta az Intel vezérigazgatója. A vezérigazgató reméli, hogy tíz év az Intel termékei 90%-ban nem tartalmaznak konfliktussal terhelt övezetekből származó alapanyagokat, és a fennmaradó 5-10% is csupán olyan új alapanyagokra és innovációkra vonatkozik majd, melyek még nem estek át a hivatalos ellenőrzéseken.