A következő problémám van: szeretnék építeni egy LED-es hőmérőt, de a szenzor erősítője nem úgy működik, ahogy kéne.

Egy hőszenzorral meg szeretnék hajtani egy LED-es kivezérlésmérőt egy tranzisztoros erősítőkapcsoláson keresztül. A kivezérlésmérő része meg van, működik is, csak a hőszenzor erősítő áramkörét nem tudom jól beállítani hogy a helyes tartományban adja le a feszültséget.

a kivezérlésmérő bemeneti feszültségei:

0,68 V a minimális érték
4,08 V a maximális érték

A hőszenzor két szélső értéke:

A hőszenzor minimális értéke: 10,4 K ohm
maximális értéke: 8,6 K ohm

Előre is kösz a segítséget.

Finom kis elektrodinamikai példák. Az elsônél biztosan integrálni kell r1 tôl r2-ig. Ebben az esetben ha emlékeim nem csalnak, az Elektromos térerôsség állandó és D(eltolásvektor) különbözô a künönbözô dielektrikumokban.
Nagyon régen volt már, sajnos nem emlékszem.

Üdv! Lenne ismét két kérdésem:

1.
Adva van egy gömbkondenzátor a képen látható módon kitöltve dielektrikummal.



A kapacitását kellene meghatározni. Az egyszerű gömbkondenzátor kapacitásának képlete:



(ahol 'rb' a belső gomb sugara, 'rk' a külső gömb sugara) Ha ezzel a képlettel kiszámolom a kapacitást epszilon1-re (epszilon_1=epszilon_0*epszilon_r1), aztán epszilon2-re is, és az így kapott értékeket megfelezem, majd összeadom őket akkor jól számoltam, vagy ez így zsákutca?

2.
Adva van két fémgömb (legyen A és B). Az 'A' gömb rendelkezik töltéssel a 'B' nem. Összeérintjük a két gömböt majd szétválasztjuk őket. A kérdés pedig az, hogy ezután mennyi a két gömb töltése. Ha ugyanakkorák akkor feltételezem, hogy egyforma a rajtuk lévő töltés. Ha különböző méretűek akkor a gömbök sugara vagy a gömbök felülete az ami alapján egy összefüggést fel lehet írni? Vagy egyáltalán, hogy kell ennek nekifogni?

Mondjuk a wiki is téved, mert a töltés egy része valóban a szigetelőben tárolódik, a teljes töltés (epszilon-1)/epszilon-od része.

Itt van: http://en.wikipedia.org/wiki/Leyden_jar

és a The "dissectible Leyden jar" myth bekezdéstől.

Erre a jelenségre mi a magyarázat? A földelésen miért nem szökik el a töltés miután szétszedik a készüléket?

Ne haragudj, de fizikát csak tanultál.
Az anyagok fajlagos ellenállása, és annak hőfüggése ismert. A wolfram szál kb. 2000 fokra melegszik az izzóban.
A rézdrót legfeljebb néhány száz fokra (nem az izzóban persze), így az ellenállása sem nő meg annyira.

A bekapcsolástól is sokszorosára nő, de már hidegen is nagyságrendekkel több, mint egy réz drót ellenállása.
1 méteres réz drót (1 mm^2-es): 0,018 ohm,
izzó hidegen (100 W): 40 ohm (vagyis közel sem 0),
izzó melegen: 530 ohm (ezt házi feladatként kiszámíthatod a feszültségből és a teljesítményből).

Ha egy rézdróttal összezárom a fázist és a nullát, akkor a megszakiító leold.
Azt szeretném megérteni, hogy mi a különbség egy rézdrót és pl egy izzó között fogyasztó szempontjából. Ennyivel megnő az izzó ellenállása bekapcsolástól, a rézdróté pedig nem?

Nem 0 az ellenállása, semminek sem, kivéve a szupravezetőknek.
Van rövidzárlat, és rövidzárás. A rövidzárlat az egy hiba, ahol a névleges áram sokszorosa folyhat. A rövidzárás pedig csökkentett tápfeszültségről történő szándékos üzem, ahol a zárlati áram a névleges áram közelében van. Mindkét esetben a körben lévő egyenáramú ellenállás, és az esetleges szórt induktivitás/kapacitás alkotta impedancia (komplex váltakozó áramú ellenállás) a "fogyasztó".

