Menekülünk a menekültek elől

Elindult a fal építése a főleg Szíriából, Macedóniából beözönlő menekültek ellen, de vajon ellenünk mikor emelnek falakat? Mert megélhetési bevándorlók vagyunk, csak úgy, mint a hozzánk érkező menekültek egy része, akik a jobban fizetett munkalehetőségek miatt érkeznek, bár nagyobb részük az életét menteni vágott neki a hosszú útnak. Ők bevándorolnak hozzánk, mi pedig tovább vándorlunk a szebb jövővel kecsegtető Nyugati országokba, azon belül is leginkább Ausztriába, Németországba és Angliába. Ha úgy vesszük, céljaink megegyeznek az átmenetileg hozzánk menekülőkével, azzal a kivétellel, hogy a magyarok legális bevándorlóknak számítanak. Érdemes pár számot megvizsgálni a ki- és bevándorlási folyamatokról, melyek az országunkba be, és az országunkból kifelé történnek.

A KSH áprilisban közzétett információi szerint az elmúlt 3 évben 46%-al nőtt a külföldre költöző magyarok száma, ami évente, körülbelül 31,5 ezer kivándorlót jelent, akik egy évnél tovább szándékoznak külföldön maradni. A KSH által kiadott Demográfiai portré 2015 becslése szerint, pedig 2060-ra közel 2 millió fővel lesz kevesebb Magyarország népessége. Azonban a KSH-nál is elismerték, hogy az adat nem pontos, és ma már megközelítőleg 500 ezer magyar élhet huzamosabb ideje külföldön, az Ausztria és Magyarország között ingázókról nem is beszélve, akik nem kerültek bele a felmérésbe. Pedig ebben a kategóriában azok a „külföldi telephelyen dolgozók” szerepelnek, akiknek a száma 2010 óta megduplázódott, (jelenleg kb. 100 ezer fő) és gyakran ők képezik a tartós távozók előszobáját.

Az állam pedig kétségbeesett marketing kampánnyal próbálja foggal-körömmel visszacsalogatni az évek óta kint élő, diplomás, 35 évnél nem idősebb magyarokat. De vajon mennyire lehet sikeres a „gyere haza fiatal” névre keresztelt 100 milliós büdzséből gazdálkodó kampány?

Azoknak, akik amúgy is tervezték már egy ideje a hazaköltözést, biztosan sikeres, mivel segít a letelepedésben, munkavállalásban némi támogatással, de igencsak kevés az esélye, hogy a kezdeményezéssel tömegeket csábítsanak vissza Magyarországra. Kezdve azzal, hogy a támogatásban mindössze 50 fő részesülhet az elbírálások alapján, ami igencsak kevés, ha a top 3 desztinációt – Anglia, Ausztria, Németország – választó átlag 500 ezer magyar számát nézzük. Arról nem is beszélve, hogy a támogatásban csupán a diplomával rendelkezők részesülhetnek, kihagyva ezzel a szakmunkásként dolgozókat. Ez a szám bizony rendkívül magas, de nem véletlenül…

Most akkor menekülünk a menekültek elől?

A bevándorlási hivatal adatai szerint a tavalyi 28.702 menekült státuszt kérő migránshoz képest, mostanra ez a szám 70.000 körül jár már, ami igencsak meredek, bár ezeknek a menekültek a zöme arra vár, hogy tovább utazhassanak Ausztrián keresztül még nyugatabbra. De nem éppen a beözönlő menekültek miatt, mint inkább az ötszörös fizetések miatt döntenek úgy zömével a fiatalok, hogy elhagyják az országot akár átmeneti időre, akár örökre. Sík Endre, a Tárki kutatója szerint, egy nyitott munkaerőpiacon, – különösen egyes szakmákban – ötszörös jövedelemkülönbségek mellett a fiatalokat akkor sem lehetne hazacsábítani, ha itthon kiszámítható, stabil környezet lenne (HVG).

A németek kifejezetten szívesen fogadják a hozzájuk érkező magyarokat, legyen szó magasan képzett diplomás állásról, vagy egyszerűen csak szerencsét próbálni jött fiatalokról bármilyen képesítés nélkül. Ráadásul a németeknél 15 éve a legalacsonyabb az állás elvesztésének a kockázata, ami részben annak tulajdonítható, hogy a vállalkozások a képzett munkaerő hiányának várható növekedése miatt igyekeznek megtartani az alkalmazottakat, részben pedig azért mert gyorsan bővül több munkaerő igényes ágazat, mint például az egészségügy. Aki akar, szinte biztosan el tud helyezkedni Németországban, ráadásul, ha tárt karokkal várják, akkor miért ne venné fontolóra, hogy letelepedjen?

Mik a vonzóbb szakmák a magyarok szemében?

