A hulladékkezelés korunk egyik legégetőbb komplex problémája, amely innovatív megközelítést és sürgős megoldást igényel, hiszen a fenntartható fejlődést és körforgásos-gazdaság modelljét alapvetően meghatározza.

Az Európai Bizottság adatai szerint ma az Unió területén élők átlagosan 500 kg szemetet termelnek évente. Az összesen körülbelül 225,7 millió tonna szemét mindössze 48%-a lesz újrahasznosítva. A háztartási hulladék kezelésében nincs egységes gyakorlat az EU-ban: az uniós átlag alapján a háztartási hulladék 24%-a kerül hulladéklerakókba, de van olyan tagállam, ahol ez az arány a 70%-ot is meghaladja. Ennek kezelésében szintén vannak fejlettebb és már idejétmúlt technológiák – utóbbiak a balkáni régióban túlsúlyban vannak.

Most egy veszprémi cég saját fejlesztésű technológiája átértelmezi a hulladékhasznosítás jelenleg ismert módozatait: a háztartási hulladékból és szemétből energiahordozót állítanak elő, amely most az energiaválság időszakában komoly gazdasági értékkel bír.

A szemét és hulladék egyidős az emberiséggel: mióta világ a világ, az ember szemetet termel. Ennek kezelése, illetve a szemlélet, hogy ez mit jelent, azonban már eltérő lehet országonként.

A hulladékkezelés EU normák által megszabott gyakorlata nem egyszerű és nem is olcsó, ráadásul a városokban keletkező hulladék mennyisége folyamatosan nő.

A hulladékkezelés kiterjedt infrastruktúrát igényel, ráadásul annak működtetése is jelentős költségekkel jár: a szemetet össze kell gyűjteni a lakosság és önkormányzat által, ezután utaztatni kell a szemetet, majd kezelni. A kezelés során a hulladékot szétválogatják, majd ezután jön az újrahasznosítás és a hulladék „átalakítása” másodlagos tüzelőanyagokká (RDF és SRF), mely nagy része hulladéklerakóba kerül. Az egyik leginkább elfogadottabb hulladékkezelési gyakorlat az égetés: a szemetet a begyűjtés után elégetik, amely során hőenergia keletkezik (esetleg áram alacsony hatásfokkal) és ezt hasznosítják az adott város számára, ahol lehetséges (ez a modell csak Észak-Nyugat Európában működik). Mindezek mellett a hulladékégetők esetében a lakossági ellenállás is felléphet, ugyanis ma már nem szívesen laknak az emberek egy hulladékégető mellett, közelében. Ha emiatt egy város ezt a település határain kívül telepíti, akkor viszont számolni kell a megnövekedett szállítási költségekkel, valamint azzal, hogy az ott helyben előállított hőenergiával mit tud ott helyben kezdeni (mert nem lehet szállítani).

RDF – Kommunális hulladékból előállított másodlagos tüzelőanyag angol rövidítése (Refused Derived Fuel).

A kommunális hulladékból a feldolgozás során az ún. inert anyagokat, kő, homok, fém üveg, a biológiailag lebomló szerves anyagot eltávolítják, illetve a hulladék nedvességtartalma is csökken.

SRF – Hulladékból előállított, szabványos tüzelőanyag termék (Solid Recovered Fuel).

A nyugat-európai hulladék jelentős aránya (30-35%) korábban a Távol-Keletre került, ahol a szenes erőművekben használták kiegészítő fűtőanyagként. Ez az út azonban a közelmúltban bezárult az ázsiai országok hulladék import stopja miatt: Kína, Indonézia, Malajzia és Vietnam is megtiltotta a hulladék importot. Ezért a hulladék nagy része Kelet-Európába áramlik jelenleg is. Napjainkban óriási a hulladék kínálat az EU-ban, aminek eredményeként a hulladék tulajdonosok fizetnek a megsemmisítőknek, azaz ma már nem a felhasználó fizet az RDF-ért, hanem az RDF előállítója fizet a hulladék megsemmisítésért, például egy szenes erőműnek vagy cementgyárnak, amely a működése során tudja hasznosítani a hulladék alapú tüzelőanyagot energia előállításhoz. Előbbi esetében azonban kérdéses a hosszú távú működés, még most az energiaválság idején is, hiszen klímavédelmi okok miatt bezárhatják azokat.

A probléma másik aspektusa a hulladéklerakók kérdése: az unióban rendszerint támogatással épült szemétlerakók gyorsan telnek, bővítésre azonban nincs támogatás.

Tehát hosszú távon elmondható, hogy az EU-ban keletkező hulladék mennyiség nemcsak, hogy folyamatosan nő, hanem nincs hosszú távú elképzelés és a körforgásos-gazdaság modelljébe illeszkedő technológia arra, hogy ezzel mit kezdjenek.

A veszprémi székhelyű Horge Technologies a világon egyedülálló hulladékkezelési technológiát fejlesztett ki, aminek lényege, hogy szemben az EU-ban bevett hulladékkezelési gyakorlattal, amely alapján a hulladékot elégetik (évi 61 millió tonna, a teljes hulladék mennyiség 27%-a), a magyar cég a hulladékból energiahordozót csinál. Az energiahordozó azért más és értékesebb, mint az égetés során keletkező energia (hőenergia), mert az szállítható, tehát földrajzilag nem helyhez kötött (el lehet juttatni más városba), ahol villamos- és/vagy hőenergiaként hasznosítható, mindezek mellett átalakítható más anyagformákká (például hidrogénné, ezáltal üzemanyag is lehet), továbbá más hasznos vegyi anyagok alapanyaga is lehet.

A technológia sokrétű felhasználási lehetősége kapcsán a Horge Technologies alapító-vezetője, Henger Károly úgy nyilatkozott, hogy

„a technológiánk túl azon, hogy minden, a lakosság által termelt hulladékot képes feldolgozni, nem bocsát ki káros anyagokat, például mérgező dioxin nem jut a szabadba, mint például az égetőüzemek esetében. Emellett a legnagyobb versenyelőnyünk az, hogy mi képesek vagyunk a hulladékból igazi értéket, azaz energiahordozót előállítani, amiből akkor és ott lesz energia, amikor és ahol arra szükség van.”

Jelenleg a projekt előkészítése zajlik a szerbiai Zombor városában, ennek értelmében az önkormányzat a Horge Technologies-zal együttműködve előkészíti az EU-s pályázat feltételeinek történő megfelelést, hogy a legmodernebb technológiát alkalmazó hulladékhasznosító üzem valósulhasson meg a városban, ezzel irányt mutatva nemcsak Szerbiának, hanem az egész balkáni régiónak.

A HORGE Technologies Kft. technológiájának Szerbiába történő adaptálása a Nyugat-Balkáni Zöld Központ Nonprofit Kft. támogatásával valósult meg.