Üdv!
Először is, se az ízzó, se a trafó ellenállása egyáltalán nem 0.
Ráadásul e gondolom egyenárammal mérő műszerrel mértél, miközben mindkét eszköz váltóról megy (bár épp ízzó tekintetében ez szinte midegy).
Az ízzók szálának hőmérséklet függése pozitív, vagyis ahogy melexik, nő az ellenállása.
Ha az induló áramra gondolsz, arra a válasz mind az olvadó, mint a kisautomata biztosíték lomhasága.
A névleges áramának többszörösét viseli el minkettő néhány másodpercre.
Az induktivitások lelkivilágába most had ne menjünk bele.
De pl egy bojler vagy mosógép fűtőtestje mondjuk 1200 W-os, akkor üzemben (!) alig 50 Ohm az ellenállása.
Ettől egy berregő símán megszólal.

Sziasztok!

Lehet, hogy buta kérdés, de ezen töprengtem mostanában:
Meg tudjátok mondani, hogy a villamos fogyasztó és a rövidzár miben különbözik egymástól?

Mert ha nézünk egy izzót, az ellenállása 0, bekötjük, világít, nem csap le a megszakító.
Ugyanez a szituáció pl egy trafónál vagy egy fűtőbetétnél szerintem. Sajnos nem vagyok villamosságis szaki. Akkor lehet, hogy tudnám rá a választ.

Ha az átütési szilárdságra gondolsz, az a breakdown threshold. Ha feszültség, akkor b. t. voltage, ha térerö, akkor b. t. field strength.
Amúgy a dielectric strength-et is használják ebben az értelemben.

Nálunk előző félévben kondenzátorok veszteségét kellett volna vizsgálni 20 perces méréssel (percenként lejegyezve a szivárgási áramot), de a tanár 5 perc múlva már ránk szólt, hogy miért nem vagyunk már kész, és amikor rákérdeztem, hogy hogyan lehet egy 20 perces mérést 5 perc alatt lemérni, annyit mondott, hogy fejezzék már be gyorsan

Simán képesek leírni, hogy "E ≈ Uc50% / d = 56,1 kV/5 cm = 11.22 kV/cm", nem zavarja őket, hogy homogén térben 26 kV/cm körüli értékek jöttek ki, és azt írták, hogy inhomogén térben nagyobb a villamos szilárdság. Minek mérnek, ha utána semmibe veszik a mérési eredményeket (illetve az általuk leírtakat)?

Ionizálja, nem?



Viszont ha ionizálódik, az nem valószínű, hogy megnöveli az villamos szilárdságot! Mondjuk ez jól beleillik abba, amit én gondolok, mert szerintem ahol a normál átütési térerő fölé nő a tér, ott részleges kisülés alakul ki, és leépíti a térerőtöbbletet. Viszont akkor ez a pont a kritikus térerő határán ingadozó térrész a feszültség növelésekor egészen addig terjed a gömbtől kifelé, amíg el nem éri a másik elektródát (illetve a túloldali hasonló térrészt), és ekkor a tér egységes térerejű (a két elektródát összekötő szakasz mentén). Csakhogy a mérés azt mutatja, hogy az átütési feszültség lecsökkent. Ezt a csökkentést viszont simán rá lehet fogi az ionizált gáz más anyagi tulajdonságára.



A mikrométeres nagyságrendű egyenetlenségek nem sok vizet zavarnak, mert ilyen távolságon nincs ideje a töltéshordozónak elég sokszor ütközni a lavina-effektus kialakításához mielőtt kikerül a nagy térerősségű térrészből. A Paschen-törvény által meghatározott minimális átütési feszültség is így alakul ki. 300 V-nál kevesebb nem elég légköri nyomáson, vagyis kb. tizedmilliméter alatti egyenetlenségek már nem számítanak.

