A legjobb, ha azzal kezdjük, hogy mi is valójában a fénymérés.
A fénymérés az a mávelet, amelynek során meghatározásra kerül az a fénymennyiség, amelyet beengedünk a gépbe a "reméljük" helyes expozíció reményében. Ebből a fénymennyiségből lehet aztán kiszámolni a szülséges rekesz és zársebesség párost, az érzékenység ismeretében.
Jószerivel ezt a gép automatikája végzi, csak a profi, vagy nagyon-nagyon hozzáértő fotósok számolják ki maguknak a szükséges értékeket (pl. stúdióban, ahol a modell bőrére mérik a fényt külső fénymérővel).
A fénymérés alapja a középszürke tónusra (árnyalatra) való törekés. Minden fénymérő a középszürkére van kalibrálva. Tehát a géped fénymérője és automatikája is akkor tud helyes expozíciós adatokat számítani, ha a témád középszürke (18%-os) tónusú. Egyéb esetekben korrekcióra van (lenne) szükség.
Vagyis korrekció nélkül csak a 18%-os tónust lehet úgy visszaadni, ahogy az a természetben is látható.
Baj ez?
Igen, baj, emiatt következik be sok fotón a bőr kifakulása, a hó beszürkülése, vagy éppen az ég beégése.
Miért?
Képzeljünk el egy havas tájat. A hó fényvisszaverő képessége nagyon magas, pontosan nem tudom, de olyan 75-80% lehet (aki tudja, kérem javítson ki). Mivel a fénymérés középszürkéhez igazít, ezért normál, automata expozíció során a hóból is 18%-os középszürke lesz a végső felvételen.
Ezért kell korrigálni általában +1-1,5 Fé-kkel.
Másik példa:
viszonylag sötét háttér előtt áll kedvesünk. A fénymérés (tegyük fel, az egész képre kiterjed) a 18%-os szürkéhez próbál tartani, emiatt a háttér világosabb lesz, mint a valóságban. Ez még nem lenne baj, de kedvesünk bőre teljesen kifakult, már-már fehérré válik. Ilyenkor kb. -1..2/3Fé exp. korrekciót érdemes használni.
Na aztán itt jön be a különbözé fénymérési módok közötti keverés
A gyártók mindig megpróbálnak olyan gépet alkotni, amelyek úgymond helyettesítik a fotóst. Vagyis az ember helyett próbál gondolkozni. A kiértékelő fénymérés során pl. megvizsgálja a gép, hogy milyen arányban van túl, vagy alulexponált rész, megpróbálja kitalálni, hogy mi is a téma, hogy miként kellene korrigálnia magát.
A középre súlyozott fénymérés során a kép középső részén mért fény nagyobb súllyal kerül a számításba, mint a sarkokban lévő (sarkokban lehet beégés, az nem olyan zavaró, mnt ha a téma égne be).
Szpot, vagy pontmérés esetén a kép közepét méri csak a rendszer, ilyenkor a többi része a képnek akár teljesen fekete, vagy teljesen fehér is lehet. Mikor jó ez? Pontosan akkor, amikor a téma világossága nagyon elüt a háttértől (pl. feketerigó kissé alulról, mögötte a világos ég. hogy a rigóban legyenek részletek, ne csak egy nagy fekete paca legyen, érdemes a rigót szpot fényméréssel befogni).
Tehát a fénymérés bonyolult dolog. A beépített fénymérő algoritmusok témánként más és más eredményt fognak produkálni. Alapvetően a legfontosabb, hogy értsd a fénymérés működését. Utána a téma függvényében esetleg magad válaszd ki a legjobb közelítést adó módot, valamint be tudd állítani a fénymérés hibáját korrigáló exp. korrekciót.