Angliába első sorban a magasan kvalifikált, nyelveket beszélő diplomás pályakezdő fiatalok mennek, de a szakmunkások is megtalálják kinn számításaikat. Sokan vendéglátósként kezdik a képzettebbek közül is. Főleg a kávézói munka, ami nagyon keresett, és ahol a legkönnyebb elhelyezkedni. Emellett még a pincéreket, konyhai kisegítőket, autómosókat, ruhatisztítókat és varrónőket is szívesen látják, akik a minimálbér mellett is átlagosan háromszor többet keresnek, mint itthon.

Németországban is hasonló a helyzet, azzal az apró különbséggel, hogy a szakmunkások sikeresebben pályáznak németországi állásokra. Főleg a víz-, gáz-, fűtésszerelők, villanyszerelők, asztalosok, szobafestők, burkolók, sőt a segédmunkások is jól járnak, ha kiutaznak. Ha még nyelvtudással és szakmai tapasztalattal is rendelkeznek, akkor szinte biztosan találnak munkát. Az egyik legfelkapottabb munka, amihez elegendő a német nyelvtudás, háziasság és rengeteg empátia, a házi ápolói állások. A németek megbecsülik a precíz, biztos munkavégzést, ezt mindenekelőtt érdemes észben tartani.

Ausztriában a festők, villanyszerelők, víz-gáz-fűtésszerelők, zsaluzóácsok, asztalosok, tetőfedők, burkolók, bádogosok járhatnak jól, úgy, hogy még a szállást, ellátást is biztosítják számukra. Ebben az országban azonban nincs olyan nagy munkaerő verseny, azonban a bérezés itt is a szakmai tapasztalaton múlik. Ausztriában a magyarok között inkább a szezonális illetve az ingázó munka népszerű. Elhelyezkedésének köszönhetően, sokan megtehetik, hogy hazajárjanak családjukhoz hétvégente. Ebben az országban a vendéglátósok illetve kisegítők biztosan találnak állást, bár azt jó tudni, hogy a munka adottságaiból kifolyólag nekik ritkán van lehetőségük hazajárni, mivel éjjel-nappal dolgozni kell. Viszont aki kitartó, egy-két éven belül feljebb tornázhatja magát a ranglétrán és kereshet annyit, mint egy svájci… ami magyar viszonylatban magasan az átlagkereset felett van. (Szövetségi Statisztikai Hivatal). Egy svájci havi bére nettó 5000 frank körül van, ami kb. másfél millió forintnak felel meg…

Minek építsen a Nyugat előttünk falat, ha a bevándorlók többet hoznak a konyhára, mint amennyit visznek? Ugyanis jóval többet fizetünk be a költségvetésbe, mint amennyit kiveszünk belőle. A University College London (UCL) kutatói tanulmányukban kimutatták, hogy a külföldről, de leginkább kelet-közép Európából érkezők lényegesen többet fizetnek a brit költségvetésbe, mint amennyit a szociális ellátó szolgáltatóktól igénybe vettek.

„A külföldi EU-munkavállalók 2001 és 2011 között több mint 20 milliárd fonttal (csaknem 8 ezer milliárd forinttal) járultak hozzá a brit közfinanszírozási rendszer bevételéhez” Christian Dustman és Tommaso Frattini, a londoni egyetem munkatársai szerint. Mindemellett olyan mennyiségű és minőségű szaktudást hoztak magukkal, amellyel hatalmas oktatási költséget spóroltak Nagy-Britanniának. Ugyanez elmondható Németországról és Ausztriáról is, a magyarok fő célpont országairól. Németországban fejenként évi egymillió forinttal többet adóznak az ott élő külföldi állampolgárok, mint amennyi szociális támogatásban részesülnek.

Mindezek tudatában, vajon mennyire lehet sikeres egy állami marketingkampány, ami hazakönyörgi a kiutazni vágyó fiatalokat? Nyugaton szívesen látják a szakképzett, kevésbé szakképzett és diplomás munkaerőt több szempontból is, a magyarok pedig élnek is a lehetőséggel. Még ha nem is felel meg a képesítésüknek a munka, amit végeznek, jóval magasabb fizetést kapnak, mint itthon kapnának ugyanazért a munkáért. Ráadásul azok a fiatalok, akik már egy évnél tovább élnek kinn, rendszeresen küldenek pénzt haza az otthonmaradtaknak. Szám szerint 39%-uk, akik 2009 után költöztek ki. (KSH). Akik pedig kint élnek már huzamosabb ideje szinte soha nem kapnak támogatást az otthoniaktól. Miért?

Valakik nekünk bevándorlók, valakiknek pedig mi vagyunk a bevándorlók, mindegy, hogyan nézzük, mindenki a jobb megélhetésért és a biztonságért küzd, ahogyan tud. Ha pedig a megoldást a kiutazásban látják, akkor teljesen mindegy, hogy itthon mennyire stabil a gazdasági helyzet, vagy hány menekült érkezik, vagy milyen magas falakat emelnek a határokon.