Mondjuk a környező szórt térerősség megváltoztatja némileg a levegő összetételét is, ezért lehet így értelmezni, de valójában akkor itt már más (összetételű) anyagról beszélünk, nem pedig más anyagtulajdonságról.
Egyébként ez a tökéletes felület eléggé visszaüthet, mivel minél tökéletesebb az elektróda felülete, annál jobban deformálja el a kialakuló teret egy jóval kisebb kosz, vagy egyenetlenség. Ha pl. egy tökéletesen polírozott gömböt megkarcol valaki, lehet, hogy totál más lesz a számított és mért térerő adott pontban, de lehet, hogy egy kis kosz is elég.

Hát ez az! Én is ezzel kezdtem, hogy ez egy anyagjellemző! (Bár mikroméretekben vagy kis nyomáson már nem egészen, lásd: Paschen, de a mérésen nem erről volt szó.)



Mértük az átütési feszültséget gömb elektródán, és ha feltételezzük, hogy az átütés előtt ugyanolyan a villamos tér alakja, mint kis feszültségnél, akkor a számításom szerint az jön ki, hogy 2-szer akkora helyi térerő alakul ki, mint homogén esetben. Talán erre gondolhattak, bár nem voltak hajlandóak ezt velem megtárgyalni. Viszont én nem tudom elhinni (amíg valaki meg nem indokolja), hogy valóban ilyen mértékben túlléphetné a villamos szilárdság a normális értékét, szerintem ekkor részleges kisülésnek kell történnie, ami viszont lecsökkenti a helyi térerőt.



Nem, mert az meg csökken!

Az angol néha csalóka, mert rengeteg olyan dolog van, ami még szakmai szinten is több dolgot jelent, egyáltalán nem egy következetes nyelv. A dielectric strenght szerintem azt is jelenti.
Nem értem, mi köze egy anyag villamos tulajdonságának ahhoz, milyen az elektróda formája. Az anyagnak a tulajdonságait nem befolyásolja, csak a más térerőeloszlás miatt az anyag egyes részei, ahol nagyobb a térerő, hamarabb ionizálódhat.
Kérd meg őket, mutassák meg gyakorlatban, mire gondolnak
Lehet, hogy valami átlagértékre értik.

Köszi!

Megnéztem, itt is pont úgy számolnak, ahogy én.

Tudod, hogy hogy nevezik angolul a villamos szilárdságot? A dielectric strength jól hangzana, csak épp nem ezt jelenti.

Illetve, ahogy elnézem, több dolgot is jelent: http://en.wikipedia.org/wiki/Dielectric_strength

"The theoretical dielectric strength of a material is an intrinsic property of the bulk material".

Azt nem értem, hogy a BME nagyfesz tanszéken miért ragaszkodnak hozzá orrvérzésig, hogy a görbületi sugár csökkentésével nő a villamos szilárdság. Te érted? Én nem voltam képes értelmes választ kicsikarni.

Feltöltöttem a képeket, meg a tartalomjegyzéket is
http://www.omegalabs.eu/kep/nagyfesz

Köszi, bár szerintem az az lesz, amit én is számoltam. Viszont igazából az érdekelne, hogy mitől nő meg a villamos szilárdság, ha csökkentjük a görbületi sugarat (már ha egyáltalán igaz ez). Vajda szerint ezt a könyvet kellene elolvasnom, szóval pont jól jönne, ha ezt a részt el tudnád küldeni!

Van egy Nagyfeszültségű Technika (Csernátony-Hoffer Horváth) könyvem, amiben van szó erről, mint: Térerősség közelítő meghatározása helyettesítő elektródákkal, illetve nagysugarú gömbök közelítő számítása, bár a nagy az nem tudom mit jelent méretben itt, gondolom arra értik, hogy nem pontszerű töltés esetén. Ha ez segíthet, akkor le tudom fotózni ezt a néhány oldalt.

Két fém gömbből álló elektródapár terét kellene meghatározni a két elektródot összekötő szakasz mentén. Tud rá valaki egyszerű módszert?

Én csak akkor tudnám kiszámolni, ha egyenletesen oszlana el a töltés a gömbök felszínén, de ez nem teljesül. Az átmérő 2 cm, a középpontok távolsága 6 cm. Vajon mekkora lehet a hiba, ha egyenletes eloszlással számolok?